Kiss Noémi: Szoknya, lakkcipő, menzaszag

A nagymamám az ötvenes években az alvégen tanított, cipősarokra és harisnyára is alig jutott, az iskolában télen nem volt fűtés, a korlát omladozott, a lépcsőfok beszakadt. Vörös csillagot akasztottak a penészes aulába, kasza és búzakalász a falon, és egy vasöntött kiváló dolgozó szobra, fülledt tanári szoba. Levegőt sem kaptak Rákositól. Télen szénszag és köd az osztályteremben. Orosz zsebkendőbe törölték az orrukat a gyerekek. Az elemis osztálykép mégis idilli örökség. Nincs bemozduló gyerek. Mindenki like-olja, mikor felkerül a nagyi. Mintha az iskolát nem lehetne csak úgy tönkretenni, mintha minden iskola örök volna és a gyerekkor pedig kerek. De ez nem igaz! Az iskolát nagyon is tönkre lehet tenni. Az emléke hízelgő marad ugyan, de a tüdő összeszorul. Óh, a mi osztályunk! Micsoda csibészek voltunk! Hát persze hogy a tanárnak volt igaza. A szülők be sem mehettek az épületbe. Csattant is egy-két pofon, a nagyi síppal ugrált tornaórán, és keményen büntetett.

Nagymamám az 1954/55-ös tanévben osztályával Gödöllőn

Kiss Noémi

A rendszerváltást megelőző évben, 1988-ban ülök karba tett kézzel úttörőnyakkendőben. F osztály, a bénák, a maradék, a rossz hírűek, korrekciósok. Boldogok? Sosem éreztem otthonomnak, a fényképen mégis mosolygok, de csak annyira, mint Mona Lisa, vagyis inkább szorongok. Nem járnék még egyszer iskolába. Ezt most mélyen titkolom a gyerekek elől.

Holnap szülői tájékoztatóra megyek, mert betöltötték az ikrek a hatodik évet: társadalmi felelősség, nyitott tanulás, játékos tananyag, mi nem tartozunk a klikkhez. Hangzatos szavak, nyelvtanulás, országos átlagok. Kirándulás Angliába, vízi tábor, sakk, karate, önkénteskedés Borsodban, rajzszakkör, hittan. Több száz szülő ül a padokba zsúfolva a szomszédos kerületekből, óvatosan intézik az átjelentkezéseket az önkormányzatnál. Hamis papírok a jó iskoláért. Csak nehogy kijöjjön a jegyzői rendelet. Ők akkor is csalni fognak, hiszen mindenki ezt csinálja. Fogalmuk sincs miért ez a jó iskola, de láthatólag elégedettek, és mindenáron ide szeretnék benyomni a gyereket – egy kiskegyedes celeb billeg a folyosón. Direkt ránk eresztik. Nagycsoportos szülők magolják a kicsengetési rendet és a digitális táblát, megkapják a nyelvkönyvek árjegyzékét és az alapítvány számlaszámát. Látszik, hogy az iskola mindenkinek fontos ügy, pedig a végén csak huszonhét gyereket vesznek fel. Tízszeres a túljelentkezés a jó iskolába. Kinek kell az olcsó suli? Iskola nincs ingyen, semmi sincs ingyen. Amiért fizetni kell, sokkal jobb.

Pedagógusok felvonulása 1970. május 1-jén Gödöllőn

Kiss Noémi

Kerületi homokozó, itt mindenki tudja, miről beszélünk. Az orosz, a kínai és a vietnámi gyerekek szülei, egy roma család is beül a padba, nagyon figyelnek, nekik is fontos a drága iskola. A jó iskola mindig a másik körzetében van, ez is aranyszabály, pestieknek Budán, a budainak Pesten. Hatéveseknek játékos felvételi, előkészítő többszázezerért. Nincs délutáni alvás! Mi az átlag feletti hétéves gyerekeket várjuk, kedves szülők, jövő héten válogatunk, sorakozó! Kövessenek, megmutatom a szűk ebédlőnket. Igyekszünk hozzáépíteni. Ja, és halkan mondom, mi nem az önkormányzati csókos cégtől rendeljük az ebédet, cserébe ehető a spenót.

Hát nem Finnországban vagyunk, anyuka, utánunk már csak a román és a bolgár osztálytermek lerobbantabbak, a szövegértési negyedikes statisztika, hát abban mi elől vagyunk, országos átlag felett. Nem körzetes iskola, tessék befáradni. Kínjában nevet a fogsor. Izzadt szülői tenyerek. Ezt hogy kell csinálni? Kérdezi a mellettem ülő, hogy bekerüljön a gyerek? Tessék megnyugodni, minden rendben lesz, meleg szavak, túlélik az iskolát, ha hasmenése lesz a gyereknek, van logopédus, és pszichológus. Mi nem küldünk el senkit, legföljebb közösen, testületileg eltanácsolunk. Egyik szülő kimegy a mosdóba, hallom, ahogy öklendezik, visszajön, mellém ül. Szívja az orrát, fogadóóra után beül egy terepjáróba és elkezd telefonálgatni, gondolom, nem az esélyegyenlőségi zöld számot tárcsázza.

Pedagógusok felvonulása 1970. május 1-jén Gödöllőn

Kiss Noémi

Lapozgatok, keresem a jó iskolát, ez az egész túl van egy határon. Vekerdy azt mondja, az a legfontosabb, hogy jól érezze magát a gyerek. Hogy otthon legyen az iskolában. Sosincs otthon ez a gyerek, mert az óvodás az iskolára készül, az iskolás az egyetemre.

Belépek a kapun, rakott szoknya, lakcipő, úttörőnyakkendőt csomózó gesztenye. Dobog a szívem, sötét van, csöpög a radiátor, vajas kenyér, vécé és menzaszag. Méz elkeverve a vajjal. Pénteken káposzta. Kezdődik a tanévnyitó, hárman elájulnak, kiviszik őket a tornateremből. A Himnuszt ordítva énekli az osztályfőnök, valakit hátba vág, mert nem tudja a versszakot. Azt mondja neki, te nem vagy magyar, fiam?

Saját osztály, Berzsenyi Általános Iskola, Kispest, 1988

Kiss Noémi

Átmegyünk a Ligeten, elhozom a gyereket az óvodából, végre kapok levegőt, beülünk Anonymus ölébe a Vajdahunyad váránál. Aztán este felolvasom nekik a Magyarok viselt dolgairól szóló fejezetet. Ma megtanultuk az iskolát, kedves gyerekek, különóra felnőtteknek.