A bécsi tömegtájékoztatás jelentései szerint Wolfgang Schüssel az általa vezetett Osztrák Néppárt (ÖVP) veresége után adott nyilatkozataiban keserű csalódásnak minősítette az eredményt, amelyen pártjával nagyon el kell majd gondolkodniuk. Hangsúlyozta, hogy vállalja ezért a fő felelősséget, és arról is tárgyalni fog pártjával, hogy továbbra is vezetheti-e az ÖVP-t. Teljességgel nyitottnak nevezte, hogy lesz-e nagykoalíció a győztes szociáldemokratákkal, mert mint hangsúlyozta: ő még más megoldásokat is elképzelhetőnek tart.

A kereszténydemokrata politikus 1999-ben kiváló taktikusi képességekkel ragadta meg a hatalmat, jóllehet pártja akkor csak a harmadik helyen végzett a parlamenti választásokon az akkor is győztes szociáldemokraták és a második helyen végzett - még Jörg Haider vezette - szabadságpártiak mögött. A választási eredmények alapján azonban a győztes szociáldemokratáknak és a negyedik helyen végzett Zöldeknek nem volt abszolút többségük a törvényhozásban, Haideréknek és Schüsselnek viszont együtt igen. A néppárt fel is mondta az addigi nagykoalíciót a szociáldemokratákkal, összefogott a szabadságpártiakkal, és Wolfgang Schüssel így válhatott Ausztria kancellárjává. (Az ÖVP a 2002-es rendkívüli választásokon viszont már meggyőző fölénnyel végzett az élen.)

A vasárnapi választásokon, amelyen a részvételi arány valamivel több mint 74 százalékos volt, azaz a 2002-es voksoláshoz képest 10 százalékkal alacsonyabb, az Alfred Gusenbauer vezette Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) végzett az élen a szavazatok 35,7 százalékának a megszerzésével. Az Osztrák Néppárt a második helyre szorult 34,2 százalékkal, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) harmadik lett 11,2 százalékkal, majd a Zöldek következnek 10,5 százalékkal, végül pedig a Haider alapította Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) 4,2 százalékkal. A BZÖ az FPÖ-ből kiszakadtak mozgalma, és egyelőre elképzelhetetlen, hogy kormánytényezőként együtt tudnak működni. A jobb- és a baloldal mandátumait tekintve azonban az 1999-eshez hasonló helyzet ismerhető fel, hiszen a győztes szociáldemokraták és a Zöldek együtt is csak 88 mandátumot birtokolnak a 183 fős parlamentben, ami nem biztosít abszolút többséget (92 mandátum), míg az ÖVP, az FPÖ és a BZÖ 95-öt.

Ausztriában így feszült várakozás előzi meg a nem a lakhely szerinti választókörzetekben, illetve a külföldön leadott szavazatok összeszámlálását. Nagyon csekély a valószínűsége ugyan, de elméletileg még az is elképzelhető, hogy a BZÖ kiesik a parlamentből, mert nem szerzett úgynevezett alapmandátumot (választási eredménytől függetlenül parlamenti képviseletet nyer az a párt, amely egy tartományban megszerzi a szavazatok legalább 25 százalékát), és ha a még nem összesített voksok alapján nagyon kevés támogatottságot kap, a parlamentbe jutáshoz szükséges 4 százalék alá süllyedhet. Szakértői nyilatkozatok szerint azonban erre alig van esély, egyelőre majdnem minden arra mutat, hogy a szociáldemokraták a néppártiakkal és a Zöldekkel kezdhetnek koalíciós tárgyalásokat.

Alfred Gusenbauer, a győztes szociáldemokraták vezetője megerősítette, hogy a néppárttal és a Zöldekkel akar tárgyalni kormánykoalíció megalakításáról. Úgy fogalmazott, hogy a legerősebb pártnak kell a kancellárt adnia, és minél előbb létrejön egy kormány, az annál jobb lesz.