Ausztria erőt alkalmazhat határai megvédésére, úgy ahogy azt Macedónia tette - mondta az osztrák belügyminiszter. Az osztrákok három hét alatt eljutottak az emberi jogok galaktikus védelmezőjének szerepétől a "fegyverrel is megvédjük a határokat" szlogenig. Tették ezt, mert a bajorok szintén három hét alatt jutottak el a tranzitzónákig, amik Ausztriában tartanák a migránsok tömegeit.

Vajon mit szólnak ehhez a magyar baloldal dogmatikusai?

Úgy tűnik, az első 50 ezer menekült után a legkeményebb politikusoknál is kezd háttérbe szorulni a humánum, és a megoldások, a bármi áron való megoldások kerülnek előtérbe. Akár még úgy is, hogy Orbán Viktorral, értsd, az ördöggel magával kerül véleményük halvány átfedésbe.

Miért történik ez? Mert eme dogmatikusok szerint nem szabadna így lennie, az általuk elképzelt elvekhez halálig kell ragaszkodni, és aki nem így tesz, az minimum náci. Nálunk ebből kifolyólag mindenki náci László Petrától Fodor Gáboron át az MSZP-ig. Így eljutottak oda, hogy magukon kívül lassan már senkire sem tudnak szavazni, de ez cseppet sem zavarja őket, nem inognak meg,

Nekik  egyszerűek az olyan történelmi helyzetek, és az azokhoz való viszony, mint a jelenlegi tömeges vándorlás. Vívódás nélkül képesek ítéletet mondani bárkiről, miközben sütkéreznek vélt intellektuális felsőbbrendűségükben, és el vannak ájulva végtelen humanizmusuktól. Véleményem szerint azonban komoly baj van azzal, aki ebben a helyzetben is mindig tudja a frankót, nem jön zavarba a benne rejlő ellenmondásoktól, és nem ingatják meg a lehetséges következmények.

A politikust elvileg az különböztetné meg a dogmatikus értelmiségitől, hogy nem mindig a jelenben akarja bezsebelni a legemberségesebbnek, legszabadságszeretőbbnek és egyéb legekért járó díjakat, hanem a jövőre gondol. Ebből kifolyólag néha kénytelen a jelenben ellenszenvesnek látszó döntésekről győzködni az embereket.

Ma azt hazudni, hogy nincs komoly gond, és úgy tenni, mintha a humánum, a részvét, vagy a korábban alkalmazott eszközök ezt a helyzetet képesek lennének megoldani, önbecsapás. Ha  néhány hónap alatt 10 ezer migráns jön, az nem ugyanaz, mint havonta 100 ezer, és főleg nem ugyanaz, mint évente egymillió. Ma úgy néz ki, hogy a bejövő emberek száma jóval közelebb lesz a millióhoz, mint a 10 ezerhez. Azt is látjuk, hogy a 100 ezer fölötti számoknál az európai szavazók a tűrés határához közelítenek. Az igazi problémák akkor kezdődnek, amikor ezek a szavazók többségbe kerülnek. Úgy tenni, mintha mindenki idegengyűlölő volna, aki a migráció megállítására tesz javaslatot, sok kárt okoz, mert növeli a tűréshatáron átesett emberek számát.

Az európai nomális pártok és közéleti személyek, értelmiségiek kötelessége lenne megoldást találni, és ezek a megoldások kívül kell essenek az eddigi körön, mert ez láthatólag sem nem megoldás, sem nem elégíti ki a szavazók igényeit. Ezek a szavazók egyre inkább csak egy megoldást fogadnak el: álljon le az áradat, és ha ezt csak a szélsőséges pártok ígérik, akkor jöjjenek ők.

Tudom, a dogmatikusoknak ez is egyszerű helyzet, majd azokat is bűnösnek nevezik, akik a szélsőségekre kezdenek szavazni, és kész, újra biztosítják erkölcsi felsőbbrendűségüket. A helyzet azonban nem olyan egyszerű, hogy meg lehessen oldani a "vétkesek közt cinkos aki néma" elvvel. Véleményem szerint közös felelősségünk, hogy tettekkel akadályozzuk meg az emberek szélsőségek felé fordulását. Jobb, ha ma becsületes embereket náciznak le oktalanul, mintha a jövőben valódi nácikkal szemben kell majd megvédeni az emberséget.

*

A helyzet bonyolultságát jól mutatja, hogy míg nálunk látszólag idegengyűlöletre buzdítják az embereket, és Németországban emberségre, addig nálunk nem történt egyetlen atrocitás sem a menekültekkel szemben, nem gyújtottak fel szállásokat, nem próbálták megverni őket. Ellenben Németországban az idei támadások száma biztos eléri a 200-at.

