Afganisztán. Középkori állapotok © Dudás Szabolcs

Sir Jock szerint Afganisztán olyan „középkori” ország, ahol még az alapszintű kormányzati struktúrák sem léteznek, és Nagy-Britanniának több évtizednyi jelenlétre kellene ott berendezkednie.

A vezérkari főnök szerint azonban a brit hadsereg szerkezete nem teszi lehetővé, hogy egy időben vívjon két háborút Irakban és Afganisztánban, és ehhez megfelelő forrásai sincsenek: egyszerűen nincs elég embere és felszereltsége.

A légi marsall szavait idéző szerdai The Daily Telegraph szerint ez az első eset, hogy ilyen magas rangú brit katonai vezető ennyire erős kétségeinek adjon hangot a két helyszínen vívott hadműveletek által a brit hadseregre rótt feladatokkal kapcsolatban.

Irakban jelenleg négyezer brit katona állomásozik, és a tervek szerint Afganisztánban hamarosan nyolcezerre emelkedik az ott szolgáló brit kontingens létszáma. A brit haderő Afganisztánban eddig 107, Irakban 176 katonát vesztett.

A dél-afganisztáni Hilmend tartományban, a fő brit hadműveleti területen csak a legutóbbi két hétben tíz brit katona esett el, köztük az első brit katonanő, aki Afganisztánban halt meg.

Az első brit erők 2001-ben, a szeptember 11-i amerikai terrortámadások után érkeztek Afganisztánba, de a tálib milíciák erősségének számító Hilmend tartományban csak 2006 júniusában kezdődtek a komolyabb összecsapások. A brit erők olyan ellenállásba ütköztek, amilyenre a kormány és a hadvezetés sem számított. John Reid akkori brit védelmi miniszter azóta elhíresült jóslata a hilmendi bevetés előtt úgy hangzott, hogy a brit hadsereg valószínűleg egyetlen puskalövés nélkül képes lesz helyreállítani a rendet a térségben.

Sir Jock szerdán idézett szavai szerint a brit hadsereg jelentős haladást ért el Irakban, Afganisztán azonban jelenleg „sokkal zűrösebbnek tűnik, mint Irak”.

Független londoni elemzők sem derűlátók az afganisztáni helyzettel kapcsolatban. Az egyik legnagyobb londoni hadászati-külpolitikai kutatóműhely, a Királyi Külügyi Intézet e témának szentelt, néhány hónapja kiadott jelentése szerint a kivezényelt erők alacsony létszáma miatt a külföldi hadikoalíció – jóllehet képes taktikai győzelmeket aratni a tálibok felett és rövid időre ellenőrzése alá vonni egyes térségeket – nem tud döntő vereséget mérni a tálib erőkre.