Benita Ferrero Waldner, az EU-bizottság külügyi biztosa az európai uniós külügyminiszterek kétnapos, nem hivatalos luxemburgi tanácskozásának kezdetekor közölte: az EU továbbra is Peking lépéseire vár. Például az emberi jogok területén, a Tienanmen téri diákmegmozdulás leverése után bebörtönzöttek szabadon engedésénél, illetve a Tajvannal kapcsolatos kínai politikában.
   
Jean Asselborn, a soros EU-elnök Luxemburg külügyminisztere, a találkozó házigazdája úgy nyilatkozott, hogy továbbra is reméli a megoldást június végéig, azaz a luxemburgi elnökség befejezéséig, de szó sincs arról, hogy az embargó feloldása bármi áron megtörténjék: azaz vannak bizonyos feltételek, amelyeket a kínai vezetésnek teljesítenie kell.

Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is úgy nyilatkozott egy német lapnak adott pénteki interjújában, hogy elképzelhető a halasztás. Igaz, rögtön meg is próbálta kicsinyíteni egy ilyen lépés jelentőségét, mondván: a több évezredes történelmű Kína számára az idő nem olyan fontos tényező.
   
A Kína elleni fegyverembargót 1989-ben, a Tienanmen téri diákmegmozdulás véres leverése után léptette életbe az Európai Unió, de az elmúlt években Peking, s több EU-nagyhatalom, például Franciaország és Németország heves lobbizásba kezdett a tilalom eltörlésére.
   
Az EU állam- és kormányfői tavaly decemberi brüsszeli csúcsértekezletükön tűzték ki célul, hogy idén június végéig megállapodásra jussanak a kínai fegyverembargó feloldásáról, s néhány héttel ezelőttig úgy is tűnt, hogy tartani tudják ezt a célkitűzést. Akkor azonban a pekingi parlament olyan törvényt
hozott, amely a fegyveres erő használatát is kilátásba helyezi Tajvan ellen, s ennek nyomán újra felerősödött az embargóoldást kétségekkel fogadó EU-országok (mindenekelőtt Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia és Svédország) hangja.