Hetven évvel ezelőtt az Egyesült Nemzeteket a második világháború romjain hozták létre. Hét évtizeddel később Párizsban a nemzetek egy másik, az életünkre veszélyt jelentő fenyegetés miatt gyűltek össze. Ez a veszély mai tudásunk szerint a bolygó gyors felmelegedésének köszönhető.

A kormányok a klímaváltozás elleni globális összefogás új korszakát nyitották meg. Ez az egyik legösszetettebb probléma, amellyel az emberiségnek valaha szembe kellett néznie. Az összefogással jelentős haladást értünk el az Alapokmányban foglaltak érvényesítésében, amely kimondja, hogy felelősséggel tartozunk az utánunk jövő generációknak.

A párizsi megállapodás az emberek, a környezet és a multilateralizmus győzelme. Nem más, mint a bolygó egészségbiztosítási rendszere. A történelemben először a világ minden országa felajánlotta kibocsátásainak csökkentését, az ellenálló-képesség erősítését és a klímaváltozás elleni fellépést nemzetközi és helyi szinten.

Az országok megegyeztek abban, hogy a klímaváltozás kockázatainak minimalizálása tekintetében a nemzeti érdekeket az szolgálja legjobban, ha a közös célt próbáljuk meg elérni. Úgy hiszem, ez olyan példa, amely a politika más területein is hasznos lehet.

Hivatalba lépésemtől fogva a klímaváltozást tartom korunk meghatározó kihívásának, és az előttem álló legnagyobb feladatnak. A világ szinte összes vezetőjével beszéltem arról, hogy a klímaváltozás milyen veszélyt jelent gazdaságainkra, biztonságunkra és végső soron a túlélésünkre. Ellátogattam minden kontinensre és találkoztam olyan közösségekkel, akik a klímaváltozás frontvonalán élnek. Megérintett a szenvedés, viszont erőt adtak a megoldások, amelyek világunkat biztonságosabbá és gazdagabbá tehetik.

Részt vettem az Egyesült Nemzetek minden klímakonferenciáján. Az általam összehívott három klímacsúcs mozgásba lendítette a politikát és összehozta a kormányok, az üzleti világ és a civil társadalom innovációit. A párizsi akcióterv, ahogy a tavalyi csúcstalálkozón megszületett vállalások is, azt mutatják, hogy vannak érvényes válaszaink.

Ami valaha elképzelhetetlen volt, az ma megállíthatatlan. A magánszféra már ma egyre többet fektet alacsony kibocsátású technológiába, a megoldások egyre terjednek és egyre olcsóbbak, miközben még újabb eljárások várhatók, a párizsi sikernek is köszönhetően.

A párizsi megállapodás minden általam kért kulcsfontosságú témában eredményes volt. A piacok világos jelzést kaptak, hogy növeljék befektetéseiket, amelyek elősegítik az alacsony széndioxid-kibocsátást és az éghajlatváltozásnak ellenálló fejlesztéseket.

Az országok megállapodtak abban, hogy a globális felmelegedést jóval 2 Celsius-fok alatt tartják és a súlyos kockázatokra tekintettel küzdenek az 1,5 Celsius-fokos maximum eléréséért. Ez különösen az afrikai államoknak, a fejlődő kis szigetországoknak és a legkevésbé fejlett országoknak fontos.

Párizsban az országok megállapodtak a hosszú távú célban: a század második felében, amint lehetséges, befejezik az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátását. 188 ország nyújtotta be nemzeti éghajlatvédelmi vállalásait, amelyek megmutatják, hogy egy ország mennyire felkészült kibocsátásának csökkentésére és az éghajlatváltozásnak való ellenállóság erősítésére.

Ezek a nemzeti célok már most jelentősen csökkentik a kibocsátást, de még így is elfogadhatatlanul veszélyes, 3 Celsius-fok körüli hőmérséklet-emelkedést jelentenek számunkra. Ezért az országok vállalkoztak arra, hogy Párizsban 2018-tól kezdődően ötévente felülvizsgálják nemzeti éghajlatvédelmi terveiket. Ez lehetővé teszi számukra, hogy vállalásaikat  a tudomány állásának megfelelően alakítsák.

A párizsi megállapodás biztosítja a hatékony és kiegyensúlyozott alkalmazkodást, és az üvegházhatású gázok mérséklésének támogatását a fejlődő országok, különösen a legszegényebbek és a legsérülékenyebbek számára. Segíti a globális erőfeszítések növelését a klímaváltozás kezelése és káros hatásainak, valamint veszteségeinek minimalizálása érdekében.

A kormányok megegyeztek egy kötelező erejű, szilárd, átlátható szabályokból álló útról, amely biztosítja, hogy minden ország betartsa az általa vállaltakat. A fejlett országok egyetértettek a tőke mobilizálásában és a technológiai támogatás és a kapacitásépítés növelésében. A fejlődő országok pedig növekvő felelősséget vállaltak abban, hogy képességeiknek megfelelően kezelik a klímaváltozást.

Ezen történelmi eredmény elismerése mellett hiba lenne, ha nem emlékeznék meg az üzleti közösség és a civil társadalom szerepéről: felismerték mind a kockázatokat, mind a megoldásokat. Köszönet illeti őket felelős magatartásukért.

A párizsi megállapodás elfogadását követően gondolatainkat rögtön meg is kell valósítanunk. A klímaváltozás kezelésével a 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszerben is előreléptünk. A párizsi megállapodásnak pozitív hatása van a fenntartható fejlődési célokra nézve is. Átléphetünk a lehetőség új korszakába.

A kormányok, az üzleti világ és a civil társadalom megkezdte a klímaváltozás elleni küzdelem hatalmas projektjét és a fenntartható fejlődési célok megvalósítását, az Egyesült Nemzetek pedig minden szinten segíti a tagállamokat és a társadalmat. A párizsi megállapodás végrehajtásának első lépéseként, a megállapodásnak és az egyezménynek megfelelően összehívok egy magas szintű aláírási ceremóniát, amelyre következő év április 22-én, New York-ban kerül sor.

Meghívom a világ vezetőit, hogy tartsuk meg és növeljük a lendületet, mert együtt elérhetjük közös célunkat, hogy véget vessünk a szegénységnek, erősítsük a békét, valamint méltóságteljes életet és lehetőséget biztosítsunk mindenki számára.

A szerző Ban Ki-Mun, az Egyesült Nemzetek főtitkára