„A hírt most hallom először. Egyébként nem hiszem, hogy működne ott komoly magyar szervezett bűnözői csoport” – válaszolta még 1994-ben a rendszerváltáskor Los Angelesből hazatért Bodnár György üzletember (a Szaknévsor alapítója) a HVG-nek arra a kérdésre, hogy vajon kikre gondolhatott Tonhauser László (ma már nyugalmazott rendőrezredes), amikor az ORFK ezredeseként „egy hazánkba törekvő Los Angeles-i magyar bűnözői maffiáról” beszélt. Talán nem véletlen, hogy éppen Bodnár Györgynek tették fel a kérdést. Egyrészt az állítólagos Los Angeles-i magyar maffia a hírek szerint a papír-írószer bizniszben volt érdekelt (ezért is nevezték „papírmaffiának”), márpedig Bodnárnak odakint papír-írószer kereskedelemmel foglalkozó cége volt. Másrészt az Egyesült Államokban Bodnár börtönben is ült, de a miértet firtató újságírói kérdésre az ominózus interjúban mindössze annyit felelt: „Ha többet tudnak, írják meg, ha pedig nem, akkor nyomozzák ki. Erről ennyit.” A választ a Magyar Nemzet 1978. május 8-ai számában találtuk meg. Eszerint – ha hinni lehet a lapnak – Bodnárt 1974-ben csalás miatt ítélték el 30 hónapra, néhány hónap után azonban megszökött a börtönből.

Bodnár mellett a városi folklór még Fenyő János 1998-ban meggyilkolt médiatulajdonost is összefüggésbe hozta a Los Angeles-i magyar maffiával, s ezt erősítette meg Fenyő egykori pszichológusa és bizalmasa, Perczel Tamás azon állítása, miszerint Fenyőt egy még Los Angelesből ismert barátja 1997-ben zsarolta is „kaliforniai múltjával” kapcsolatban.

Rendőrségi forrásaink azonban azt állítják: sem a rovott múltú Bodnár György, sem Fenyő János nem tartozott ahhoz a körhöz, amelyet Los Angeles-i magyar maffiaként emlegettek anno az amerikai és a magyar rendőrök, valamint a kaliforniai sajtó. A magyar maffia – állították – különféle csalásokban (főként biztosítási csalásokban), betörésekben, védelmi pénzek szedésében és pénzbehajtásban utazott. Az Amerikai Magyar Szó egyik tudósítása néven is nevezte a szervezet állítólagos vezetőjét, Simon Csaba üzletembert.

A Los Angeles-i Állami Ügyészség egyik tisztviselője, William Kupper egy büntetőeljárásban eskü alatt nyilatkozta: Simon beismerte neki, majd tagadta, hogy ő lenne a magyar maffia vezetője. A büntetőeljárás, amelyben Simon is „képbe került”, üzlettársa, Szendrő István ellen indult, akit azzal vádoltak, hogy fegyverrel fenyegetett meg egy nőt, aki ugyanabban a Beverly Hills-i irodában dolgozott, ahol a felesége. A cselekményt Szendrő védői is elismerték, de azzal érveltek, hogy kliensük nem lőtt, így a nőnek az ijedtségen kívül nem esett bántódása.

Simon Csaba és Szendrő István 1967-ben együtt - büntetőítélet elől - menekült el Magyarországról, egyes forrásaink szerint a hazai titkosszolgálat segítségével. Los Angelesben Simon Csaba az erőszakos ügyektől távol tartotta magát, Szendrő István (vagy ahogy ismerősei nevezték: Szendrő Öcsi) már kevésbé volt óvatos: a magyar maffia „fegyveres embereként” ismert férfi inkább az öklét és a fegyverét használta, mintsem az eszét. „Szendrő Öcsi kokainozott, ivott, és feltűnő viselkedése felhívta Simonra a rendőrök figyelmét. Ezt Simon is tudta, aki egy idő után már veszélyes tehernek érezte társát” – mesélte rendőrségi forrásunk.

A szóbeszéd, miszerint Simon lenne az amerikai magyar maffia vezetője, a nyolcvanas években még Magyarországra is eljutott. A Simon Csaba ismeretségi körébe tartozó Zalatnay Sarolta énekesnő (aki vendégeskedett is Los Angelesben az üzletembernél) "Bocsásd meg a mi vétkeinket" című könyvében interjút közölt az általa jó kiállású gengszterként jellemzett Simonnal. Ebben a gyanúba kevert üzletember határozottan tagadta, hogy bármilyen maffia vezére lenne, különösen nem a kaliforniai magyar maffiáé, amely szerinte nem is létezik.

