A „szuperkedden” Kerryn kívül egyedül a versenyből már két héttel ezelőtt kiszállt Howard Dean tudott győzni – odahaza, a 600 ezer lakosú Vermontban, amelynek korábban kormányzója volt. Tíz államból kilencben, köztük a 34 milliós Kaliforniában és a 19 milliós New York-ban Kerry aratott többnyire nagyarányú győzelmet – az eddigi 31 előválasztásból ezzel összesen 28-at nyert meg -, s ha még nem is szerezte meg a júliusi elnökjelölő konvención résztvevő küldöttek abszolút többségét, előnye behozhatatlanná vált.

John Edwards észak-karolinai szenátor – az egyetlen, akinek még esélye volt a jelöltség megszerzésére - kiszáll a versenyből. Az északi Kerry azonban Georgia államban is megverte – igaz csak négy százalékponttal - a déli Edwards-ot, aki gratulált „barátjának” a győzelemhez, és közölte híveivel, Kerry „ugyanazokért a célokért küzd”, mint ő. Megfigyelők ezt már az alelnök-kiválasztás előjátékának tekintették.

Sokan a demokrata pártban ugyanis azt gondolják, hogy az északi nagypolgár Kerry a déli munkáscsaládból származó, magát előbb sikeres ügyvéddé majd szenátorrá felküzdő Edwards ideális párost alkotnának a Bush-Cheney tandemmel szemben. A demokrata vetélkedő egyébként a pártvezetők eredeti tervei szerint alakult. Röpke hat hét alatt lezajlott, s ezalatt a rajt-cél győzelmet aratott jelölt példátlan szereplési lehetőséget kapott, ellenfelei nem járatták le túlságosan, de kitapogatták a gyengéit, amiknek kivédésére a Kerry-stáb kitalálhatta a megfelelő válaszokat.

A rövid előválasztási kampány azonban vissza is üthet, a következő nyolc hónapban ismét a hivatalban lévő elnök uralja majd a híreket, és megindítja minden idők legdrágább hadjáratát kihívója ellen. Bush kampányára eddig 146 millió dollár gyűlt össze, Kerryére csak 33 millió. Ráadásul megtörténhet, hogy az országos választási bizottság – a kampány-finanszírozásról nemrég elfogadott törvényre hivatkozva -- nem engedi majd fölhasználni azt a több tízmillió – egyebek között Soros György adományaiból összegyűlt -- dollárt, amit formálisan a választási részvételt előmozdító „semleges”, valójában azonban demokrata-közeli szervezetek gyűjtöttek össze a demokrata kampányra.

Az elnök első, 4,6 millió dolláros választási tévéreklám-sorozata csütörtökön indul. Ebben még saját magát fogja fényezni, de már készül a második, Kerryt lejáratni igyekvő felvonás. Egyelőre Bush lovagiasan gratulált Kerry keddi győzelméhez – már este kilenckor, amikor Kaliforniában még véget sem ért a voksolás -, és kifejezte reményét, hogy a választási küzdelem az elvek tisztességes csatája lesz.

Kerry győzelmi beszédében már kizárólag a Bush-kormányt ostorozta, szokása szerint elmondta például, hogy az minden idők legkíméletlenebb és legarrogánsabb amerikai külpolitikáját folytatja. Megígérte, hogy visszavonja a Bush-kormány adócsökkentését a leggazdagabbaktól és a felszabaduló pénzt az oktatásra és az egészségügyi ellátás javítására fordítja. Emelni akarja a minimálbért, megszünteti Amerika energiafüggőségét –„hogy egyetlen katonánk se lehessen a közel-keleti olaj túsza” – s ezzel egyben félmilló új munkahelyet is teremtene. A Kerry-kormány beteljesítené Truman elnök álmát, az általános társadalombiztosítás megteremtésével, „hogy az egészségügyi ellátás ne privilégium, hanem jog legyen”, és „visszavezetné Amerikát a nemzetek közösségébe”.

A Bush-Kerry párviadal meglehetősen keménynek ígérkezik, kölcsönösen azzal vádolják majd a másikat, hogy az szélsőséges. A republikánusokhoz közelálló Fox News tévécsatorna máris az Egyesült Államok „legliberálisabb” szenátorának nevezte Kerryt. Ez az USA-ban egyet jelent a szélsőbaloldalisággal. A republikánusok emellett szorgosan tanulmányozzák Kerry évtizedek során leadott szavazatait és beszédeit, hogy azután bebizonyíthassák: a várható elnökjelölt notórius köpönyegforgató. A demokraták viszont azzal vágnak vissza, hogy Bush rosszul és későn dönt, szerintük Haitiben is hagyta elszabadulni az erőszakot mielött elszánta volna magát a tengerészgyalogosok partra szállására.