Kína 2010-ben 532 milliárd 115 millió jüanra (78 milliárd dollár) tervezi éves költségvetésében a védelmi kiadásokat, 37 milliárddal többre, mint a tavalyi évben – tájékoztatott előzetesen – kérdésre válaszolva – a parlament soron következő ülésszakának szóvivője, aki kétszer is megjegyezte, hogy ezt a kérdést a parlamenti ülésszakok előtt rendre visszatérően firtatják leginkább külföldi riporterek – jelentette Trebitsch Péter, az MTI tudósítója.

A megcélzott növekedés hosszú évek óta most először lesz egy számjegyű. Elhangzott: Kína mindig ügyel arra, hogy védelmi kiadásai egyensúlyban legyenek a gazdasági fejlődésével. Li emlékezetett arra, hogy az elmúlt években ez az összeg Kínában a GDP 1,4 százaléka volt, míg ugyanez az Egyesült Államokban 4 százalék felett van, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és – a kérdező hazájában – Oroszországban is meghaladja a 2 százalékot.

Kína védelmi kiadásai területéhez, földrajzi elhelyezkedéséhez, tengeri határai hosszához viszonyítva alacsonynak mondhatók – húzta alá Li, hangsúlyozva, hogy országa kizárólag szuverenitásának és területi integritásának megőrzését célozva fejleszti haderejét. A szóvivő kitért arra is, hogy Kína 1998-tól kezdődően kétévente kiadja fehér könyvét a hadseregről és a honvédelemről, továbbá éves jelentést tesz az ENSZ-nek kiadásairól.

Tibet és Tajvan kapcsán a szóvivő arról beszélt, hogy vannak politikusok, akik mind Tibet, mind Tajvan ügyét a kínai belpolitikába való beavatkozásra használják fel. A tibeti helyzet torz megítélését Li annak tudja be, hogy a politikusok egy részének nincsenek megfelelő történelmi ismeretei, továbbá nem ismerik a jelen körülményeket. Li idézte a 6. dalai láma egy versét, ami arról szól, hogy „sok hazugság nagyon szép, színes és illatos”.

A – Tajvant az ország „kincseként” emlegető – szóvivő, aki a szigeten élőket a kínai szárazföldön élők „testvéreinek” és „honfitársainak” nevezte, a tájékoztatón megjegyezte: „Ha egy bizonyos ország korszerű fegyvereket ad el Tajvannak akkor, amikor a Tajvani-szoros két partján élő kínaiak testvéri, baráti kapcsolatokat ápolnak egymással, az olyan, mint ha valaki baráti ölelés közben tőrt tartana kezében. Vajon mi a szándéka?” – tette fel a költői kérdést végül Li Csao-hszing.