David Cameron az új brit miniszterelnök

Kedd este David Cameront, a toryk vezetőjét bízta meg kormányalakítással II. Erzsébet királynő, miután Gordon Brown eddigi miniszterelnök lemondott tisztségéről és - jóllehet nem szereztek abszolút többséget - a Cameron vezette konzervatívok nyerték meg a múlt csütörtökön tartott parlamenti választásokat.

Cameron a Buckingham-palotából a Downing Street-i miniszterelnöki rezidenciához hajtatott, ahol hivatalosan bejelentette, hogy elfogadta a kormányalakítási megbízást. Hozzátette: kormányát a Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták "teljes körű koalíciójával" kívánja megalakítani.

Az új kabinetben, amely a brit politikatörténet utóbbi hét évtizedének első koalíciós kormánya lesz, a konzervatív George Osborne tölti majd be a pénzügyminiszteri tisztséget, és a szintén konzervatív William Hague vezeti majd a külügyi tárcát. