Fürjes Judit
Fürjes Judit
Tetszett a cikk?

A legnagyobb csatornáknak ugyan az a dolguk, hogy a lehető legtöbb nézőt érjék el, ám még a showműsorok - köztük Alekosz menyasszonykereső showja - is közvetíthetnek valódi értékeket - nyilatkozta a hvg.hu-nak Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója.

hvg.hu: Sokszor hallani, hogy a mai média, főleg a két nagy kereskedelmi csatorna és a bulvársajtó képtelen értékes, tartalmas üzenetközvetítésre és az igényes, valódi értékeket közvetítő minőségi műsorgyártásra. Mi erről a véleménye?

Kolosi Péter: Az, hogy aki tisztában van a tömegmédia működésével, az nem állít ilyet. Ráadásul miért „a két nagy kereskedelmi csatornáról” beszél, miközben más csatornán is mennek hasonló műsorok, például az Éden Hotel?

Kolosi Péter

De hogy a lényegre térjek: a legnagyobb csatornáknak az a dolguk, hogy a lehető legtöbb nézőt érjék el, ennek megfelelően alakítják a műsorpolitikájukat is. Rengeteg olyan néző van, aki csak az olyan, sokszor lenézett szórakoztató műsorokat nézi, mint például a ValóVilág. Őket az ilyen műsorokon keresztül lehet elérni, ezeken keresztül viszont értékes és tartalmas üzeneteket is el lehet juttatni nekik. A VV4-ben például volt dohányzás elleni kampány, alkoholmentes hét, műveltségi hét, felhívtuk a figyelmet a hátrányos helyzetű kistérségekben élő családokra (még 177 millió forintot is gyűjtöttünk nekik). De én szintén a tartalmas, fontos üzenetek közé sorolnám azt is, amikor egy játékost éppen az agresszív viselkedése miatt zártunk ki a játékból. Ez mind olyan téma, amelyre egyébként, ha stúdióbeszélgetésben, dokumentumfilmben vagy riportban kerülne szóba, nagyon sok néző egyáltalán nem figyelne. Így viszont eljutott hozzá az üzenet.

Ugyanezt Alekosz műsoráról is el lehet mondani: az elmúlt napok egyik epizódjának fő mondanivalója például az volt, hogy nem szabad hazudni, a tegnapié pedig az, hogy egy kapcsolat alapja a bizalom és az őszinteség. Nem hiszem, hogy bármelyik üzenettel bárkinek problémája lehetne. Szintén hamis közhely, hogy nincsenek valódi értéket közvetítő műsorok: a Csillag Születik, az X-Faktor, a XXI. század, a Házon kívül az. De mondhatnám még a Showder Klubot, a Heti Hetest vagy az Esti Showdert is, vagy akár a Fókusz riportjai között is nagyon sok olyat találunk, amelyik társadalmilag is fontos témát tárgyal – hogy csak a saját házunk tájáról mondjak néhány példát.

hvg.hu: Az értelmiségi réteg és a szülők sokszor vádolják a kereskedelmi tévéket, hogy rosszra tanítják a nézőket, holott a tévés szakemberek ennek az ellenkezőjét állítják: tükrözik a nézők igényeit. Egyetért ön ezzel?

K.P.: Nem hiszem, hogy a televízió dolga az lenne, hogy tanítsa a nézőket. Ez elsősorban a szülők és az iskola dolga és felelőssége. Az pedig, hogy a tévék azt mutatják, amire van nézői igény, magától értetődik. Ha ugyanis valamit a nézők nem akarnak, azt nem fogják nézni. Persze, volt ez másképpen is: a kommunista diktatúrában csak egy tévé volt, és akkor valóban meg lehetett oldani, hogy sokan olyat nézzenek, amit csak azért néztek, mert nem volt más. Ez az elképzelés a diktatúrában megállja a helyét, de egy modern XXI. századi társadalomban nem. Ma Magyarországon több mint 90 magyar nyelvű televíziós csatorna van. Így, ha a nézőnek nem tetszik, nem érdekli, amit lát, elkapcsol.

hvg.hu: Valóban a társadalom nagy részének arra lenne igénye, hogy naponta főműsoridőben Alekosz menyasszonykeresését figyelje? Az egyik részt végignéztem, trágár és alpári kifejezések váltogatták egymást. Ez nem éppen az az üzenet, amit el kellene juttatni a nézőknek.

