Egyedülállóan szigorú törvényei alapján lép fel Ausztria a neonáci kezdeményezésekkel szemben. Az unió új rendszabályának köszönhetően immár a határon túl is utánanyúl a bűnösöknek.
Példátlan szigorral az újfasiszták ellen © sxc.hu |
A tilalmi törvény, amely tiltja náci párt támogatását, újnak az alapítását, már 1945-ben - amint véget ért a háború - megszületett Ausztriában. A törvény kiterjedt az egykori nácik kiszűrésére a hatalomból, a bujkálók megbüntetésére is, de 1957-ben a nácitlanítási paragrafust törölték, kvázi amnesztiát hirdetve a kisbűnösökre. A háború utáni nagypártok, a szociáldemokraták és a néppártiak az 1960-as években már vígan éltek azzal a módszerrel, hogy ők döntötték el, ki a náci, amnéziával fizettek a lojalitásért. A kettős beszéd, a kétértelműség a kilencvenes évek elején kezdett megszűnni Ausztriában, akkor merték először kimondani, hogy az ország nem csupán áldozata, hanem a tettestársa is volt a hitleri Németországnak.
Ennek az egyértelműségnek állították a szolgálatába a tilalmi törvény úgynevezett hármas paragrafusát. Ez Európában példátlan szigorúsággal szabályozza az újfasiszta szerveződések elleni büntetéseket. Nem csupán új szervezetek létesítését szankcionálja tíz-húsz éves börtönbüntetéssel, sőt akár életfogytiglannal, hanem vaskos büntetést helyez kilátásba mindazokra is, akik tagokat toboroznak, pénz hajtanak fel neonáci szervezetnek.
1992-ben született meg a tilalmi törvény 3h jelzésű, sok vihart kavart paragrafusa, amelynek alapján meg lehet büntetni bárkit, aki nyilvános helyen élteti a nácizmust, egyetért a fasizmus célkitűzéseivel, tagadja vagy bagatellizálja a náci gaztetteket. Ezért tilos Ausztriában a holokauszt tagadása is. A 3h ellen vétők esetében egy-tíz év közötti börtönbüntetést lehet kiszabni. A tilalmi törvény alapján 1992-től 2007. július 31-éig 273 embert ítéltek elzárásra Ausztriában, jelenleg hetven esetben folyik bírósági tárgyalás. A perek kétharmada végződik szabadságvesztés kiszabásával.
A legsúlyosabb büntetést eddig egy megrögzött újfasiszta, Gottfried Küssel kapta, őt 1994-ben 11 évre ítélték. Számláján szervezkedés, zsidózás, holokauszttagadás egyaránt szerepelt. Küssel ma már szabad, a nemzetbiztonsági hivatal idei jelentése szerint a bécsi 2. kerületben lévő háza újra kétes politikai találkozók színhelye, ezért mozgását a nyomozók folyamatosan figyelik. A jelentés az osztrák szélsőjobboldali mozgalmak újbóli élénkülését konstatálja, bécsi sejtek meglétén túl egy felső-ausztriai szervezetről, a Szabad Fiatalok Szövetségéről tesz említést, amely már röplapszórással, szolidaritási koncert szervezésével, három bebörtönzött tagjuk melletti tüntetéssel hívta fel magára a figyelmet.
Az említett Szabad Fiatalok Szövetsége szoros kapcsolatban állt a Spanyolországból Halt! címmel újfasiszta lapot kiadó, magát költőnek és történésznek nevező Gerd Honsikkal, akit 1992-ben Hitler felmentendő című könyvéért másfél évre ítéltek. Honsik ekkor Spanyolországba szökött. Bécs kétszer is kérte kiadatását Madridtól, hiába. Maria Berger igazságügy-miniszter nemrégiben újra kikérte Honsikot, arra hivatkozva, hogy az unió áprilisban új irányelvet fogadott el a rasszizmus elleni harc jegyében, és ebben előírta, hogy akkor is ki kell adni az "ideológiai bűnözőket", ha a befogadó országnak nincsenek hasonlóan elítélő jogszabályai. A férfit végül augusztus 23-án letartóztatták, s jogászok szerint komoly az esélye annak, hogy hamarosan osztrák bíróság elé állítják.
Honsik voltaképpen már érdektelen politikailag, de neve nemzetközileg ismert, így biztosra vehető, hogy ügyének elővétele nagy hullámokat fog kavarni. Az igazságügy-miniszter offenzívára készül, szeretné elérni, hogy a tilalmi törvény alá esők ügyében ne laikus esküdtek ítélkezzenek, hanem profi bírók. Szerinte ugyanis csak így kerülhető el, hogy olyan szélsőséges ítéletek szülessenek, mint Küssel 11, illetve Honsik másfél éve.
Három évet kapott, s az ítélet kétharmadát Ausztriában le is ülte David Irving, a holokausztot tagadó brit történész, aki a per idejére megtagadta nézeteit, aztán a börtönben újra elővette azokat, és a gondolkodás szabadságának betiltása ellen tiltakozó leveleket juttatott el a nyilvánossághoz. Irving tavaly decemberben szabadult - azóta már előadást tartott Budapesten.
Rendre az újfasizmus gyanújába kerül az osztrák parlamentben 11 százalékkal jelen lévő jobboldali szabadságpárt jelenlegi elnöke, Hans-Christian Strache. Elsősorban a pártján belüli hatalmi harcoknak köszönhetően árulkodóbbnál árulkodóbb fotók bukkannak fel viharos múltjából (HVG, 2007. február 24.). Hol félkatonai lőgyakorlatokon látni, bakancsos lábát egy "áldozatra" helyezve, hol az 1994-ben betiltott németországi neonáci szervezet, a Wiking Jugend 1989-es rendezvényén, ahonnan átmenetileg rács mögé is került.
"Nem vagyok hajlandó megtagadni a múltamat" - jelentette ki e heti sajtóértekezletén Strache, aki ma is vállalja, hogy a szintén szélsőjobba hajló Burschenschaft nevű német-osztrák diákszervezetek közel állnak a szívéhez. Mindazonáltal Strache fontosnak tartotta kijelenteni: "Soha nem voltam neonáci, és nem is leszek az soha!" Más kérdés, hogy ezt ki hiszi el neki.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
