"Nincs egyértelmű esélyes, és nincsenek jól kivehető szövetségek (a pápaválasztó bíborosok körében)" - mondta Karl Lehmann német bíboros a mainzi Allgemeine Zeitungnak adott nyilatkozatában.

Sokan feltételezik, hogy a lengyel pápa uralkodása után az olasz pápaválasztó bíborosok olasz pápát szeretnének, s mivel az olaszok vannak legtöbben a bíborosi kollégiumban, nekik lesz a legnagyobb szavuk az új egyházfő megválasztásában.

Ilyen esetben Dionigi Tettamanzi milánói érsek lehet a legfőbb esélyes, hiszen őt a katolikus egyház megreformálásának hívei és a mérsékelt konzervatívok egyaránt becsben tartják mind

Olaszországban, mind pedig külföldön. Az olasz esélyesek között emlegetik Angelo Scola 63 éves velencei bíborost is, aki közel áll az Opus Dei befolyásos katolikus mozgalomhoz.

Angelo Sodano volt államtitkár (vatikáni miniszterelnök) a konzervatív szárny képviseletében szintén pályázik a posztra, s ebben jelentős támogatásra számíthat a nagyobbrészt konzervatív dél-amerikai bíborosok körében. Csakhogy sok bíboros nem kedveli; számos ellenséget szerzett magának II. János Pál hosszú uralkodása alatt. Sokak szerint amúgy sem alkalmas az egyházfő tisztségére, mivel több benne a politikus, mint a szellemi, lelki vezető.

A "reformerek" élharcosának tartott jezsuita Carlo Maria Martinit is sokan alkalmasnak tartják a pápai méltóságra de - Vatikánban dolgozó olaszok szerint - túl sok az ellensége a bíborosok között ahhoz, hogy remélhesse megválasztását. Egyikük Camillo Ruini, az olasz katolikus egyház feje. E nagyon konzervatívnak tartott olasz főpap roppant befolyásos a bíborosok körében, nagy szava lehet a pápa személyének kiválasztásában.

A bíborosi kollégium doyenje, a német Joseph Ratzinger már harmadszor vesz részt pápaválasztó konklávén. A legutóbbin (1978-ban) is nagy szerepet játszott, s most még inkább "pápacsináló" lehet. Őt is sokan tartják alkalmasnak az egyházfő posztjára, mégis úgy vélekednek róla a megfigyelők, hogy csekélyek az esélyei a szavazatok kétharmadának begyűjtésére.

Christoph Schönborn 60 éves bécsi érsek fő esélyét abban látják megfigyelők, hogy kompromisszumos megoldás lehet a konzervatívok és a reformerek között. Viszonylagos "fiatalsága" azonban inkább hátrányára válhat, mint előnyére, mert II. János Pál hosszú, 26 éves uralkodása után most feltehetőleg túlsúlyban vannak azok a bíborosok, akik rövidebb pápaságot kívánnak.

Nagy reményeket fűznek az április 18-án kezdődő pápaválasztó bíborosi konklávéhoz Latin-Amerikában. Úgy érzik, jók az esélyeik a pápai trón megszerzésére, elvégre a kontinens összesen 21 bíborossal van jelen a pápaválasztók testületében. A latin-amerikai remények ellen szól azonban, hogy az ottani katolikusok nagyon megosztottak, náluk élesebb a választóvonal a konzervatívok és a reformerek között, mint bárhol másutt.

A "reformerként" számon tartott hondurasi szaléziánus, Oscar Andres Rodríguez Maradiaga mellett szól, hogy sok mindenhez ért: vallásfilozófus és matematikus, zeneszerző és zongoraművész, ráadásul öt nyelven beszél. Javára válhat az is, hogy a bíborosok közül ő ért a legjobban ahhoz, miként lehet kiaknázni a médiában rejlő lehetőségeket. A latin-amerikai reformerek további nem hivatalos jelöltjeinek, az argentin Jorge Mario Bergoliónak és a brazil Claudio Hummesnek elhanyagolhatóan kicsi az esélye.

A latin-amerikai konzervatívok tábora főként a kolumbiai Dario Castrillon Hoyos bíborosba veti reményét, de mások is szóba jöhetnek, köztük a szintén kolumbiai Alfonso Lopez Trujillo és a chilei Jorge Arturo Medina. Egyes megfigyelők Jaime Lucas Ortega y Alamino kubai bíborosnak is adnak némi esélyt.

Afrikának is megvannak a pápai trónra alkalmas emberei, de a vatikáni viszonyokat jól ismerő elemzők egyiküket sem tartják esélyesnek. A nigériai Francis Arinze bíboros szerint a katolikus egyház még nem áll készen arra, hogy fekete bőrű pápát válasszon. Vatikáni elemzők az ázsiai jelöltek, köztük Ivan Dias bombayi bíboros esélyeit is csekélynek látják.