Borisz Jelcin Nyizsnij Novgorodban, 1992-ben © AP

Borisz Nyikolajevics Jelcin Oroszország első elnöke volt 1991 és 1999 között. Ő volt Oroszország első, a nép által választott vezetője. A politikus, aki 1999. december 31-én mondott le tisztségéről, és adta át a hatalmat most is hivatalban lévő utódjának Vlagyimir Putyinnak, nem hivatalos beszámolók szerint szívleállás következtében halt meg.

Az 1976-tól a szverdlovszki kommunista pártbizottsági elnökként tevékenykedő Jelcin 1985-ban szerzett országos ismertséget, amikor a peresztrojkát beindító szovjet kommunista pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov megtette őt a moszkvai pártszervezet első emberévé. Bár Jelcin és Gorbacsov viszonya két éven belül megromlott, 1991-ben, a Gorbacsov elleni puccskísérlet idején Jelcin volt az, aki megszervezte a puccsisták elleni ellenállást, és döntő szerepet játszott a keményvonalas kommunisták hatalomra jutásának megakadályozásában. Igaz, hatalmas népszerűségét kihasználva a hatalomátvételi kísérlet leverése után gyakorlatilag Gorbacsovot is ellehetetlenítette.

Méltatások és ellentmondások

Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök nyomban részvétét fejezte ki Jelcin özvegyének, ugyanakkor elismerte a köztük fennállt nagy nézeteltéréseket, amelyeket a peresztrojka ellenfelei kihasználtak és amelyek az 1991-es kommunista puccs megkísérlőinek kezére játszottak.   De a puccs ideje Jelcin nagy pillanata volt, amikor bátran védelmezte a demokratikus változásokat - mutatott rá az Eho Moszkvi rádióban Gorbacsov, aki szerint Jelcint a hatalom iránti szenvedélye ezután saját stratégiájának keresztül vitelére indította: Jelcin úgy gondolta, hogy Oroszország könnyebben valósíthatja meg a reformokat, ha megszabadul a többi szovjet köztársaság terhétől - utalt Gorbacsov a Szovjetunió felbomlására.   "Nem volt egyértelmű egyéniség, de olyan, aki nagy felelősséget vállalt Oroszország sorsáért. Nem engedte a polgárháború kitörését, kockára tette a karrierjét. Végül képes volt önként távozni az elnöki posztról, és utat engedni egy új irányvonalnak" - méltatta Jecint Szergej Sztyepasin volt miniszterelnök, aki jelenleg a számvevőszék elnöke.  Jelcin szabadságot adott az orosz állampolgároknak - emelte ki ugyancsak az Eho Moszkviban Borisz Nyemcov volt miniszterelnök-helyettes, aki szerint azonban az elhunyt államfő által előmozdított vívmányokat - a szabad sajtót, a többpártrendszert, a helyi önkormányzat védelmét - utóda, Vlagyimir Putyin elnöksége alatt felszámolják.    Jelcin azt akarta, hogy Oroszország piacgazdaság legyen demokratikus irányítási rendszerrel - mondta Jegor Gajdar volt miniszterelnök a liberális moszkvai rádiónak. (MTI)

Az 1991-ben orosz elnökké választott Jelcin az első időkben nagyon népszerű volt, ám a Szovjetunió szétesése után elkezdett privatizációs hullám, a lakosság jelentős részének elszegényedését okozó piacgazdasági reformok és a kudarcba fulladt, 1994-ben megindított csecsenföldi hadjárat miatt támogatottsága rohamosan csökkent. Az 1996-os elnökválasztást ugyan megnyerte, ám vádak szerint a hatalmon lévő politikai elit megmásította a szavazási eredményeket.

Jelcin egészsége 1996 után rohamosan romlott, s az ország irányítása az államfő környezetéhez tartozó család, - a privatizáció során meggazdagodott oligarchák – kezébe került. Míg korábban arról szóltak a Jelcinnel kapcsolatos történetek, hogy a többi politikussal ellentétben buszon jár és az átlagemberek életét éli, hatalmának utolsó éveiben inkább az elnök italozási szokásairól keringtek legendák. A mélypont az 1998-as gazdasági válság volt, amikor az olajár világpiaci összeomlása miatt Moszkva fizetésképtelenné vált.

Jelcin a külpolitikában is csak részben volt eredményes, bírálói azzal vádolják, hogy a nyugati támogatásért cserébe az orosz elnök túl sok engedményt tett, s ezzel megfosztotta hazáját a nagyhatalmi státustól. „A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank pontozta Oroszország teljesítményét, és ha a kormány eredményes volt, akkor az ország kapott támogatást. Ez azt jelentette, hogy kormányunk ugyan volt, ám a fontos döntéseket nem Moszkvában hozták” – mondta egy moszkvai sajtókonferencián a napokban a jelcini időszakról Mihail Gorbacsov.

Visszavonulása után Jelcin szemmel láthatóan kivirult, és nézőként szinte állandóan részt vett az orosz teniszezők fontos mérkőzésein. Az orosz tenisz látványos feltámadása egyébként részben neki is köszönhető, hiszen a tenisz azért is vált népszerűvé az országban, mert Jelcin maga is szívesen vett ütőt a kezébe.

Moszkvai vélemények szerint az első orosz elnök halála annak ellenére bonyolíthatja az orosz belpolitikai helyzetet, hogy Jelcin visszavonulása óta nem vett részt az ország irányításában: a „család” tagjai – köztük Roman Abramovics, a Chelsea brit labdarúgó klub tulajdonosa, a leggazdagabb orosz üzletember - ugyanis változatlanul meghatározó szerepet játszanak, s nem kizárt, hogy Jelcin távozása után ellenfeleik kísérletet tesznek a régi gárda befolyásának felszámolására. Nem tudni ugyanis, érvényben marad-e az az alku, amelyet állítólag Jelcin és Putyin kötött: a hatalomért cserébe az új elnök sértetlenséget ígért a régi elit tagjainak. A helyzetet tovább bonyolíthatja, hogy a decemberi oroszországi parlamenti és a 2008. márciusi elnökválasztás közeledtével egyébként is megkezdődött a helyezkedés a Putyin környezetében felemelkedett új vezetői réteg körében: Putyin az alkotmány értelmében nem indulhat újra, s mindenki igyekszik már most szavatolni a helyét a Putyin utáni elitben.