A törvény még a szociáldemokrata – zöld kormányzat idején született. Ennek alapján a védelmi miniszter végső esetben parancsot adhat elrabolt utasszállító gép lelövésére a német légtérben, amennyiben ezzel egy még nagyobb katasztrófa akadályozható meg.

A karlsruhei alkotmánybíróság az állásfoglalást indokolva kimondta: a nevezett törvény nem egyeztethető össze az élethez való joggal és az emberi méltósággal. (A német alkotmány első cikke kimondja: az emberi méltóság sérthetetlen.) Ezen kívül arra is hivatkozik a bíróság, hogy a törvény sértené azokat a határokat, amelyek a német hadsereg (Bundeswehr) belföldön történő bevetését szabályozzák.

A törvény megalkotására a 2001. szeptember 11-én New York-i és washingtoni épületek ellen, repülőgépekkel elkövetett, több ezer áldozatot követelő merényletek indították a német parlamenti képviselőket, valamint egy 2003 elején történt eset, amikor Frankfurt légterébe behatolt egy kisgép, amelynek pilótája azzal fenyegetőzött, hogy nekihajt a belváros valamelyik toronyházának. Bár a Luftwaffe két vadászgépe nyomban felszállt, hogy szükség esetén lelője a motoros gépet, annak pilótáját végül sikerült rábeszélni a leszállásra.

A törvény ügyében alkotmányossági normakontrollt kezdeményezett a német államfő, Horst Köhler, de alkotmányossági panaszokat is kénytelen volt megvizsgálni a karlsruhei testület. A panaszosok – köztük a liberális, jelenleg ellenzéki FDP – egyik érve az, hogy az állam nem teheti mérlegelés tárgyává, hogy veszni hagy ártatlan emberéleteket más emberéletek megmentése érdekében.

A törvény vitatott pontja a 14. cikk, annak is a harmadik bekezdése, amely kimondja, hogy a fegyver általi erőszak csak akkor engedhető meg, ha a körülmények ismeretében abból lehet kiindulni, hogy a légi járművet emberéletek ellen akarják bevetni, és a fegyveres erőszak az egyetlen eszköz a veszély elhárítására.