A kezdeményezés 1981-ben indult útjára az Egyesült Államokból, amikor Bálint-napon (a szerelmesek napján) Baton Rouge város polgármestere, Louisiana állam kormányzója és a katolikus egyház meghirdette a Hiszünk a házasságban elnevezésű akciót. A rövid idő alatt sikeressé vált program 1983-ban nyerte el A Házasság Világnapja elnevezést, megünneplésére február második vasárnapját jelölték ki.
   
E napon sokféle eszközt felhasználva próbálják felhívni a társadalom figyelmét arra a tényre, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére léteznek jó, boldog és tartós házasságok, továbbá hogy a napjainkban egyre népszerűbb, csak együttélésre alapozott kapcsolat többnyire nem olyan tartós, mint a házasság. Amerikában a nap megünneplése kiegészül a Bálint-napig tartó Házasság Hetével, ilyenkor például a családok egymás gyermekeire vigyáznak, hogy a szülők kettesben lehessenek, s közös programmal erősíthessék összetartozásukat. A házastárs megajándékozása, kedvenc ételének elkészítése, az esküvői fényképek, a kellemes emlékeket felidéző családi videók megtekintése is e nap hagyományává válhat.
   
Persze, régen rossz, ha a másik fél iránti nyitott figyelem csak erre a napra korlátozódik, a kapcsolat folyamatos karbantartást igényel. Erre intenek napjaink riasztó válási statisztikái is: Európában és az Egyesült Államokban ma már több házasság végződik válással, mint ahány átvészeli a viharokat. A házasságkötések és a születések számának csökkenése egyaránt világtendencia. Ma már az amerikai nők 51 százalékának nincs férje, szemben például az 1950-es 35 százalékkal.
   
Az Európai Unió országaiban született gyermekek majdnem egyharmada házasságon kívüli kapcsolatban jön a világra, a tendencia főleg az északi országokban erős. Az Egyesült Államokban 2005-ben majdnem minden második bébi házasságon kívül született. Sok fiatal azért nem köt házasságot, mert riasztja őket, hogy a házasságok jó része válással végződik. Ugyanakkor a világ nem minden részén van választási lehetőség: a házasságok 60 százalékát szerződésekkel kötik meg, ki sem kérve a menyasszony véleményét.
   
Magyarországon az élettársi együttélések aránya jóval alacsonyabb, a házasság még mindig első helyen áll az együttélési formák között. Ugyanakkor az együttélés, a papír nélküli családi életforma erkölcsi tartalmát illetően a társadalom többségének szemében már egyenértékűvé vált a házassággal. Míg korábban a nők a 20-as éveik elején férjhez mentek és gyermeket vállaltak, addig ma már sokan az élettársi kapcsolatot választják, s a gyermekvállalás is későbbre tolódott. Az 1970-es évek közepe után születettek általában nem akarnak házasságot kötni, a családalapításnál fontosabbnak tartják a képzettség megszerzését, az egzisztencia
megteremtését.

Csak a rendszerváltás óta több mint egyharmadával csökkent a házasságkötések száma, s a KSH adatai szerint 2006 első tizenegy hónapjában is némileg kevesebben kötöttek házasságot, mint egy évvel korábban: 41 874 házasságkötést regiszráltak. A Házasság Világnapját a nagycsaládos egyesületek kezdeményezésére kezdték el hazánkban is ünnepelni az elmúlt években. A világnap szimbóluma egy férfit és egy nőt jelképező,
gyertyára emlékeztető forma, amely azt fejezi ki, hogy a házastársi szeretet fényt áraszt a világra. A két embert egy szív köti össze, ez arra utal, hogy a szeretet forrasztja egységbe a házastársakat.