"értelmes ember képes észrevenni a számára releváns üzenetet akkor is, ha egy dán házaspárról vagy orosz katonákról, ne adj’ isten zsidókról szóló filmet néz. Igazából nehéz ezt megúszni: az szükséges hozzá, hogy a néző úgy gondolja, ilyesmi csak dánokkal, oroszokkal és zsidókkal történhet, tehát rá nem vonatkozik. Nos, ennyi absztrakció híján célszerűbb a boldogságot a mozikon kívül keresni, mondjuk egy falatozóban."
"képzeljünk el egy olyan Trianon-filmet, amely nemcsak magyar szívvel élvezhető, sőt egy csepp magyar vér nélkül is értelmezhető odakint. Hiszen az irigyelt cél ugyebár a nemzetközi elismerés. A többiek aligha vevők olyan mesére, amiben a magyaroknak mindenben igazuk van, mindenki más pedig kutyafejű tatár. Bármi másból viszont idehaza lenne botrány és nemzeti vérig sértődés – pedig a magyar filmeposzra vágyó tábor enélkül is vörös fejjel éli az életét."
"...a giccs jellemzően nem tehetséges, kreatív és okos alkotókat vonz, hanem politikaközeli imposztorokat, olcsó szeméttel házaló, kontraszelektált senkiket (...) Azt a filmet tehát, amire a hazafiságtól fűtött közönség vágyik, ők fogják megcsinálni, külföldön pedig annak rendje és módja szerint leszarják vagy kiröhögik."
A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.
