A gleccserolvadási ráta az 1980 és 1999 közötti időszakban mért évi átlag 30 centiméterről 2006-ra 1,5 méterre emelkedett. A chilei Echaurren Norte gleccseren kívül egy sincs az egész világon, amelynek vastagodott volna a jégpáncélja, a leggyorsabban olvadó gleccser, a norvég Breidalblikkbrea pedig egy év alatt 3,1 méterrel húzódott vissza.
 
A két és fél évtized folyamatait elemző tanulmány szerint az 1998-ban mért rekord az ezredforduló után háromszor (2003-ban, 2004-ben és 2006-ban) is megdőlt. "Az adatokból egy folyamatosan gyorsuló trend bontakozik ki, amelynek nem látni a végét" - mondta Wilfried Haeberli, a jelentést az UNEP számára készítő Gleccserfigyelő Világszolgálat (WGMS) igazgatója.
 
A zürichi központú WGMS szakemberei szerint Európában az Alpokban és a Pireneusokban a legrosszabb a helyzet, a világ több pontján pedig egyenesen katasztrófával fenyeget a gleccserolvadás. Például Indiában, ahol a legtöbb folyót a Himalája gleccserei táplálják, vagy Észak-Amerika nyugati partvidékén, ahová a Sziklás-hegységből és a Sierra Nevada hegységből érkeznek a folyók.
 
"A gleccserektől, ezektől a természetes ivóvíztartályoktól függ milliók, ha nem milliárdok megélhetése a mezőgazdaságban, az iparban és az energiatermelésben" - nyilatkozott Achim Steiner, az UNEP főigazgatója.
 
A folyamat még visszafordítható, ha a kormányoknak sikerül megegyezésre jutniuk egy szigorúbb károsanyag-kibocsátási rendről a 2009-es koppenhágai klímakonferencián. "Ellenkező esetben a gleccserek visszahúzódásához hasonló gyorsasággal fog szűkülni a mozgásterünk" - mondta Steiner.