Amint arról a The Washington Post beszámol, Thomas C. Reed, a Nemzetbiztonsági Hivatalban egykori munkatársa, "A Szakadék: a hidegháború titkos története" című munkájában tesz említést egy szibériai szovjet gázvezeték 1982-es felrobbanásáról. A könyv szerint ez az esemény is a gazdasági hadviselés egyik következménye volt; ezt a koncepciót a hidegháború utolsó szakaszában a CIA akkori főnöke, William J. Casey dolgozta kis és személyesen Reagan elnök hagyta jóvá.
A Szovjetunió megpróbált embargós nyugati technológiához jutni, az Egyesült Államok viszont azon mesterkedett, hogy a szovjetek ne jussanak hozzá a nyugati nyersanyag-szállításokból származó valutabevételekhez. Egy, a KGB-be beépült ügynök juttatta el a CIA-hoz azt a listát, amely a szovjetek által beszerezni akart technológia szerepelt. Ezen találták azt a bizonyos szoftvert, amelyet a nyersanyagvezetékeket irányítási rendszereihez használtak volna. Titkos csatornákon a CIA adta el hát a szovjeteknek a szoftvert, amelybe azonban olyan hibákat építettek, hogy egy rövid "altatási" időszak után egyszercsak összezavarja a szállítási folyamatokat. Ennek eredménye volt az eddigi legnagyobb, nem nukleáris eredetű robbanás, amely a szovjet gazdaságot is megrázta 1982 nyarán.
Ez az emberéletet nem követelő, de hatalmas kárt okozó robbanás indította el a hidegháború utolsó felvonását - állítja a könyv szerzője. Mert noha a szovjetek rájöttek, hogy vírusos technológiát vettek, innentől kezdve nem bízhattak meg egyetlen beszállítójukban sem.
A szovjetek kívánságlistáját egy Vlagyimir Vetrov nevű mérnök szolgáltatta ki a nyugatnak, ideológiai okokból, vagyis elsődlegesen nem a haszonszerzés reményében. A szovjetek egy egész KGB-ügyosztályt állítottak fel az embargós nyugati technológiák beszerzésére, ennek dokumentumait Vetrov a franciáknak juttatta el. Francois Mitterand akkori francia elnök 1981 augusztusában az ottawai gazdasági csúcson tett említést Ronald Reagannek a papírokról, és az anyag így került a CIA-hoz. Az iratokból kiderült, a KGB mélyen beépült egyes nyugati laboratóriumokba, üzemekbe, kormányhivatalokba. Innen jött a Reagan által szenzációsnak tartott ötlet, hogy a szovjetek saját fegyverét fordítsák ellenük: lássák el a Szovjetuniót technológiával, de "cinkeljék" a lapokat.
Noha a gazdasági hadviselés bizonyos részletei már publikusak voltak a nyolcvanas évek végétől kezdve, a szibériai gázrobbanás ügyéről most először állította valaki, hogy ehhez a tervhez tartozott. A robbanás részleteit mindkét nagyhatalom szigorú titokként kezelte, olyannyira, hogy a műholdak által dokumentált detonáció híre a amerikai védelmet is meglepte; a légvédelem azt hitte, egy eddig ismeretlen szovjet nukleáris támaszpontról indult el valamilyen rakéta. Nem tudni, hogy miközben a fegyverkezési verseny alapjaiban roppantotta meg a szovjet gazdaságot, vajon Reagan és a CIA gazdasági akciói mekkora szerepet játszott a Szovjetunió bukásában. Mindenesetre Vlagyimir Vetrovot 1983-ban lebuktatta a KGB, és a nyugatnak kémkedő mérnököt kivégezték.
A Szovjetunió megpróbált embargós nyugati technológiához jutni, az Egyesült Államok viszont azon mesterkedett, hogy a szovjetek ne jussanak hozzá a nyugati nyersanyag-szállításokból származó valutabevételekhez. Egy, a KGB-be beépült ügynök juttatta el a CIA-hoz azt a listát, amely a szovjetek által beszerezni akart technológia szerepelt. Ezen találták azt a bizonyos szoftvert, amelyet a nyersanyagvezetékeket irányítási rendszereihez használtak volna. Titkos csatornákon a CIA adta el hát a szovjeteknek a szoftvert, amelybe azonban olyan hibákat építettek, hogy egy rövid "altatási" időszak után egyszercsak összezavarja a szállítási folyamatokat. Ennek eredménye volt az eddigi legnagyobb, nem nukleáris eredetű robbanás, amely a szovjet gazdaságot is megrázta 1982 nyarán.
Ez az emberéletet nem követelő, de hatalmas kárt okozó robbanás indította el a hidegháború utolsó felvonását - állítja a könyv szerzője. Mert noha a szovjetek rájöttek, hogy vírusos technológiát vettek, innentől kezdve nem bízhattak meg egyetlen beszállítójukban sem.
A szovjetek kívánságlistáját egy Vlagyimir Vetrov nevű mérnök szolgáltatta ki a nyugatnak, ideológiai okokból, vagyis elsődlegesen nem a haszonszerzés reményében. A szovjetek egy egész KGB-ügyosztályt állítottak fel az embargós nyugati technológiák beszerzésére, ennek dokumentumait Vetrov a franciáknak juttatta el. Francois Mitterand akkori francia elnök 1981 augusztusában az ottawai gazdasági csúcson tett említést Ronald Reagannek a papírokról, és az anyag így került a CIA-hoz. Az iratokból kiderült, a KGB mélyen beépült egyes nyugati laboratóriumokba, üzemekbe, kormányhivatalokba. Innen jött a Reagan által szenzációsnak tartott ötlet, hogy a szovjetek saját fegyverét fordítsák ellenük: lássák el a Szovjetuniót technológiával, de "cinkeljék" a lapokat.
Noha a gazdasági hadviselés bizonyos részletei már publikusak voltak a nyolcvanas évek végétől kezdve, a szibériai gázrobbanás ügyéről most először állította valaki, hogy ehhez a tervhez tartozott. A robbanás részleteit mindkét nagyhatalom szigorú titokként kezelte, olyannyira, hogy a műholdak által dokumentált detonáció híre a amerikai védelmet is meglepte; a légvédelem azt hitte, egy eddig ismeretlen szovjet nukleáris támaszpontról indult el valamilyen rakéta. Nem tudni, hogy miközben a fegyverkezési verseny alapjaiban roppantotta meg a szovjet gazdaságot, vajon Reagan és a CIA gazdasági akciói mekkora szerepet játszott a Szovjetunió bukásában. Mindenesetre Vlagyimir Vetrovot 1983-ban lebuktatta a KGB, és a nyugatnak kémkedő mérnököt kivégezték.