Simon Csaba szavait erősítette meg a hvg.hu-nak egyik régi ismerőse is, akinek odakint szintén a papír-írószer üzletben volt érdekeltsége. „Simon nem volt semmiféle maffiának a vezetője. Ő pusztán egy üzletember volt. Ebben az iparban nem is lehetett olyan nagy pénzt leakasztani, ami miatt maffiamódszerekre, erőszakra lett volna szükség. Képtelenségnek tartom, amit állítanak róla egyesek” – mondta a neve elhallgatását kérő üzletember, elismerve ugyanakkor azt az információnkat, hogy Simon közvetlen környezetéhez tartozott Szendrő Öcsi, illetve a később rendőrgyilkossá vált Markó Béla is, utóbbi a ’70-es évek végétől disszidálásáig a magyarországi alvilág legkeményebb alakjának számított.

Ráadásul azt Simon is elismerte Zalatnaynak adott interjújában, hogy Los Angelesben néha csak erőszakkal lehet érvényesülni a piacon. „Nálunk (értsd: Amerikában) nem lehet a pénzedért valakit perelni, ott a pénzt meg kell védeni. Legtöbb esetben erőszakkal. Erőszak alatt érts egy-két pofont vagy ehhez hasonlót. (…) a leghatásosabb, ha azt, aki becsap, megbünteted egy-két pofonnal” – mesélte Simon. Sőt arról is sztorizgatott, hogy egy általa „megrendelt” verés miatt majdnem eltette őt láb alól az izraeli maffia két embere, de ő – használva fegyverét – végül megúszta a támadást. „Életemben ez volt az egyetlen, amikor ilyesmivel szembekerültem” – mondta a történet kapcsán Simon.

A szóbeszéd szerint – s erre Simon is utal az interjúban – a "szervezetüknek" 300 tagja volt. Erre vonatkozóan semmiféle adatot, információt nem találtunk, s kétségtelenül túlzónak tűnik ez a létszám, noha anno az amerikai sajtó is hangoztatta.

Amerikába jöttek

Tény, hogy Los Angelesbe a hetvenes-nyolcvanas években időről-időre érkeztek a szocialista óhazából megpattant alvilági figurák, s a rendőrök gyanúja szerint nem egynek Szendrőék segítettek a disszidálásban. Így léphetett meg Magyarországról Zubovics Gyula Tamás és Horváth Zoltán is. Idehaza mindketten ismert betörők voltak, s egyben érintettek a nyolcvanas évek elején lezajlott betöréssorozatban, az ún. Presztízs-ügyben.

Ez utóbbi - egyes rendőri vezetők szerint – a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásának első állomása volt. Olyannyira, hogy a Zubovics Tamás Gyula által a nyolcvanas évek elején alapított, betörőkből, tippadókból és orgazdákból álló bűnbanda leleplezésére 1981-ben egy külön, 36 főből álló nyomozócsoport alakult. A nyomozókat Tonhauser László vezette, de vizsgálóként Pintér Sándor (az Orbán-kormány későbbi belügyminisztere) is dolgozott az ügyön. Zubovicson kívül a Presztízs-ügynek több olyan szereplője is volt, akinek a neve a rendszerváltás után is szerepelt bűnügyi hírekben. Egyikük Mészáros Péter, vele másodrendű vádlottként a nemrég zajló kecskeméti maffiaperben találkozhattunk.

A Presztízs-ügy gyanúsítottjai olyan lakásokat, villákat rámoltak ki, ahol esetenként több millió forintos értékeket szerezhettek meg. Rendőri forrásaink szerint előfordult, hogy Los Angelesből adtak megrendelést a betörőknek arra, milyen ékszereket, műkincseket, festményeket, vagy antik tárgyakat jutassanak ki külföldre, s a „futár” nem egy ízben az éppen disszidáló bűnöző volt. A Presztízs-ügy gyanúsítottjai rövid idő alatt több milliós vagyonra tettek szert.

