Az utolsó csoportmeccsen valóban jól helyt állt az öt, Benedek Tiborral együtt, hat kétszeres olimpiai bajnok nélkül felálló Kemény csapat. Akkor csupán egyetlen gól volt a különbség a két együttes között. Egy napja még úgy gondoltuk, hogy nem csak a legjobbak, a második vonal is fel tudja venni a versenyt legnagyobb ellenfelünkkel, tehát az elittel.

A találkozó elején még tartottuk a lépést a szerbekkel, 2-2-ig kétszer is Biros Péter egyenlített, de utána elfogyott a tudományunk. Előbb Szávics, utána pedig – tulajdonképpen az egész összecsapás folyamán – a hatgólos Szápics állította megoldhatatlan feladat elé a magyar védelmet. A szerbek főképpen kintről, de ennyi gólnál természetesen nem csak onnan találtak be. 2-2-t követően 10-2-es szerb vezetésnél lőttük a következő gólunkat. Közte nyolc. Kellemetlen, főképpen úgy, hogy a második negyed végénél jártunk és az utolsó gólt Szápics a félpályáról helyezte el Gergely hálójába. Utána már kiegyensúlyozottabbá vált a meccs. A kapitány kétszer is kapust cserélt, a szerbek ünnepeltek, volt is mit, a mieink pedig éledezve a padlóra kerülés okozta kábulatból be-betaláltak Sefik kapujába. A végeredmény 16-6.

A szövetségi kapitány a találkozó után elmondta: „Két kapusunknak az egész meccsen összesen két védése volt. Ha jobban védenek, akkor is kikaptunk volna, de tisztességesen. Persze nem lehet csak rájuk kihegyezni a kellemetlen végeredményt hozó meccset, de tény: csak Kiss Csaba és Biros Peti játszott elfogadhatóan. Én még nem ültem második negyed után 2-10-nél a magyar válogatott kispadján, miközben azt kell magyarázom a fiúknak, hogy mit kell játszani ahhoz, nehogy 20-4-es vereség legyen a vége. Kétszer is kapust cseréltem, de nem változott a játék képe. A szerbek – ahogy szokták – kialakították a lövőhelyzeteket, de ezúttal be is lőtték azokat. A teljes csapat is ezüstérmes lett a vb-n, a mostani is, de a számszerű eredmény kellemetlen. Persze ez már csak duma. Tulajdonképpen az előző három meccs jó játékának levét ittuk meg. Ha nem játszunk döntőt, ez nem történik meg. Viszont most is döntőt játszottunk.”

Világliga-döntő, Belgrád:
Szerbia és Montenegró – Magyarország 16-6 (4-2, 6-0, 3-2, 3-1)
a magyar góldobók: Biros, Kiss Cs. 2-2, Madaras, Szívós 1-1

A 3. helyért: Németország-Horvátország 10-8
Az 5. helyért: Görögország-Oroszország 14-9

vizipolo.hu