A kegyes halál engedélyezett alkalmazását ellenőrző és elemző testületet 2002 szeptemberében állították fel, egy időben azzal, hogy Belgiumban törvényessé tették az euthanáziát. Az első 15 hónap tapasztalatai alapján a bizottság 259 euthanázia regisztrálásáról számolt be, ez átlagosan havi 20 esetet jelentett. A testület friss adatai szerint jelenleg havonta átlagosan 30 esetet regisztrálnak.

A téma szakértői szerint ez a valóságban nem jelenti azt, hogy megnőtt az euthanázia-esetek száma, csupán azt, hogy az orvosok nagyobb százalékban jelentik a megtörtént alkalmazásokat.

Sok orvos azért nem jelent, mert bürokratikus döntések sorozatához kötik a kegyes halál megadásának lehetőségét, és ebben az időben a páciens szenvedése nem enyhül. Többen attól is tartanak, hogy ha a jövőben betiltják az euthanáziát, karrierjük derékba törhet.

Flandriában a becslések szerint az esetek 80 százalékát jelentik, Vallóniában viszont csak 20 százalékot. Az euthanázia-esetek 60 százaléka a belga kórházakban, 40 százaléka pedig otthon történik.

Hollandiában a monitoring-tevékenység megkezdése óta először nőtt az euthanázia-esetek száma. A hollandok a kegyes halál után vizsgálják meg, hogy az előírások szerint történt-e az intézkedés.

A bizottság jelentése szerint 2004-ben 1886 euthanázia-esetet jelentettek Hollandiában, ami 70-nel több mint egy évvel korábban. 2004-ben - első alkalommal - kegyes halálban részesítettek egy idegbeteg pácienst is.

A bizottság jelentése szerint a holland orvosok rendkívül aprólékosan eleget tesznek az előírásoknak. Csupán négy orvos esetében indítottak jogi eljárást: az egyik például egy kómában lévő beteget részesített a kegyes halálban, márpedig egyöntetű az a szakmai vélemény, hogy a kómában lévő betegek nem szenvednek.