Az utóbbi 13 esztendőből 12 globális átlagos melegrekordot hozott (az idén 14:13-ra módosulhat ez az arány). Az óceánok hőmérséklete ugyancsak növekszik, még a felszín alatt 3 ezer méterrel is. A tengerek szintje átlagosan évi 2 millimétert emelkedik. Ha igaz, ami a sűrűre szőtt titokhálón át előzetesen kiszivárgott, ilyen megállapítások tömkelege szerepel az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Munkacsoportja, az IPCC a napokban Párizsban napvilágot látó negyedik jelentésének első kötetében. Azok kedvéért, akik vitatják, hogy mindezért elsősorban az ember felel, a jelentés leszögezi: "igen valószínű, hogy az üvegházhatást erősítő gázok okozták a globális átlaghőmérséklet-emelkedés zömét a 20. század közepe óta".

Az IPCC indiai elnöke, Radzsendra Pacsauri szerint a jelentés "minden korábbi dokumentumnál meggyőzőbben bizonyítja" az emberi tevékenység szerepét a melegedésben. A szerzők szerint mindenesetre az ipari kibocsátásnak ötször nagyobb a hatása a klímaváltozásra, mint a nap által kibocsátott hőenergia ingadozásának. Talán a kötet egyetlen megnyugtató előrejelzésének az ígérkezik, hogy a Golf-áramlat - dacára minden korábbi riogatásnak - még legalább egy évszázadig mossa télen is 8 fokos langyos vízzel Nagy-Britannia és Skandinávia partjait. Ám az is igaz, hogy hatása gyengül.

HVG

Az ENSZ Környezeti Programja és a Meteorológiai Világszervezet által 1988-ban létrehozott IPCC eddig három jelentést publikált, 1990-ben, 1995-ben, illetve 2001-ben - az utóbbit négy, egyenként több mint ezeroldalas kötetben. A mostani még ezt is fölülmúlja: az idei jelentésből csupán az első kötet terjedelme 1600 oldalra rúg, a hat évig tartó munkában 154 ország több mint kétezer tudósa és szakértője vett részt. Az IPCC társelnöke, az amerikai Susan Solomon szerint a dokumentum "új adatrobbanást" idéz majd elő.

A hőmérséklet változását könnyebb előre jelezni, mint ennek hatását a széljárásokra, viharokra, az áradásokra és más természeti katasztrófákra. A legnehezebb azonban az úgynevezett visszacsatolások kalkulációja. Például ha valahol növekszik a hőmérséklet, ott nő a talaj és a vizek párolgása, ami a további hőmérséklet-növekedés ellen hat. A mostani IPCC-jelentés ugyan minden korábbinál alaposabb prognózisokat ad majd ezekre a hatásokra is - a tudósok, a korábbi tízzel szemben, egy híján húsz különféle számítógépes modell segítségével alakították ki jóslataikat -, az összetett hatások számítása és előrejelzése azonban még így is gyerekcipőben jár.

Az IPCC-ben három munkacsoport működik. Az első azzal foglalkozik, hogy a Föld éghajlati rendszere miképpen működik. Az első kötet az ő munkájukat tartalmazza, de a művet megjelenése előtt a részt vevő államok minisztériumai is átfésülik, egyes megállapításain alkudoznak, s csak körülményes egyeztetési procedúra után adják rá áldásukat. A második munkacsoport az éghajlatváltozás hatásaival, a harmadik az emberiség lehetséges és kívánatos válaszaival foglalkozik. A jelentés negyedik kötete, amelyet várhatóan az ősszel publikálnak, összefoglalja a három munkacsoport jelentését, a szerzőket egymásra is reflektáltatva - tudtuk meg Faragó Tibortól, a magyar környezetvédelmi tárca stratégiai főosztályának vezetőjétől, aki belülről ismeri az IPCC munkáját, és annak idején a kiotói egyezmény megszövegezésében is részt vett.

A Földet a Nap melegíti; miközben ugyanannyi hőenergia érkezik, az üvegházhatás miatt egyre kevesebb távozik a bolygóról. S ha az üvegházhatásért felelős gázok - elsősorban a szén-dioxid, de idetartozik a metán, a dinitrogén-oxid és egyes mesterséges fluorvegyületek - koncentrációja nem csökken, 2100-ig a Föld - hangzik az IPCC tudósainak korábbi becslése - legalább 1,4, de akár 5,8 fokkal is fölmelegedhet.

Vészesnek látja a helyzetet az atomtudósok lapja, a Bulletin of Atomic Scientists szerkesztősége is, amely 60 éve alkotta meg a "végítélet óráját", amely azt jelzi: hány "perc" van még az emberi civilizáció megsemmisülését jelentő 12 óráig. A testület januárban nem az atomháborús veszélyre, hanem a klímaváltozásra hivatkozva tolta előre két perccel a mutatót, amely így 11 óra 55 percen áll.

Mario Molina, a Kaliforniai Egyetem tanára, Nobel-díjas kémikus és atmoszférakutató egyértelműnek látja, hogy a melegedés folytatódik, hiszen a szén-dioxid felgyülemlik a légkörben és ott is marad legalább 100-150 évig, vagyis minden generáció megörökli apái kibocsátását is. A meteorológiai állomások és a hajókon elhelyezett műszerek adatsorai alapján elég nagy biztonsággal kijelenthető, hogy 1979 óta a Föld felszínén átlagosan több mint 0,4 Celsius-fokkal nőtt a hőmérséklet. A melegedés - hívja föl a figyelmet Molina - korántsem egyenletes, azaz időben és földrajzilag is nagy eltéréseket mutat. Az 1860-as évek (amikortól elegendő megbízható hőmérsékleti adat áll rendelkezésre) és 1920 közt nagyjából stabil volt a Föld átlagos hőmérséklete, majd 1950-ig 0,3 fokot emelkedett, onnan fogva a hetvenes évek közepéig 0,1 fokot esett, azóta pedig 0,55 fokot ugrott. A földfelszíni mérésekhez hasonló növekedés mutatható ki az atmoszféra felső rétegeiben is, igaz, ezt csak 1958 óta képesek a tudósok megbízhatóan mérni.