Ül a honpolgár a fotelban, és onnan élvezi a rendszerváltást, a zűrzavaros liberális demokratikus korszakot és a nemzeti együttműködés megszilárduló rendszerét, és nagyon örül annak, hogy egyik szomszédunk sem indított háborút ez idő alatt. Ennek elsődleges oka a honvédelmi miniszterek sora, amelyeknek csak kvintesszenciája Hende Csaba, ez a mindenre tökéletesen alkalmatlan, azonban rendkívül szervilis ember, aki pontosan olyan hülyén néz ki civilben, mint rohamsisakban, ami azért nem mondható el mindenkiről. Természetesen nem ezért kell távozni a hírek szerint, hanem azért, mert – khm – előnytelen gazdasági döntéseket hozott. Állítólag.

Engem már az is hisztériába hajló állapotba kergetett, hogy egyáltalán bármilyen döntést hozott regnálása alatt, hiszen feladata abban állt, hogy hülyén nézzen lőtéren, felszálló pályán, Kossuth téren és a Parlament épületében, illetve amikor Orbán Viktor ránéz, akkor bólintson. A megszólalás is fakultatív volt, de ezek szerint néha döntött, és akkor persze rosszul. Nem vagyok meglepve, azonban feltétlenül jeleznem kell, hogy ez egyértelmű jele a Fidesz-rendszer hanyatlásának, mert a fénykorban nem történhetett volna meg, hogy egy miniszter döntsön. Bármiben. Nem azért vannak ők ott, hanem, hogy eltereljék a miniszterelnökről a figyelmet, és sokaságot képezzenek a 284 államtitkárral és a 4321 helyettes-államtitkárral, amikor feléjük fordul a Hír TV Echo Tv kamerája.

Hende Csaba legnagyobb pillanatait majd összegyűjtik mások, de az biztos benne lesz a best of-ban, amikor kijelentette, hogy Vadai Ágnes ellen az ügyészség eljárást indított, az ügyészség pedig nem tudott róla, pedig nem állt tőlük távol az ötlet, csak éppen hamarabb jött meg az ítélet, mint az idézés. Menesztésében az sem játszik szerepet, hogy a Honvédelmi minisztérium adta ki Szentmihályi Szabó Péter verseskötetét, amit személyesen a miniszter ajánlott a megjelentek figyelmébe, minősíthetetlen baromságok kíséretében.

Az sem lehet igaz, hogy csak azért vett elavult és gyakorlatilag használhatatlan helikoptereket, hogy vesegörcs esetén hamarabb érjen a kórházba, mert azért vett elavult és gyakorlatilag használhatatlan helikoptereket, mert hülyékkel vette körül magát, akik nem mertek neki szólni, hogy elavult és gyakorlatilag használhatatlan helikoptereket vásárol éppen. Azaz szó sincs korrupcióról, hiszen a Honvédelmi minisztérium üzletfelei azonnal levették, hogy felesleges lefizetni valakit, akit simán át is lehet verni.

A holokauszt-emléknapon is Aromót a fékezhetetlen agyvelejű nyulat idézte, amikor kijelentette: Nem fordulhat elő ismét, hogy az ezeréves magyar állam nem tudja megvédeni állampolgárait. Értelmezem. Az bármikor előfordulhat, hogy az ezeréves magyar állam megint nem akarja megvédeni állampolgárait, de az sohasem, hogy nem tudja. Biztató. Óvatosan felvetném, hogy amennyiben mégis akarná, akkor sem tudná, mert a honvédelmi miniszter sem hont, sem állampolgárt nem tud megvédeni, egyszerű alkalmatlanság miatt. És ne reménykedjenek, mert nincs mögötte alkalmas vezérkar, és utódja is egyenzimes Fidesz-szolga lesz, aki majd hülyén néz lőtereken, reptereken és nemzeti ünnepeken, aztán, ha nagyon unatkozik, majd vesz valamit, ami nem hasznos, nem korszerű, de baromi drága.

A Nemzeti Vágta megnyitóján megtudhattuk, hogy (a 3-as metró felújítása alatt például, bocs) ismét lovas nemzet lehetünk: „Talán egyszer majd azok, akik lovagolni akarnak, Magyarországra jönnek. Ez a mai nap – bízom benne – egy nagy lépés az ehhez vezető úton” – fogalmazott Hende Csaba. Most pedig mennie kell, kimaxolta a miniszterséget, remélhetőleg félre is tudott tenni valamit.

Mindazonáltal hiányozni fog, mert az MDF-től a polgári körökön át a Fideszig ívelő pályája bővelkedett szórakoztató elemekben, őszinte tekintete, amiből elementáris erővel sütött a szerethető butaság, megszólalásai, melyeknek értelmezése még saját maga számára is megoldhatatlan feladatot jelentett, és természetesen azok az emlékezetes fotók a lego-emberkének álcázott miniszterről. Emberi volt, egy közülünk, semmi extra, csak a megbízható minimál, Gregor Samsa, aki egy napon arra ébredt, hogy miniszterré változott.

De nem nekrológ ez, nem szomorkodjunk, hanem örüljünk, hogy még számtalan csodás megbízatás vár rá. Első körben Orbán Viktor a Washington Post főszerkesztőjének akarta kinevezni, de Kumin Ferenc – kellő óvatossággal – felvilágosította, hogy az nem fog menni, így aztán találgathatunk, hol látjuk legközelebb.

Csak remélni tudom, hogy valami jól látható helyre kerül.