Válságnapló 2008: Ki ver szét micsodát?

2008. október 22. (szerda)

A Magyar Nemzeti Bank nem használja az Európai Központi Bank 5 milliárd eurós hitelkeretét a forint védelmében – idézte Simor Andrást a Dow Jones hírügynökség 9 órakor. A jegybankelnök szerint azért nincs szükség a pénz igénybe vételére, mert „a piac jelenleg is működik”.

11 óra: a jegybank monetáris tanácsa váratlanul 3 százalékpontos kamatemelésről dönt. Mégsem működik a piac?

Vége a jövő évi gazdaságnövekedési reményeknek. A döntést azzal indokolják, hogy a forint elleni spekulációt meg kellett drágítani. Ha a forint gyengülése mögött az a manőver (úgynevezett shortolás) fedezhető fel, hogy valakik, teszem azt, forintot vesznek kölcsön, azért 270-es árfolyamon eurót vesznek, majd az eurót 280-ért eladják, a kölcsönt a kamataival visszaadják, a nyereséget pedig bezsebelik, akkor a kamatemelés valóban hatásos lehet. Ráadásul a kamatfelár igazodik az állampapír-piaci hozamokhoz, sajna, a külföldi befektetők csak ilyen drágán, ekkora felárral hajlandók a magyar államadósságot finanszírozni. Ha viszont a forint gyengülésének van egy másik fundamentális oka is, történetesen az, hogy az általános pénz- és hitelszűke miatt a multik (bankok és vállalkozások) magyarországi leányai őrületes mennyiségű forintot váltanak át euróra, akár még árfolyamveszteséggel is, csak azért, hogy hazautalják a cég- vagy bankközpont pénzügyi gondjainak enyhítésére, akkor a kamatemelés kevéssé, csak ideig-óráig lehet hatásos.

Márpedig a hitelezés mindenütt befagyott, a bankok sem egymásnak, sem ügyfeleiknek nem adnak kölcsön, mert nem tudják, mely pénzintézetek és vállalatok könyvei milyen veszteségeket rejtenek. 

Nem tudom biztosan, csak feltételezem, hogy ilyesmi történhet. A feltörekvő és fejlődő országok piacairól ugyanis minden jel szerint még hatalmas veszteségek árán is kivonják a tőkét, csak hogy a hazai pálya pénzhiányát enyhítsék. 

Kétéves csúcson a dollár, négyéves mélyponton a Budapesti Értéktőzsde indexe, a BUX. Mitől erősödik a dollár? Alig van rajta kamat, az egész válság az Egyesült Államokból indult, és itt kezdett a kormány először a szabadpiaci dogmákat sértő állami mentőmanőverekbe, amelyekkel kapcsolatban sok a fenntartás. Ennek ellenére a legstabilabb befektetésnek az amerikai állampapírok bizonyulnak. Mi viszont, itt a végeken védtelenek maradunk. 

MTI

Nem csoda, hogy elloholok a kormányszóvivői tájékoztatóra. Ezen Gyurcsány Ferenc bejelenti, hogy a miniszterek fizetése jövőre nem fog nőni. Továbbá, a forint értékvesztése miatt a kormány rávette a kereskedelmi bankokat, hogy a devizában eladósodott ügyfelek terheit a futamidő meghosszabbításával vagy a devizatartozás forintra cserélésével mérsékeljék. Pedig a pénzügyi felügyelet és a jegybank évek óta folyamatosan figyelmeztette a bankokat és ügyfeleiket is a devizaadósság kockázataira, ám mindhiába.

Megint mi szívunk – feleségemmel jobb híján erre az illetlen következtetésre jutunk. Mi ugyanis forintban adósodtunk el. Eddig is nagyobb kamatot fizettünk, mint azok, akik euró- vagy svájci frank alapú hitelt vettek föl, és ha most a bankok parancsszóra az utóbbiaknak kényszerülnek kedvezni, annak árát csak a forintadósokkal ellentételezhetik. Például velünk. 

Utálom a rapid kormányzati beavatkozásokat. Ezzel nem vagyok egyedül. Az állami dirigizmust Václav Klaus cseh államfő is megelégelte, kifakadt Nicolas Sarkozy legújabb agymenései ellen. A francia elnök még Gyurcsány Ferencet is megszégyenítő ötletarzenállal bombázza Brüsszelt és saját népét, a krízist és a kormányzati segítséget ürügyként felhasználva igyekszik kiterjeszteni az állami ellenőrzést a vállalatok és a bankok fölött. Ezek a javaslatok „nem hozzák létre az új kapitalizmust, de sokkal inkább a régi szocializmust” – írja Klaus az Őrült ötlet a banki szféra szabályozása című cikkében, hangot adva aggodalmának, hogy a banki hitelezés valamiféle közszolgáltatássá alakítása tragikus hiba lenne. Kezd kiakadni a The Economist is Sarkozyre, aki feltűnően gyakran jelenti ki, hogy az önszabályozó piac korszaka leáldozott. A kormányok feladata az, hogy minimalizálják a kockázatokat, de kerülniük kell a populista megnyilvánulásokat, rója fel a francia elnöknek a brit hetilap, megjegyezvén, annak is van kockázata, ha az államosított bankok netán politikai célú hitelezésbe kezdenek.

Erről bármelyik magyar elemző hosszan tudna mesélni.

Magyarországon közben az öt parlamenti párt viszonylag békésen egyezkedik a jövő évi adótörvényekről és a költségvetési szabályrendszerről. Ezt Gyurcsány Ferenc a nemzeti csúcs első kézzel fogható eredményének tulajdonítja. Attól tartok, túl korán.

Ránk figyel az egész világ, a vezető amerikai lapok mind foglalkoznak a magyarországi válság kockázataival. A CNBC csaknem hét perces interjút készít Simorral, aki ismételten elmondja, Magyarország nem Izland, valutatartalékaink megnyugtatóan magasak, 17 milliárd eurónk van, Izlandnak egy petákja sincs, ott a lakosság 70 százaléka halászatból él, nálunk meg itt az Audi, a Philips, a General Motors. A fizetési mérleg hiánya is töredéke Izlandénak. Kérdezik Simort, miért fordultunk az IMF-hez. Normál időkben erre nem volna szükség, a gazdasági adatok ezt nem indokolják. Csakhogy őrült időket élünk. Végül Simor egy példabeszéddel áll elő: ha a szavannákon egy antilop két méterre lemarad a csordától, elkapja az oroszlán. De nem éri be ezzel, már azt nézi, melyiket kaphatná el legközelebb. Vagyis ha a spekulánsok bedöntik Magyarországot, nem érik be ezzel.
Remélem, a metaforát érti a világ. Nálunk úgyis félre fogják magyarázni.

Még mindig az október 22-ei kamatemelésen tűnődöm. Nem számítanak arra, hogy a négynapos ünnep alatt csillapodik a piac? Vagy Budapestet az idén is élő adásban verik szét a randalírozók, mint azt az egyik internetes honlap jövendölte?

A Válságnapló korábbi részeit itt elolvashatja!