Jacques Rogge, a NOB elnöke a zárógálán. Jön az ifjúsági olimpia © hvg.hu

”Az érmek többsége hosszú évek felkészülése után jutott a legjobbak birtokába. Mások, talán csalódottak, de kivétel nélkül valamennyien fontos szerephez jutottak az olimpiai mozgalomban. A verseny ugyanis nemcsak a győzelemről szól, sokkal jelentősebb, hogy sportszerű, a hagyományokat tisztelő, igaz sportemberekké váljanak valamennyien” – hangoztatta Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a Belgrád Arénában tartott záróünnepségen. A versenysorozatot 1991-ben még az Európai Olimpiai Bizottságok Szervezetének elnökeként elindító belga sportdiplomata rövid beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy a fiatalok a szerb fővárosban sportolóként vettek részt az EYOF versenyein, de visszatérve hazájukba, az olimpiai eszme nagykövetei lehetnek. Sportoljanak továbbra is, folytassák versenyzői pályafutásukat, ezzel is gazdagítva országuk társadalmát! – hívta fel őket a NOB vezetője.

A 2010-ben első alkalommal rendezendő ifjúsági olimpiáról Rogge kifejtette: „Az ifjúsági olimpia 2010-től az EYOF tapasztalatainak felhasználásával, már nemcsak Európa, hanem a világ legjobb fiataljait is nagyszabású versengésre szólítja. A sportbeli erőpróba mellett hatásos neveléssel, a sport értékeinek felismerésére, az egészséges életmód követésére, szeretnénk ösztönözni a fiatalokat, de az ifjúsági olimpia arra is alkalmat nyújt, hogy megfelelően tájékoztassuk a fiatalokat, a sajnálatosan terjedő dopping egyre nagyobb veszélyeiről."

 

 

A magyar zászló a zárógálán. Negyvenkilencből negyedikek lettünk © hvg.hu

Bár Magyarország a kevés arany miatt az éremtáblázaton a 12. helyen zárt, az érmek számát tekintve a miénk volt a negyedik legeredményesebb delegáció az EYOF-on. Bár kevesebb aranyat (hármat) nyertünk, mint várható volt, ugyanakkor 7 ezüst- és 14 bronzérmet, továbbá számtalan igen értékes helyezést értek el a magyar fiatalok.

A tornászok kivételével valamennyi sportágban volt érmesünk. Az úszóké volt a legbővebb termés: bár az arany elmaradt, az öt ezüst- és kilenc bronzérem mindenképpen remek teljesítmény.

Az asztaliteniszezők is kitettek magukért, hiszen Ambrus Krisztina egyéniben és Madarász Dórával párosban is EYOF-bajnok lett, míg Madarász, valamint Perei Gergely egyéniben bronzérmet szerzett. A küldöttség negyedik tagja, Palatinus Martin a hét eleji hőhullámban rosszul lett, s feladni kényszerült a versenyt, így fiú - és vegyespárosunknak is vissza kellett lépnie.

Az atlétáknál a futók jól gteljesítettek, 1500-on egy-egy bronz, míg 3000 méteren egy ezüst és egy bronz a mérleg, de fontos megemlíteni, hogy 100 méteres síkfutásban is volt egy hatodik helyünk: a klasszikus vágtaszámban ugyanis a nyolcvanas évek vége óta lámpással kell keresni a magyar résztvevőket az igazán nagy eseményeken.

Elsőként cselgáncsban állhatott a dobogó legmagasabb fokára magyar sportoló, a második napon Maros Barbara győzött a 48 kilósok között. Bár több dzsudokánk is beverekedte magát a legjobb négy közé, de érmet nyerni már egyiküknek sem sikerült.

Először szerepelt a vízilabda az EYOF programján. A magyar fiúk kitettek magukért: bár győzni – ahogy mob.hu tudósítása finoman fogalmaz: az adott körülmények között – nem sikerült, nyilvánvaló volt, hogy ez a korosztály méltó folytatója lehet a hagyományoknak, és talán egyszer azt is megérik a nagy nemzetközi tornákon, hogy semleges bíráskodás mellett mutathatják meg tudásukat.

Végső soron – bár aranyak tekintetében nem ez volt a legjobb magyar szereplés – az éremszámot alapul véve 1991 óta minden idők második legeredményesebb olimpiai fesztiválját zárta a magyar csapat 24 éremmel – ennél jobban csak a 14 aranyat hozó párizsi EYOF-on szerepeltek a magyar tinédzserek, ahonnan 30 éremmel tértek haza.

A következő nyári EYOF-nak két év múlva Finnország, s Tampere városa ad otthont.

 

 

Tamperébe megy a láng. Őrzik a szellemet © hvg.hu

A belgrádi versenyek a jó szereplés miatt ugyan pozitívan zárultak a magyar küldöttség számára, de néhány igen fontos és elgondolkodtató tapasztalat is a hazatérők poggyászába került a magyar utánpótlássport hiányosságairól. Nagy Zsigmond csapatvezető, a Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi és jogi igazgatója erről a következőket mondta a hvg.hu-nak.

„Az első és legfontosabb dolog, hogy igazolódott: jelentős számban vannak tehetségek a magyar utánpótlásban. Ugyanakkor az is kitűnt, sokaknak nem adatik meg, hogy megmutathassák, mekkora tehetségek valójában. Az utánpótlásedzők gyakorta méltatlan körülmények között és rossz anyagi helyzetben dolgoznak a tanítványaik felkészítésén. Kevés nemzetközi versenyre jutnak el a fiatalok, mert a szövetségeknek nincs pénzük, s így kevés tapasztalat birtokában hátránnyal indulnak versenyzőink a nagy versenyeken. Sok sportágban nincs megfelelő szakmai támogatás, nincsenek magyarok a sportágak vezetésében, vagy döntéshozói között. Jól mutatja például Böczögő Dorina helyzete e bajokat. Ónodi Henrietta óta alighanem ő a legnagyobb tornásztehetségünk. S ahelyett, hogy érmekkel tért volna haza, amire képességei predesztinálják, még a dobogóra sem állhatott fel. De elgondolkodtató az is, hogy míg a futószámokban az atlétáink jól szerepeltek az ugró és dobószámokban kellemetlenül elmaradtak a várakozásoktól” – sorolta Nagy Zsigmond a tapasztalatokat.

További jelentős változás a MOB igazgatója szerint, hogy a jóléti államok közül egyre többen fordulnak mindinkább a fiatalok sportja felé, egyre több sportágban kap jelentős figyelmet az utánpótlás. Svájci, dán vagy holland versenyzők szerepeltek igen eredményesen olyan sportágakban, ahol korábban sohasem lehetett találkozni velük az élmezőnyben.

„Egy további és meglehetősen negatív tapasztalat, hogy a bíráskodás több sportágban súlyosan rátelepedett a versenyekre, s a bírók főszereplőkké váltak. Ez egy teljesen téves út. A fiataloknak nem szabadna már ennyi idősen megtanulniuk, hogy nem csak erőfeszítéseket kell tenniük, hanem alkalmazkodniuk is kell. Nagyon kell figyelni rá, hogy ne uralkodhasson el az efféle erkölcs, s tiszták maradjanak a versenyek” – fejtette ki Nagy Zsigmond.