Alig hároméves volt a kasmíri Radzsa Nasziruddin, amikor apja egy autóbalesetben meghalt. A felnőtt, majd megőszült asszonynak 59 évet kellett várnia arra, hogy a múlt pénteken felkereshesse apja sírját, miután megindult - az 1947 augusztusa óta megosztott - Kasmír India és Pakisztán által ellenőrzött részei között a buszközlekedés. A kislányként Muzaffarabadban, a ma már Pakisztánhoz tartozó kasmíri fővárosban élő Nasziruddin - apja halála után, 1946-ban - anyjával annak rokonaihoz utazott a 170 kilométerre lévő kasmíri nyári fővárosba, Srinagarba, ahonnan azonban már nem térhetett haza. Nem sokkal ezután ugyanis - a nagyrészt hat-hétezer méter magas hegyek övezte, nehezen megközelíthető, gyéren lakott - Kasmír nagyobbik, déli része India fennhatósága alá került. "Szülőföldemre visszatérve úgy érzem magam, mint hal a vízben" - örvendezett az asszony, aki egyike volt annak a 19, indiai oldalról érkező kasmírinak, aki - a muszlim szélsőségesek fenyegetése ellenére - elegendő bátorságot érzett, hogy átlépje a két országrészt elválasztó tűzszüneti vonalat, és ellátogasson egykori otthonába, találkozzon még életben lévő rokonaival. Hasonló meghatódottságot érezhetett az a 30 kasmíri, aki a pakisztáni Muzaffarabadból érkezett az indiai oldalra.

"A béke karavánja" - e szavakkal indította útjára Manmohan Szingh, a tavaly májusban hivatalba lépett indiai kormányfő Srinagarból a buszjáratot, aki azért golyóálló üveggel védett emelvényen mondott a kivételes alkalomra tekintettel beszédet. Nem győzte hangsúlyozni, hogy az erőszak nem oldja meg a tartomány problémáit, és kiemelte Pervez Musaraf pakisztáni elnök szerepét, akinek együttműködése nélkül aligha nyílt volna meg az út a kasmíriak előtt. Kétségtelen, a buszjáratok megindítása része a kettészakított tartomány rendezéséről folyó békefolyamatnak, amely a két ország között - részben külföldi nyomásra - közel két éve indult meg.

A megbékélést még az előző indiai kormányfő, Atal Behari Vadzspaji kezdeményezte 2003 áprilisában, aminek nyomán a két ország hamarosan felújította a diplomáciai kapcsolatait, majd tűzszünet lépett életbe a kettészakított tartományt elválasztó, mindkét oldalon állig felfegyverzett katonák által védett vonalon. A himalájai terület hovatartozása miatt egymással már két ízben is háborúba keveredett két atomhatalom között aztán 2003 decemberében - kétéves megszakítás után - ismét megindultak a közvetlen légi járatok, mígnem tavaly februárban a legfelsőbb szinten megkezdődtek a közvetlen tárgyalások.

A folyamat az indiai kormányváltással sem szakadt meg, a Vadzspajit felváltó Szingh folytatta az elődje által megkezdett tárgyalásokat. Gesztusértékű lépésként Újdelhi tavaly novemberben a félmilliósra becsült kasmíri haderejéből mintegy 5 ezer katonát kivont. Áttörésként értékelték a két ország viszonyában, hogy februárban megszületett a megállapodás a buszjáratok megindításáról.

Az indiai kasmíriakat szállító busz ellen, még mielőtt elérte volna a határként szolgáló tűzszüneti vonalat, több merényletet is megkíséreltek. Gránátot lőttek ki rá, és két robbantást is végrehajtottak útvonala mentén. Az Indiától való elszakadásukért gerillaháborút folytató szélsőséges iszlámisták azzal fenyegetőztek, hogy koporsót csinálnak a buszból, és írmagja sem marad annak a családnak, amelynek akár csak egy tagja is vállalkozik az útra.

Nyomásgyakorlásként aztán Srinagarban fel is gyújtották egy busz papírból készült makettjét, majd pedig azt a vendégházat, ahol a nem mindennapi útra vállalkozó utasokat szállásolták el. Szerencsére mindenkit sikerült élve kimenekíteni, igaz, 12-en megsérültek közülük, többen súlyosan. A muszlim szélsőségesek fenyegetése ugyanakkor hatásosnak bizonyult, hiszen indiai részről a 30 helyre már eleve csak 24-en jelentkeztek, majd a vendégház elleni merénylet után öten visszaléptek. Az indiai hatóságok megpróbálták a buszjáratra jelentkezők nevét előzőleg titokban tartani, ám a névsor kiszivárgott, ezért aztán biztonságuk érdekében katonákat rendeltek melléjük. Persze voltak, akiket nem tudtak megfélemlíteni: "A nővéremet még életében akarom látni" - mondta az indiai részről induló buszon utazó Mohamed Tadzs, majd hozzátette, ezért kész akár meghalni is.

A buszok rendszeresen - igaz, egyelőre csak kéthetenként - közlekednének kizárólag a két kasmíri főváros közötti útvonalon, ami egykoron a tartomány ütőerének, a fő kereskedelmi útvonalnak számított. A buszok nem mennek át a tűzszüneti vonalon, az utasok a saját oldalukon kiszállnak, és az épp erre a célra rendbe hozott, fehérre festett hídon kell áthaladniuk, majd a túloldalon a helyi járat viszi őket tovább a célállomásra. Mindenesetre a muszlim szélsőségesek nem nyugszanak: múlt vasárnap újabb akciót hajtottak végre, ezúttal a Srinagar mellett lévő katonai ellenőrző pontra lőttek ki gránátot.