A megkérdezettek 58 százaléka szerint szükséges a cenzúra, 26 százalékuk szerint egyenesen "feltétlenül szükséges", de további 32 százalékuk is úgy véli, hogy "inkább szükséges", mint nem - állapítható meg az Oroszországi Közvélemény-kutató Központ (VCIOM) vizsgálatának eredményéből.

Ezzel szemben az oroszok közel egynegyede (24 százalék) gondolja csak, hogy a média tevékenységét nem szükséges cenzúrának alávetni, s a válaszadók mindössze 8 százaléka mondta azt, hogy ez "teljesen szükségtelen". Az eredményeket internetes honlapján tette közzé a hatalomhoz közel álló intézet.

A cenzúrával rokonszenvező személyek elsősorban "a média által közvetített erőszakkal, erkölcsi fertővel és közönségességgel" indokolták állásfoglalásukat (40 százalék), míg további 22 százalék szerint csak így lehet "elkerülni a rágalmazást és a félretájékoztatást", s "megbízható információkkal ellátni a lakosságot". "Az ostobaság elleni védekezést, a kulturális színvonal média által elérhető emelését és az állampolgárok okítását" hozta fel érvként további 11 százalék - olvasható a VCIOM honlapján.

Ennél érdekesebb azonban, hogy a válaszadók egymással szöges ellentétben foglaltak állást arról, hogy egyáltalán működik-e cenzúra Oroszországban, ahol ennek egyébként hatalmas hagyománya van. A kérdésre 28 százalék azt válaszolta, hogy hazájában nincs nyílt állami cenzúra, szemben velük 8 százalék meg van győződve róla, hogy létezik. A megkérdezettek ötöde szerint működik cenzúra, de titkosan, egy másik ötödük szerint nem minden médiumot érint, míg 7 százalékuk úgy véli, hogy a médiumok öncenzúrát gyakorolnak. A többi megkérdezett nem mondott véleményt ebben az ügyben.

A felmérést május 31-én és június 1-jén végezték el, egy 1600 fős, Oroszország egészét reprezentáló mintán, s az eredmény hibahatára az intézet szerint legfeljebb 3,4 százalék. Az államfői posztot 1999-től 2008 májusáig betöltő, azóta miniszterelnökké kinevezett Vlagyimir Putyin elnökként az állam ellenőrzése alá vonta az oroszországi média döntő részét, egyebek közt megszűnésre kényszerítve a független televíziós csatornákat. Néhány országos napilap és az Eho rádió mindazonáltal máig őrzi a hatalomtól független, azt bíráló hangját.