Mérő László: A mi beavatottunk

Mi okozhatta Orbán Viktorban azt a mély személyiségváltozást, aminek eredményeként a hajdani liberális demokratából illiberális, a demokrácia fogalmát nagyon sajátosan értelmező ember lett? Annak idején, frissen végzett jogászként meg sem fordult volna a fejében olyasmi, hogy egy jogerős bírósági ítéletet, például a kvótaperben születettet nem kell végrehajtani. Ma már ez a természetes reakciója.

Akik nem kedvelik, sokszor értelmezik ezeket a megnyilvánulásait a megzavarodott személyiség tipikus tüneteiként. De én a viselkedése, megnyilvánulásai alapján egyáltalán nem gondolom, hogy megzakkant volna. Vaskövetkezetességgel alkalmazza újabb elveit, és pillanatok alatt, könnyedén tud rajtuk változtatni is, ha valahol túl erős ellenállásba ütközik. A következő kis történet segített, hogy megértsem miniszterelnökünk jellemének radikális változását, aminek eredményeként ma már eszébe sem jutna olyat javasolni az embereinek, mint 2001-ben Tokaj-Hegyalján, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”. Pedig akkor is ő volt a miniszterelnök.

Egyszer régen két rádióriporter elhatározta, hogy szétvernek egy telefonfülkét, és egy műsorban bemutatják a járókelők reakcióit. Megbeszélték a rendőrséggel, hogy két zsaru távolról biztosítani fogja az akciót, ha netán meg akarnák őket lincselni. Ezután nekiestek a kiszemelt telefonfülkének.

Eleinte óvatosan rongáltak, féltek, hogy lecsap rájuk a kénköves istennyila, vagy leszakad az ég. Úgy érezték, a dolgok rendje szerint valami ilyennek kellene történnie, de legalábbis hogy lekapcsolja őket néhány izmosabb járókelő. A járókelők azonban oda se bagóztak. Egy öregúr halkan rájuk szólt, hogy ezt talán mégsem kellene csinálni, de amikor szúrós szemmel ránéztek, ő is odébbállt. A riporterek egyre vadabbul verték a telefonfülkét, de még a kicsit arrébb sétálgató rendőröknek sem szólt senki, hogy avatkozzanak be, itt bűncselekmény történik.

A riporterekre ez az élmény úgy hatott, mintha valamiféle ősi beavatási szertartáson estek volna át. Vagy legalábbis modern menedzsertréningen. A keményebb fajta menedzsertréningeken ennél sokkal durvább élmények is érhetik a résztvevőket. Ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy a tréning maradandó változást okoz. Még a legendás kommandós vagy titkosszolgálati tréningek is csak a változás lehetőségét alapozzák meg, hosszú távra nem garantálják. Ahhoz alkalmas személy is szükséges.

Aki egyszer megéli, hogy büntetlenül megtehet olyasmit, amit korábban elképzelhetetlennek tartott, az előtt fantasztikus, sohasem sejtett távlatok nyílnak meg. A riporterek számára nem az volt a fő élmény, hogy senki sem avatkozott közbe – ezt előre sejtették. Az igazi felszabadító tapasztalat az volt, hogy nem dőlt össze a világ, másnap is felkelt a nap – akkor hát minden megtehető, a határ a csillagos ég. Csak a belső tartásukon múlt, hogy egyik riporterből sem lett súlyos bűnöző. A „tréning” annyiban hatott, hogy riporterként valamivel jobbak lettek, magabiztosabbak, rámenősebbek és egyben megértőbbek is, de a személyiségük, a világszemléletük nem változott meg.

Orbán Viktor erkölcsi tartása nem bizonyult ennyire erősnek. Több olyan élménye is volt, ami legalább olyan kemény tréninggel ér fel, mint a riportereké. Az első talán a székházügy volt 1993-ban: megtapasztalta, hogy még egy ekkora lenyúlástól sem szakad le az ég. De akkor még erősebbnek bizonyultak az általános elvei és az alapvető erkölcsi szemlélete. Ezután nyolc évvel még mindig ott tartott, akár egy konkrét mutyiban is, hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”.

A fordulópont 2010-ben a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása volt. Ilyen húzást Orbán Viktor korábban ugyanolyan elképzelhetetlennek tartott volna, mint egy jogerős ítélet megtagadását. Csakhogy az EU fafejűsége (nem engedte, hogy a magyar kormány ezzel az összeggel csökkentse az államháztartás hiányát) szinte belekényszerítette a nagy lenyúlásba, és innen minden ugyanúgy történt, mint a riporterek esetében. Nem szakadt le az ég, az EU is és a magyar emberek is talán ugattak, de nem haraptak. Orbán Viktorban pedig átszakadt minden korábbi gát: ezentúl azt mond és tesz, amit jólesik, erkölcsi gát számára többé nem létezik.

Nem, miniszterelnökünk nem lett sem fasiszta, sem diktátor. Csak velejéig romlottá vált.

A szerző matematikus, pszichológus.