Az utolsó kanyarban di Centa, Gyementyjev és Botvinov. A közönség befújta © AP

Kezdetben olyan versenyzők álltak az élen, akikre senki sem számított a végelszámolásnál, s így hagyták, hogy vágják a nyomot a még letaposatlan hóban. Aztán 20 kilométernél kezdetett helyreállni a papírforma, s az addig élen álló Gutierrez és Grey visszaesett, s az első helyen az erdélyi Antal Zsolt fejezete be az etapot. A mezőny tömörségére jellemző, hogy a második tíz kilométert a 47. helyen záró Estil hátránya csak 11 másodperc volt.

Antal ekkor nagy rohanásba kezdett, s másfél perces előnyt szerzett, mígnem Botvinov is úgy döntött, hogy jó volna megnézni, vajon mit is tudnak a többiek. Az „osztrák” robbantását már komolyabban vették, és megpróbálták követni, akik tudták. A roham előbb elnyújtotta a mezőnyt, majd elharmadolta Antal előnyét – akinek nem jött be az öngyilkos taktika – és a második emelkedő végére be is érték, majd igen sokan le is hagyták. Az indulók zöme még 30 kilométernél is egy bolyban maradt, hiszen ötvenhárom futó volt a szakasz végén 20 másodpercen belül.

A verseny végső rangsora 45 kilométerig teljesen megjósolhatatlan volt, s csak az utolsó emelkedőkön indított hajrák zilálták szét a tömött csoportot. Az utolsó kilométerhez úgy érkeztek azonban, hogy akár tucatnyian is nyerhették volna a számot. A végső emelkedőn a mezőny szétrázásában oroszlánrészt vállaló svéd Södergren hiába mutatott elsöprő erőt, a stadionhoz vezető lejtőn az első öt helyen végzettek megelőzték. Úgy tűnt, hogy Botvinov vagy Gyementyjev lehet a befutó, de a két olasz di Centa és Cottrer hatalmas harát nyitott. Az osztrák és az orosz ezt visszaverte és százötven méterrel a cél előtt, még kettejükre lehetett volna fogadni. Cottrer már nem tudott újítani, ám di Centa a közönségtől is tüzelve begyújtotta az utánégetőket, s állva hagyta a többieket, hogy ötméteres előnnyel haladjon át elsőként a célvonalon. Gyementyjev és Botvinov helyezését azonban célfotóval tudták csak megállapítani. A maratoni versenyt 63-an fejezték be, 16-an feladták a küzdelmet.

Ez volt minden idők legkiélezettebb maratoni versenye, ahol a legkisebb különbséggel végzett az első helyen az aranyérmes. Érdekesség, hogy di Centa ugyanúgy kétszeres sífutó olimpiai bajnok lett ezáltal, mint testvére Manuela. Mivel di Centa (bár egy virágcsokorral a verseny helyszínén is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára) aranyérmét az esti záróünnepségen adják át, a versenyző és az olasz házigazdák számára ennél nem is alakulhatott volna szebben a játékok utolsó napja.

Sífutás, férfiak, 50 km, szabadstílus, tömegrajt
1.	Giorgio di Centa	olasz	2:06:11,8	0,0
2.	Eugeni Gyementyjev	orosz	2:06:12,6	+ 0,8
3.	Mihail Botvinov	osztrák	2:06:12,7	+ 0,9
4.	Emmanuel Jonnier	francia	2:06:13,5	+ 1,7
5.	Pietro Piller Cottrer	olasz	2:06:14,0	+ 2,2
6.	Anders Södergren	svéd	2:06:14,1	+ 2,3
7.	Martin Koukal	cseh	2:06:14,9	+ 3,1
8.	Jirí Magal	cseh	2:06:15,1	+ 3,3
9.	Vincent Vittoz	francia	2:06:16,4	+ 4,6
10.	Mathias Fredriksson	svéd	2:06:17,1	+ 5,3
11.	Jean Marc Gaillard	francia	2:06:19,9	+ 8,1
12.	Szergej Dolidovics	fehérorosz	2:06:22,4	+ 10,6
13.	Makszim Odnodvorcev	kazah	2:06:23,4	+ 11,6
14.	Martin Bajcicak	szlovák	2:06:24,9	+ 13,1
15.	Tord Asle Gjerdalen	norvég	2:06:26,2	+ 14,4
16.	Lukas Bauer	cseh	2:06:29,0	+ 17,2
17.	Jens Filbrich	német	2:06:31,1	+ 19,3
18.	Nyikolaj Pankratov	orosz	2:06:33,9	+ 22,1
19.	Fabio Santus	olasz	2:06:38,2	+ 26,4
20.	Alekszander Legkov	orosz	2:06:39,7	+ 27,9