Kozmikus szerelés. A legdrágább kézimunka © NASA

A július 26-án kezdődött küldetés fő célja az volt, hogy mintegy tesztrepülés során győződjék meg a földi irányítás és a legénység Eileen Collins női parancsnok vezetésével arról, hogy az űrjármű az indításkor nem szenvedett-e el olyan sérülést, amely veszélyessé tenné a hazatérést. A mostanáig még nem alkalmazott biztonsági eljárások sorába tartozott, hogy a múlt szerdán a világűrben javították meg az űrrepülőgép hővédő burkolatát.

A Discovery amerikai űrrepülőgép Kaliforniában szállt le a Florida térségében uralkodó rossz időjárás miatt. Az eredeti tervek szerint a floridai Cape Canaveral űrrepülőterére kellett volna visszaérkeznie hétfőn az amerikai űrsiklónak, de mivel ott felhős, esős az időjárás, már többször el kellett halasztani a 14 napja az űrben tartózkodó űrjármű visszatérését.

Az amerikai űrhivatal (NASA) magyar idő szerint kora délután adta ki a parancsot a Discovery hétfős személyzetének a leszállásra, a gép pedig megkezdte a leszállási manővereket.

Az amerikai űrhivatalnak két tartalék-leszállóhelye van: az egyik a kaliforniai Edwards légitámaszpont, a másik az Új-Mexikó állambeli White Sands űrrepülőtere. Kedden mindkettőt előkészítették az űrjármű fogadására, mert egyre kevésbé látszott valószínűnek, hogy a közeljövőben felszakadozik a felhőzet a fő leszállóhelyként kijelölt Cape Canaveral-i űrrepülőtér térségében. A kaliforniai Mojave sivatagban fekvő Edwards támaszpontra esett végül a szakemberek választása, mert ott kedvezőbbek az időjárási körülmények, s mert az a támaszpont alkalmasabb űrrepülőgép fogadására, mint az új-mexikói létesítmény.

Az űreszköz előzőleg mintegy 350 kilométeres magasságban keringett bolygónk körül. Az engedély megadásával, Eileen Collins parancsnok másodpilótájával, Jim Kellyvel 3 percre begyújtotta a Discovery két manőverező rakétáját, amelyek az űrjárműt arra a magasságra vezérelték, ahonnan az már be tudott lépni a Föld sűrű légkörébe. Az űrrepülőgép ekkor óránkénti 29 ezer kilométeres sebességgel száguldott, ami elég volt ahhoz, hogy végleg letérjen az orbitális pályáról, és megkezdje szédületes iramú ereszkedését a Föld felé.

Az ezután hátramaradt egy óra volt a legkritikusabb időszak, mert ekkor derülhetett ki, hogy a Discovery hővédőburka kibírja-e a súrlódástól gerjedő hatalmas hőséget. Ezen belül is az a húsz perc volt a idegtépőbb, amikor az űrjármű legérzékenyebb részeit, így például a szárnyéleket 1700 Celsius-fokos forró levegő hevítette fel.

Eközben a Discovery amerikai űrrepülőgép űrhajósai megkezdték személyes felkészülésüket az űrjármű Földre való visszatérésére. Sótablettákat vettek be, és több liter folyadékot fogyasztottak el, hogy helyreállítsák szervezetük sóháztartásának egyensúlyát, amely megbomlik az űrben a mikrogravitáció körülményei között.