A spanyol olimpiai bizottság elnöke, I. János Károly király hallgatólagos egyetértésével kezdeményezett a Szerzők Társaságán keresztül egy versenyt, mivel a sportolókat már nagyon feszélyezte, hogy pódiumra jutva csak lalázni tudnak a vörös-sárga lobogó alatt. A versenyt júniusban írták ki és október 26-ig még beküldheti bárki a maga szövegét. Mintegy 3 ezren éltek eddig a lehetőséggel és juttatták el szerzeményeiket az olimpiai bizottságnak és a napilapoknak. A bizottság, amely elbírálja a műveket, hattagú. Vezetője Emilio Casarés, a zenetudományok intézetének elnöke, tagjai között pedig van jogász, történész, szociológus és dalszerző.

A spanyol himnusz eredetileg a gránátosok indulója volt és 1761-ben jelent meg először könyvben. Később lett belőle királyi induló, amelynek dallamát a történelem folyamán többször módosították. 1900-ban don Bartolomé Pérez Casas, őfelsége alabárdosainak tamburmajorja, majd Francisco Gau ezredes a királyi gárda zenei egységének igazgatója „írta át”.

A himnusznak Franco idejében egy 1937-es februári rendelkezés értelmében egy ideig volt szövege, de ezt Franco halála után elvetették.

José Maria Aznar, a korábbi, konzervatív kormányfő már megpróbált szöveget adatni a himnusznak, megbízott egy író-költő csoportot, de akkor sem a pártok, sem maguk a szerzők nem tudtak egyetértésre jutni abban, hogy mit fejezzen ki.

Az olimpiai bizottság most kifejezetten politikamenteset kért, és a spanyol polgárok, akiknek 65 százaléka egyetért a szövegesítéssel, szintén ilyent remél.

Nem lesz könnyű. Egyrészt mert egy 1977-es rendelet szerint a himnusz a spanyol nemzet szimbóluma, ami nem tetszik a katalánoknak és a baszkoknak, másrészt a jobboldali ellenzék kifejezésre juttatta, hogy a szövegben feltétlenül benne kell lennie a monarchiára való utalásnak. Végül a zsűri által kiválasztott szöveget a parlamentnek is véleményeznie kell.