Az elkövetők zöme bolgár és román állampolgár volt. Mint Zoran Kovacevic felügyelő, a belgrádi rendőrség hamisítások és csalások felderítésével foglalkozó részlegének vezetője a Blic című szerb újságnak elmondta, kétféle kártyát használtak: az "ikert", amely pontosan úgy néz ki, mint az eredeti, de kevesebbet tud, ezért csak vásárolni lehet vele, és a "fehér plasztikot", amellyel automatákból vesznek fel pénzt.
    
A hamisítványokat szervezett bűnbandák készítik külföldön. A bolgárok Angliában, a románok Olaszországban veszik őket. A bűnözési ág elindulásakor elkészítésük még mintegy 20 ezer euróba került, ma már néhány ezerért le lehet gyártani őket.
    
A fehér plasztik készítői vagy eladják - 250-400 euróért - a kártyát, vagy 20 százalékos részesedésért dolgoztatják  felhasználóját. Az elmegy Szerbiába, végiglátogat néhány bankautomatát, majd pár nap múlva visszatér megbízóihoz.
    
A húsz százalékos díj levonása után átadja nekik a megszerzett pénzt és a kártyát, újat kap helyette, s már indulhat is az újabb pénzbeszerzésre. A belgrádi rendőrség csak az idén harminc, többségében román és bolgár tolvajt vett őrizetbe, de akadtak a letartóztatottak között német útlevéllel érkezők is. Volt aki megelégedett százezer dinárral, más meg egymillió dinárt (több mint 12 ezer euró) gyűjtött össze elfogásáig.
    
A szerb bűnözők (mivel a bankautomaták egy részét kamerákkal is ellátták, s felvételeik egy könnyen köröztethető hazai elkövető számára megnövelik a lebukás veszélyét) többnyire Macedóniát és Horvátországot választják működési terepnek. A fehér plasztiknál jobban kedvelik az ikerkártyát, amivel ugyancsak szépen lehet "kaszálni".
    
A hamisítási technika amúgy ma már Szerbiában is fejlett; egy újvidéki kártyagyártó üzem termékeivel például 10 millió dinártól tudták megszabadítani a szerb postatakarékot.