„Ha egy-egy esetben sikerült is gyanúsítottakat produkálni, az begubódzott, nem volt hajlandó szóba állni a rendőrséggel. Ugyanakkor az ország legjobb ügyvédei jelentek meg körülötte, és mindent megtettek, hogy védencüket kiszabadítsák. (…) Szervezetté vált a bűnözés” – emlékszik vissza erre az időszakra Nem kérek bocsánatot című könyvében Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes.

A rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol – információink szerint – Szendrőékkel találkozott. Ez – állítják rendőri forrásaink – nem történhetett volna meg abban az időben anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.

Titkosszolgálati szál

Könyvében Tonhauser egyébként utalt is arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a bűnözői csoport egy-egy tagja, valamint a Los Angeles-i társaság között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát”, majd „elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is”, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben.

Hasonló kijelentést tett Dr. Kiss Ernő rendőr dandártábornok, az Országos Rendőr-Főkapitányság Bűnüldözési Igazgatóságának volt főigazgatója, igaz, már 2000-ben, az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság előtt.   "A titkosszolgálatok szerepe a magyarországi szervezett bűnözéshez... - megint egy olyan terület... Tonhauser úr elég plasztikusan mondta, hogy a politikai rendszerváltozás előtti időszakokban milyen dolgok voltak. Akkor voltak olyanok - és azt hiszem, ma már ez nem tartozik a titkok körébe, volt olyan lehetősége az akkori állambiztonsági szervnek, hogy megjelent egy papírral és elvitte a bűnügyet. Akkor volt az MSZMP KB-nál és egyéb más szerveknél hatásköri lista, és emlékszem arra, hogy nagy barbatrükk kellett ahhoz, hogy egy KB-tagot, a valamikori Egyesült Izzó vezérigazgatóját a magyar rendőrség gyanúsítottként kihallgassa, mert ehhez főtitkári engedély kellett" - mondta Kiss.

Tonhauser gyanúját megerősítették a társaságot jól ismerő Los Angeles-i forrásaink is, akik szerint a kiszöktetett bűnözők között gyakran dúló belháború éppen amiatt folyt, mert nem tudták, ki kinek dolgozik és kinek vagy milyen szervnek a megbízásából, segítségével jutott ki Kaliforniába. Noha a magyarok egymás között hasonlóan erőszakosak voltak, mint az olasz, orosz vagy latin-amerikai maffiacsoportok, mégis kínosan ügyeltek arra, hogy ne sértsék más nemzetiségű bűnözői szerveződések érdekköreit.  

Ellenlábasok

Úgy tudjuk, hogy Zubovicsék és a Szendrő-féle társaság között folyamatos háborúskodás dúlt. Noha Szendrőék segítették kijuttatni Zubovicsot és Horváthot, a két betörő később – más betörőtársakkal, például Rigor Sándorral és Kolovics Jánossal együtt – önállósította magát, és elszakadva Szendrőéktől kizárólag betörésekre szakosodott.

Zubovicsék társaságában tűnt fel a világhírű Brodszky Miklós zeneszerző unokaöccse, Putter Tamás is, akire egy ízben rá is lőttek, ám ő túlélte e merényletet. Putter egyik régi ismerőse azonban a hvg.hu-nak nyilatkozva kizártnak nevezte, hogy az időközben kábítószerfüggővé vált Putter bármilyen bűnszervezet tagja lett volna, azt azonban elismerte, hogy Zubovicsékkal összejárt. "Putter vígan megélt a nagybátyja utáni jogdíjakból, hatalmas villája volt Beverly Hillsben. Az igaz, hogy Zubovicsék szállították neki a kokaint, de nem hiszem, hogy betörésekben sáros lett volna" - mesélte régi ismerőse a hvg.hu-nak.

Pedig a Zubovics-féle társaság olyannyira veszélyes volt, hogy folyamatosan figyelte az FBI - jóllehet ugyanilyen figyelemmel kísérte Simonékat is. Mindenesetre Rigort, Kolovicsot és Horváthot le is tartóztatták. Házuk átkutatásakor betörésből származó értékeket is találtak a szövetségi nyomozók. Ugyanehhez a körhöz tartozott még információink szerint T. Pál is, akinek a neve – Zubovicshoz hasonlóan – a kilencvenes években Magyarországon zajló alvilági leszámolásban ismét előkerül. Igaz, akkor - Zubovicshoz hasonlóan - már célpontként.

A Los Angeles-i magyar maffiáról szóló cikksorozatunk második része itt olvasható.