Berlusconi már hétfőn járt az elnöki palotában, de akkor - a várakozásokkal ellentétben - nem nyújtotta be az új kormány felállítását lehetővé tevő lemondását az államfőnek, hanem előbb a parlamentet tájékoztatja szándékairól, mint azt Ciampi is kérte. 

Az olasz miniszterelnök a szenátusba érkezve, szerda kora délután erősítette meg, hogy benyújtja lemondását, jelezve, hogy ezúttal semmiféle kibúvó nem lesz, mert megértette a választók üzenetét, az önkormányzati szavazás eredményét. Hangsúlyozta, hogy a jobboldali olasz kormánytöbbségnek nincs alternatívája, s kijelentette: kész vezetni az új kabinetet is, vállalja az új kihívásokat.

Az olasz miniszterelnök ezzel a koalíciós szakítással fenyegetőző kereszténydemokratáknak (UDC), illetve a hozzájuk csatlakozott Nemzeti Szövetség (AN) ultimátumának tesz eleget: teljesen új kormányt alakít, így nem hozzák előre az eredetileg 2006-ra tervezett választásokat.
 
A Marco Follinivel, a Demokratikus Centrum Unió (UDC) országos titkárával kötött egyezség lezárni hivatott az olasz jobboldali kormánykoalíción belüli éles vitákat, amelyeket az április eleji, a kormánypártok szinte kiütéses vereségét hozó részleges helyhatósági választások lobbantottak fel. A lesújtó eredmények nyomán Silvio Berlusconi kormányfőtől több szövetségese is a kormányprogram és a kabinet alapos és teljes átrendezését követelte. Az UDC kivonta három miniszterét a kormányból, továbbá Marco Follini miniszterelnök-helyettes is távozott posztjáról, ugyanakkor az AN öt minisztere is lemondását helyezte kilátásba. A dolgot bonyolította, hogy az Umberto Bossi vezette Északi Liga nem fogadta el az egyezséget, s leszögezte: ragaszkodik a reformügyi tárcához, amelynek irányítása szavatolja szerinte a föderációs elvek erősítését.