Sajátos akció történt Budapest belvárosában, amikor szervezetten és jól előkészítetten festéket hajítottak a II. világháborúban elesett szovjet katonák emlékművére. Az esetnek – a hatósági eljáráson kívül – lett egy furcsa következménye is. Tegyük gyorsan hozzá, Nyugat- és Közép-Európában furcsa és szokatlan következménye. Megjelent a sztoriban egy csecsen úr (Csecsenföld Oroszország része), és ékes orosz nyelven bevezetve videófelvételt rögzített a mellette ülő magyar elkövetővel, aki angolul és magyarul bocsánatot kért a történtekért – „önként”.

Vélt vagy valós bűnök önkéntes bevallásának a pravoszláv kultúrkörben komoly hagyománya van. Ezt megkönnyítette, hogy itt eltorzultan megmaradt a cezaropapizmus intézménye, azaz a politikai vezető egyben egyházi vezetőnek is minősült, ebből adódóan a cárt „minden oroszok atyjának” is hívták. Miklós cár például az elfogott forradalmár, Bakunyin tudtára adta, hogy „mint lelki fiú a lelki atyjának” feltáró vallomást kellene tennie. Bakunyin, aki reménykedhetett abban, hogy esetleg nem rohasztják el élve a szentpétervári Péter-Pál erőd börtönében, Gyónás címmel el is készített egy hosszabb kéziratot, amelyben vallomást tett teljes korábbi forradalmár tevékenységéről. Mindez a cár igencsak kritikus széljegyzeteivel együtt ma már nyomtatásban is olvasható.

Sztálin alatt a kirakatperek a korábbi „gyónásokat” új színvonalra emelték. A vádlottaknak immár nagyközönség előtt kellett megvallaniuk bűneiket és szigorú ítéletet kérniük önmaguk ellen. Sztálin halála után ez a kulturális hagyomány mintha egy kicsit visszaszorult volna, azonban a legutóbbi időszak eseményei azt mutatják, hogy mindez csak átmeneti jelenség volt.

Ha az ember ugyanis beírja bármelyik orosz keresőprogramba a „videó bocsánatkérés” kulcsszavakat, akkor tömeges mennyiségben talál ennél a magyar rögtönzésnél elgondolkodtatóbb üzeneteket is. Az egyik gyakori videóüzenet címzettje Ramzan Kadirov, aki tíz esztendeje áll a főként szunnita iszlám lakosságot is magába foglaló, kőolajkincsekben dúskáló Csecsen Köztársaság élén. Rövid kitérővel jegyzem meg, hogy lehet persze személyi kultuszról okoskodni, csakhogy Oroszországban már réges-régen (Putyin óta pedig újra) különleges szerepe van az egykori látványagitációt a legkorszerűbb technikákkal felváltó képi-érzelmi befolyásolásnak. Csecsenföldön ráadásul a „ne csak ismerjenek, hanem szeressenek is” a politikai marketing súlyponti célja.

 

Erre példa a következő történet. Egy Csecsenföldön élő dagesztáni lakos Ramzan Dzsalalgyinov, videóüzenetben kért bocsánatot Kadirov elnöktől amiatt, hogy korábban vele kapcsolatban türelmetlen nyilatkozatot tett. A helyi központi tévé által sugárzott összeállítás elején az állampolgár sietve hangsúlyozza, hogy „senki sem jött hozzám, és semmiféle fenyegetés nem volt”. E két elem azért fontos, mert a neten százával megtekinthető, zsarolással kicsikart nyilatkozatok többnyire úgy keletkeznek, hogy „jönnek” és „fenyegetnek”. Dzsalalgyinov eredetileg azt kérte számon az elnökön, hogy a falujukban megrongálódott házak javítására senki nem intézkedett. Másnapra porig rombolták a házát, s állítólag napokig fogva tartották, hogy Groznijba, a csecsen fővárosba vigyék. A tartalmát tekintve fentebb röviden összefoglalt videó itt tekinthető meg. Annyi bizonyos, hogy ez a videóüzenet aligha sorolható Kadirov elnök brandépítő sikereihez.

Egy blogger anyagában talált, értékes információ adatait követve eljutottunk a gazeta.ru oldalra, amelynek írása ezt a címet kapta: „Elvtárs, te miért írogatsz ilyen cikkeket?”. Az alcím pedig nem keveset sejtet: „Ki vette rá Konsztantyin Szencsenko képviselőt, hogy bocsánatot kérjen Ramzan Kadirovtól?”.

A gazeta.ru összefoglalójából nem nehéz megérteni a történteket. Szencsenko, Krasznojarszk város képviselője, aki bírálta Kadirov kijelentéseit, amelyek szerint az ún. rendszeren kívül eső pártok a nép ellenségei, egyetlen napon belül az ellenkezőjére változtatta meg az álláspontját. Szencsenko nyilvánosan bocsánatot kérő videóüzenete megjelent Kadirov Instagram-felületén, mégpedig az állami vezető aláírásával, az „elfogadom” rájegyzéssel és egy szmájlival. Az orosz lap értesülései szerint Szencsenkót krasznojarszki városi tanácsbeli kollégái és a csecsen Buvajszar Szajtyijev, háromszoros olimpiai bajnok vette rá a villámgyors véleményváltozásra.

Csak a pontosság kedvéért tesszük hozzá, hogy a szabadfogású birkózásban kiváló sportolót az orosz média meghatározóan oroszként jegyzi és Dagesztán államtanácsának a tagja. Tehát Kadirov még egy prominens orosz politikussal szemben is mindent megengedhet magának. Ennek indoklása messze vezetne, talán elég annyit megemlíteni, hogy Putyin Oroszországában a meggyilkolt kritikus újságírók és emberjogi aktivisták esetében a tettesek túl gyakran csecsen nemzetiségűek (már ha sikerül megtalálni őket).

Miután írásunk csupán egy módszertani tájékozódást szolgáló anyag, hiszen Magyarországon vélhetően először kapott nyilvánosságot egy videós bocsánatkérés, annyit mégis megjegyzünk, hogy Krasznojarszk város tanácselnöke, Tatjana Kazanova megengedhetetlennek nevezte a történteket – de különösebb következménye az ügynek nem lett.

A Kadirovról szóló egyéb videók is megérnek egy misét. Ezek között olyan is akad, amelyen egy szó sem hangzik el, mégis rendkívül beszédes, ugyanis a felvételen nem más, mint Ramzan Kadirov csecsen államfő látható. Ennyi erőt és magabiztosságot politikusok közül kevesen tudhatnak magukénak. Másik felvételünk is a csecsen elnököt mutatja, amint kitüntetéseket ad át. Aligha kell ehhez fordítás vagy kommentár. Az mindenesetre világossá válik, hogy ebben a régióban a videós látványagitációt nem bízzák a véletlenre. A stílus más ugyan, mint az észak-koreai tudósításokban, de a lényeg ugyanaz.