Bár a roma gyerekek csaknem 74 százaléka elkezdi az iskolát, az általánost csupán 13 százalékuk fejezi be, a középiskola végére az arány még tovább, 7,8 százalékra romlik, s a felsőfokú végzettségig csak 0,4 százalék jut el. A gyors lemorzsolódás egyik oka, hogy a roma családoknak tankönyvre sem telik, s olyan ruhára sem, amelyben a gyereket el lehet indítani az iskolába.

A romák - akiknek jelentős része Koszovóból menekült - elborzasztó körülmények között élnek Szerbia-szerte. A főváros, Belgrád belső részén, a Száva partján is van egy telepük kartonból, hullámlemezből, sátorlapokból, s még számtalan kacatból összetákolt viskókkal, áram, gáz, víz, csatornázás nélkül. A látvány olyan, amelyhez hasonlót csak koldusszegény harmadik világbeli országokban készített felvételeken látni.

A mérhetetlen szegénység az egyik oka annak is, hogy a roma gyerekeknek csak négy százaléka jár óvodába – a ruhapénzt az iskolai évekre kell tartalékolni –, ami szintén megnehezíti későbbi iskolai beilleszkedésüket. Hogy ez valamivel könnyebb legyen, a múlt tanévben 26 szerbiai iskolában 28 roma segítő kezdett dolgozni, s számuk az idei tanévben 26-tal gyarapodott. A romáknak sokszor kommunikációs gondjaik is vannak, s igényeiknek elémenve, azért, hogy többen értsék őket, 29 iskolában választható tantárggyá tették a roma nyelvet.