Az immár parlamenti tényezővé is vált magyar szélsőjobb egy fontos kérdésben gyökeresen különbözik külföldi, valódi vagy állítólagos elvbarátaitól: kifejezetten keblére öleli az iszlámot. Eddig is tudni lehetett, hogy a Jobbik nettó Amerika- és persze Izrael-ellenességből ápolja az „arab-magyar barátságot” (pont szeptember 11-én), hogy jó viszonyban van az iráni és arab követségekkel, hogy „nem leszünk palesztinok a saját hazánkban!” felkiáltással adja meg hazai kultúrharcuk alaphangját – most azonban minőségi váltás következhet a párt ideológiájában.

Eurábiai „bankjegy”-- illusztráció

Ha ugyanis Vona Gábor komolyan gondolja, amit most megjelent könyvében állít, hogy „a világ életben maradásának záloga a tradicionális kultúra fennmaradása”, márpedig ma egyetlen kultúrkör létezik, amelyik igyekszik őrizni tradícióit, „ez pedig az iszlám világ”, akkor itt többről van szó egy eddigi politikai vonal folytatásánál. „Az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt” - írja a magyar szélsőjobb vezére, ami legalábbis meglepő fordulat egy karácsonykor állandóan gigantikus fakereszteket állító, állítólag a keresztény magyarság védelmét hangsúlyozó, paramilitáris gárdát is szervező politikai párt részéről. Amivel ráadásul magára is marad: nyugat-európai vélt és valós elvbarátai sok mindenben vitáznak, de abban nem, hogy az iszlám nem éppen a civilizáció utolsó sarkköve, amelyet meg kéne menteni. Sőt. (Még Vona egykori párttársa is arra figyelmezteti sajátos szubkultúráját, hogy nem az iszlám „a hegemóniát hirdető liberalizmus elleni harc utolsó bástyája. Ugyanis az erőszak nem követendő.”)

A probléma éppen az, hogy az iszlám liberális, demokratikus kritikáját ki kéne venni a rasszista/xenofób/antiliberális szélsőjobb kezéből. Az iszlám bírálatában, a világi, liberális demokrácia, a többpártrendszer, a kisebbségi, női és meleg jogok védelmében, az egyre terjedő sária, a fenyegető Eurábia elutasításában az égvilágon semmi neonáci vagy szélsőjobbos nincsen. Épp ellenkezőleg, minden bal- és jobboldali, liberális, zöld és konzervatív demokrata, feminista és jogvédő alapvető kötelessége lenne. A baloldal azonban valamiért kivonul ebből a vitából, az elképzelhető legsematikusabb érveléssel leszélsőjobboldalizva mindenkit, aki szembemegy az iszlámmal, ugyanakkor számos ponton keresve az együttműködést vele (a volt trockista, ma már „iszlám fasizmusról” beszélő, ateista Christopher Hitchens kifejezetten azért szakított szeptember 11-e után napok alatt a baloldallal, mert úgy érezte, az cserbenhagyja a haladás, a felvilágosodás híveit az iszlám kihívással szemben). „Érted, érti, miért áll a baloldal az iszlám pártján? (...) Világos. Mert a baloldal a harmadik világ híve, Amerika-ellenes és anticionista. Az iszlám szintén.Természetes szövetségesek” - állította Oriana Fallaci, amivel nehéz lenne vitatkozni. A helyzet azonban bonyolultabb.

A bevándorlás, a sok esetben sikerületlen integráció nemegyszer kényszerhelyzetbe hozza (pl. burka-tilalom), az új keletű arab menekülthullám pedig már-már a schengeni szabadság feladására készteti az európai államokat. Az ügy persze számos dilemmát felvet, ám az iszlámra, mint politikai, gazdasági és kulturális kihívásra a rasszista szélsőjobbnak (pl. a francia Nemzeti Frontnak vagy a német neonáci NPD-nek) a gyűlölködésen, kirekesztésen kívül semmilyen érdemi válasza nincs. Ez azonban markánsan megkülönbözteti ezeket a javíthatatlanokat az olyan pártoktól, mint pl. Geert Wilders PVV-je vagy René Stadtkewicz Die Freiheit-ja, amelyek hangsúlyosan az európai individualista szabadság és demokrácia értékeit védenék az iszlám szerintük totalitárius eszméjétől és életformájától. Amikor Merkel, Sarkozy és Cameron sorozatosan elismeri a multikulturalizmus eddigi formájának csődjét, akkor természetesen nem az egykultúrájú, „fehér” Európát védik az „idegenektől”, hanem egy befuccsolt integrációs modellt siratnak, amely éppen, hogy akadálya egy valóban szabad, sokszínű és sokféle Európa kialakulásának. Jó lett volna, ha hozzáteszik: a Fallaci által sokat citált Eurábia ma közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.

A legjobbkor foglalta össze Giulio Meotti olasz újságíró, hol is tart ma Európában az iszlámosodás: nagyon is előrehaladott állapotban. „Európa a 21. század végére muszlim többségű lesz” - idézi a szerző Bernard Lewis iszlám-szakértőt. Az alacsony európai termékenységi ráta, a bevándorlás, a muszlim kisebbség magabiztossága mind hozzájárulnak ehhez a folyamathoz (mi pedig tegyük hozzá: ez utóbbi csak egy arctalan, zsidó-keresztény identitását vesztett kultúrkörben lehet szempont). „A gond az, hogy Európa legtermékenyebb demográfiai csoportja egyben a legvallásosabb is, amelyik a leginkább ellenáll a liberális demokrácia áldásainak” - emlékeztet Meotti.

A Muszlim Testvériség irányítja már a legtöbb európai mecsetet, miközben újságírók, írók, karikaturisták tucatjai élnek terroristák általi folyamatos fenyegetettségben – sorolja a szerző a reálisan létező európai gondokat. Az egyre fenyegetőbb hangulatú svéd Malmöből elköltöznek zsidó polgárai az állandó zaklatások, támadások miatt. Frits Bolkestein holland liberális politikus tavaly év végén kénytelen volt megállapítani, hogy az ortodox zsidóknak „itt nincs jövőjük”, a legjobban teszik, ha elköltöznek Amerikába vagy Izraelbe.