Blair feleségével. Távozóban © AP

Angliában – London kivételével – 10 ezer tanácsi mandátumért harcolnak a pártok, Skóciában és Walesben pedig éppen azokban a helyi törvényhozó testületekben küzd a többség megtartásáért az egy évtizede hatalmon lévő Munkáspárt, amelyeket 1999-ben, az utóbbi évszázadok legjelentősebb alkotmányos berendezkedési reformja révén, saját kormánya hívott életre.

A csütörtöki helyhatósági és helyi törvényhozási választások kampányidőszakában egymást követték a Labour jelentős népszerűségi hátrányát mutató közvélemény-kutatások. A YouGov közvélemény-kutató által a The Daily Telegraph, a legnagyobb konzervatív brit napilap számára elvégzett legutóbbi felmérés kiemelte, hogy a konzervatívok áprilisban már 12 hónapja folyamatosan a brit baloldal legnagyobb pártja előtt jártak a népszerűségi listákon, ami legutóbb Margaret Thatcher kormányzása idején fordult elő a 80-as években.

Nem sokkal korábban a Populus közvélemény-kutató – amely a The Times című napilap megbízásából végez havi országos felméréseket – azt hozta ki, hogy a Blair pártvezérségének kezdete óta eltelt tizenhárom év eddigi mélypontjára süllyedt a Munkáspárt támogatottsága. Az áprilisi Times/Populus-felmérés 29 százalékot mutatott ki a Labournek; az ellenzéki Konzervatív Párt ezen a listán nyolcpontos vezetéssel 37 százalékon állt.

Az iraki háborút kísérő és egyéb belpolitikai botrányok által is alaposan megtépázott Blair már nyilvánosan elismerte: tudja, hogy ő a népszerűségi kolonc pártján, és amikor távozik, e népszerűtlenségből valószínűleg "jelentős adagot" magával visz.

A kormányfő, akire már a Munkáspárton belül is jó ideje erős nyomás nehezedik mielőbbi lemondása végett, a hét elején egyértelmű utalást tett arra, hogy a jövő héten közli távozásának időpontját. Bármikor távozik is a Munkáspárt éléről, miniszterelnöki posztja is azonnal ügyvezető jellegűvé válik az utód megválasztásáig, mivel az íratlan brit alkotmányos szokásjog alapján a kormányfő és a kormánypárt vezére – ez utóbbi tisztség nem azonos a jórészt adminisztratív funkciókat betöltő pártelnökével – mindig ugyanaz a személy.

A legnagyobb figyelem a skóciai választásokat kíséri majd, itt ugyanis jelenleg a Skót Nemzeti Párt vezeti a népszerűségi listákat a jelenleg többségben lévő Labour előtt. Az SNP egyértelműen Skócia függetlenségére törekszik, és győzelme esetére erről népszavazás kiírását ígéri.

A skót függetlenség mindazonáltal SNP-győzelem esetén sem tűnik közeli kilátásnak, ugyanis a párt valószínűleg nem szerez abszolút többséget az edinburgh-i parlamentben. Az előzetes esélylatolgatások között szerepel az esetleges SNP-liberális demokrata koalíció, amely az elszakadási program valamelyes felvizezését jelentené.