Az elmúlt hat és fél év egyik állandó élménye, hogy a kormánypárt politikusainak nem csupán személyes anyagi helyzete javul, de (köszönhetően az előző kormányoktól örökölt, folyamatosan rontott, de még mindig releváns üvegzsebszabályoknak) a hivatalosan el nem számolható „keresményeiket” átcsorgatva sok-sok házastárs, sógor, koma, szomszéd is gazdagodik. Közpénzből.

Az első lépés mindig az, hogy az állami költéseket átcsoportosítják „közeli” vállalkozókhoz. A kommunikációs milliárdok átkopognak a Rogán-szomszédhoz, az uniós források utat találnak Mészáros Lőrinchez, a TAO címen be se szedett adó, tízmilliárdnyi pedig már a kincstár érintése nélkül a miniszterelnök szomszédságában kongó felcsúti stadionba. A Magyar Nemzeti Bank áttalicskázza a százmilliárdokat az általa létrehozott alapítványokba, és abban bízik, hogy a menetszél meg Kósa Lajos útközben lefújja róla a közpénzjelleget. Közpénzanyatejet szopik az összes fideszes sajtótermék, ahol úgy hirdetik, hogy fogyasszunk állami áramot, mintha nem lenne holnap meg globális felmelegedés.

Ez eddig világos metódus: olyan pénzek, amelyekről közvetlenül valamelyik fideszes vezető dönt. Jó, leginkább Orbán Viktor, meg néhány kiemelt figura.

Amikor azonban megpróbálják meggyőzni az embereket, vásárlókat, fogyasztókat, hogy a saját pénzükből költsenek ugyanitt, saját idejükből szánjanak a fideszes vállalkozásokra, mindig kudarc a vége. Az aktorok ugyanis túlságosan megszokták, hogy nekik nem kell versenyezni, nem kell a szabályokra figyelni, bármikor füttyenthetnek egy Lex Vejem megalkotása, vagy egy monopolizáló törvény, esetleg államhatalmi vegzatúra igényével.

Vajna Tímea fánkozója például olyan erős hátszéllel indult, amivel nem egy sütiboltot, de egy komplett nagyáruházat is pályára lehetne tenni. Kiemelt hely a férje tévéjének műsoraiban, keresztpromó a Miss Universe jóvoltából, pályáztatás nélkül elnyert helyiség az önkormányzattól (az ex-Rogán Belvárostól, naná), sőt erre jött a gyanú, hogy még a szomszédos KDNP irodahelyiségének egy részét is lecsippentették. Jó, a KDNP-nél már másfél évtizede nem megy a hozzátáplálás, nem létező pártnak meg minek iroda, ugye.

De a fánkozóval is baj van. Minden, ami túlmutat a „Bandi bácsi elintézi” körön, teljes kudarc. Nyitás után egy nappal zárás, végrehajtás a cég harmadán több tízmilliós tartozás miatt, összevissza kommunikáció. Ha ez csak egy „sima” fánkozó lenne, talán ki sem nyitott volna, vagy azonnal beleáll a földbe.

Vagy ott van a Zsidai-konyha, szintén komoly porció anyatejjel: egyetlen pályázó volt a budavári helyiségre, többször is csak figyelmeztetésben részesült a szabálytalanságok miatt, és még neki áll feljebb, mikor kopogtat a kudarc. Hogy nem is minden tejszínük volt két hónapja romlott, van, amelyik csak pár napja, és hogy a hűtőben azért nem volt elég hideg, mert az ellenőrök nyitogatták. A jelöletlen hús, a használatba vételi engedély nélkül (!) tavasz óta üzemelő konyha, az se baj.

Bármilyen más étteremről lenne szó, már rég a romlott cuccok és a kézmosóban mosogatott edények látványával sokkoló videó járna körbe a neten, és ökörfejnyi lakat lobogna a kapun. Ugyanígy a CBA: próbálták helyzetbe hozni a vasárnapi boltzárral, a konkurenciát büntető különadókkal, korábban kapta meg az állami cafetériajegyek beváltási jogát is, mégis komplett országrészekben kell bezárniuk. Az „ócskábbat, drágábban” elv még akkor sem hoz vásárlókat, ha nemzetiszín kukacot húzunk a horogra.

Nem megy a hozzátáplálás – és ezt egyáltalán nem a káröröm miatt rögzítem. Paradox módon mi pont azzal spórolnánk, ha idővel tényleg saját lábon állna a díszes kompánia, hiszen akkor nem kellene közpénzes mutyi-étrenden maradniuk.

Ami miatt igazán fontos ezzel foglalkozni, az egyfelől annak tudata, hogy egy esetleges kormányváltás után ez az egész birodalom úgy dől össze majd, mint a kártyavár. Közpénz, parírozó hatóságok és személyre szabott jogalkotás nélkül hamar összeroskad a gazdasági hátországuk. Senki ne féljen attól, hogy „ezek már itt maradnak örökre”, ugyanis minden erejük a közhatalomban gyökeredzik, nélküle kiszáradnak. Ha bukik a Fidesz, buknak ők is, roló le abban a másodpercben.

A másik tanulság, egyben feladat pedig egy új habitus rögzítése – és itt most főleg az ellenzéki pártokra és mozgalmakra nézek. Hiszitek vagy sem, ti most ideális helyzetben vagytok. A fideszes hegemónia elzárt titeket a közpénztől, kádereitek, vállalkozóitok nem tudnak tőlünk lopni, csoportjaitok nem tudnak közérdekű, közcélú feladatellátást mímelve állami forrásokat eltéríteni. És ez így jó. Pont az a fontos, pont arra kell figyelni, hogy ha előbb-utóbb kormányra kerültök, akkor is maradjon így.