Németországban nő a gyűlölet, egyre több ember jut el a tűréshatárra, mert úgy érzik, a kormány nem tesz semmit, a humánus papoláson kívül. Merkel asszony lassan népszerűbb a szocdem szavazók között, mint saját pártjában. A szélsőjobb bármikor elérheti 15, akár a 20%-ot is.

Németország tanulsága, hogy a baloldali pártok nem állhatnak a "mindent csináljunk úgy mint régen" álláspontján, nem elég naponta elítélni mindenkit, aki a migráció megállításáért szólal fel, mert ez egy másik történelmi helyzet, és valódi megoldások után kiált.

A magyar dogmatikusok egyszer már kipróbálták, hogy szavakkal állják utját a Jobbiknak, ahelyett, hogy romaügyben megpróbáltak volna valami épkézlábat tenni. Az eredményt ismerjük. Az SZDSZ eltűnt, a Jobbik a semmiből a második párttá változott, a baloldal darabokra hullott. A baloldal a régióban nem csak azt kockáztatja, hogy marginalizálódik, hanem viselkedésével a szélsőjobbot segíti hatalomra. A magyar liberálisok és a szocialisták nagyon helyesen megértették, hogy passzív-agresszív politikával nem lehet megőrizni sem a nyugalmat, sem a szavazókat.

Megoldás kell, méghozzá olyan, ami éppúgy figyelembe veszi humánumot, mint az emberek tűrőképességét és a nemzetbiztonsági szempontokat, sőt, a történelmi felelősséget is - de megőrzi a liberális értékeket. A liberalizmus nem annyira hülye, hogy azt higgye, egy ilyen helyzetet kizárólag a humánum figyelembe vételével lehet kezelni. A migráció a teljes európai liberális rend szétesésével fenyegető problémává vált.

Ha csak az elmúlt időszak történéseit nézzük, tisztán látszik, hogy veszélyben van a szabad mozgás, a szabad kereskedelem, az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, de veszélyben van az Európán belüli 70 éves békés egymás mellett élés is. Veszélyben van az EU. Szélsőséges pártok fenyegetnek a hatalom átvételével. Nap mint nap sérül a jog uralma, ami a liberalizmus és demokrácia alapja.

Országok, migránsok, rendőrök, légitársaságok mennek el a törvények durva megsértéséig, és vezető politikusok még dicsekednek is vele, hogy ez így helyes. Képtelenek vagyuk a törvényeket betartva és betartatva kezelni a migránsok tömeges vonulását. Ahogy a jövőben nem leszünk képesek kezelni a női egyenjogúságot, a vallásszabadságot és a szekularizációt érő kihívásokat sem. Persze legyen ez majd a jövő gondja, hogy legyen miért hőbörögni a dogmatikusoknak akkor is.

Ha egy politikus törődik a liberális Európa fennmaradásával, akkor igenis olyan megoldást akar, ami megfelel a liberális elveknek, de megállítja a szétesést.

Ez nem alapulhat másra, mint fix éves menekült-keretszámok alapján közvetlenül a közel- keleti táborokból, vízummal történő befogadásra. Amihez hasonlót a liberális Egyesült Államok és Nagy-Britannia is alkalmaz. Meg kell értetni a menekültekkel, hogy a tömeges, illegális, az államokat szétziláló vándorlást nem támogatja az EU, de eleget tesz a humánum, polgárai, nemzetbiztonsága és a társadalmi stabilitás iránti kötelességének, és csak szabályozott keretek között segít a bajba került embereken.

Mi a baj ezzel a megoldással? Ha ez nem történik meg, a mai kezdeti európai káosz brutálissá fokozódik, és a következmények is azok lesznek. Ki álljon ennek az élére, ha nem a normális pártok, liberálisok, konzervatívok  baloldaliak. Ha a magyar baloldal nem szeretne egy operett szintjére süllyedni, amiben Gyurcsány a primadonna, akkor sürgősen a tettek mezejére kell lépnie.

A káoszból látszólag csak a szélsőségek profitálnak, őket segíti a hatalomba.

Persze a dogmatikusok akkor sem jönnek majd zavarba. Tulajdonképpen az lesz nekik a Kánaán. Akkor élik majd életük legboldogabb napjait, ha végre valódi nácik ellen tiltakozhatnak, annyi évi nélkülözés után megérdemelten. Akkor majd jöhet az "ugye megmondtam, fasizálódunk, de ezek nem hallgattak rám".

De tudniuk kell: ha ez bekövetkezik, abban nekik is meglesz a felelősségük. Ők tényleg tehettek volna valamit, támogathattak volna olyan megoldásokat és olyan személyeket, akik a puszta szájtépésen és a mindent elítélésen túl akartak is tenni valamit. De ők megelégedtek az intellektuális gőggel.

Mert ma vétkesek közt cinkos, aki pofázik, ahelyett, hogy csendben segítené azokat, akik végre cselekedni akarnak.