K.P.: A Szerelem a legfölsőbb szinteken messze a legnézettebb műsor pillanatnyilag este hét és nyolc között. És ez a ValóVilágra is ugyanígy igaz volt. Az pedig, hogy trágár, alpári szavak hangzottak el, egyszerűen nem igaz. Minden illetlen kifejezést kisípolunk, kivétel nélkül. Ha nem sípolnánk ki, persze hallhatóak lennének ilyenek, de ne felejtse el, hogy ez egy reality műsor, és ha belegondol, hogy hogyan beszélnek egymás között a fiatalok, nem kellene azon csodálkoznia, hogyan beszélnek Alekosz műsorában vagy a ValóVilágban. A mi dolgunk, hogy ezek a kifejezések ne hangozzanak el, és erre nagyon vigyázunk is.

hvg.hu: De miért kell sztárokat csinálni a reality műsorok szereplőiből, holott előéletükről sorra jelennek meg a nem éppen leányregényekbe illő történetek? Nem tartanak attól, hogy az ilyen műsorokkal befolyásolják a fiatalok példaképválasztását, illetve torz irányba viszik érvényesülési szándékaikat?

K.P.: Egy átlagos reality szereplő legfeljebb néhány hétig lesz sztár, ez viszont mindenkiről elmondható, aki egy ideig sokat szerepel a tévében. A nézők pedig tanúi a szereplő megjelenésének és eltűnésének is. Meggyőződésem, hogy nagyon nagy baj van abban a családban, ahol a gyerek csak egy tévéműsor alapján választ példaképet, annak alapján állít fel életvezetési stratégiát magának, de ott nem a médiát, hanem a szülőket kell hibáztatni. Másrészt nagyon károsnak tartom azt az értelmiség körében népszerű előítéletességet, amellyel sokan ab ovo elítélik a valóságshowkban szereplőket.

Ezekbe a műsorokba sokan jelentkeznek olyanok, akiknek semmilyen más lehetőségük nincsen arra, hogy kitörjenek a jelenlegi társadalmi helyzetükből. Nincs munkájuk, nincs pénzük, azaz nincs módjuk tanulni. Az egyetlen esélyt látják egy ilyen műsorban, ami sokaknak az is. Nagyon könnyű egy jól szituált családból, értelmiségiként elítélni az ilyen embereket, akik sokszor csak változtatni szeretnének a saját kilátástalan sorsukon.

hvg.hu: De talán az is vonzza a fiatalokat, hogy azok, akik fél évre beköltöztek egy „luxusbörtönbe”, nem csinálnak mást, csak intrikálnak, buliznak – majd utána zsíros szerződések várják őket a médiában.

K.P.: Milyen zsíros szerződések? A műsorok szereplőinek a többségét semmilyen zsíros szerződés nem várja, olyanok pedig, akik évek múltán is még a médiában dolgoznak, nagyon kevesen vannak.

hvg.hu: Ugyanakkor tény, hogy a média, főként a kereskedelmi televízió olyan tényezőkre koncentrál, mint a siker, a népszerűség és a vagyon, tehát a külsőségek túlprezentálására, holott sajnos a mai magyar valóság éppen nem erről szól.

K.P.: Nem nagyon értem a kérdést. A televízió nem csinál mást, mint történetet mesél, ahogy a művészet is, az ókori görögök óta. Az irodalom, a színház, a film is a sikerről és a bukásról, a szerelemről és a csalódásról, barátságról, árulásról, a pénzről és a hatalomról szól. Ezt teszi minden művészeti ág és a média is a saját eszközeivel. Nem igaz, hogy ez csak a külsőségekben jelenik meg, és az sem igaz, hogy mindeközben nem jelenik meg a magyar valóság.

Persze, közben azt se felejtsük el, hogy a televízió célja alapvetően a szórakoztatás, és persze az informálás, bár ott egyre erősebb vetélytársa a tévének az internet. Így a tévéműsorok elsősorban szórakoztatni szeretnének. Ilyenkor a legnagyobb tömegek könnyedségre, humorra, érzelmekre, nem pedig mélyen szántó, magvas gondolatokra vágynak. Persze, aki arra vágyik, az is megtalálja a neki szóló tartalmat. A kínálat ugyanis elképesztően gazdag, csak tudni kell belőle válogatni.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!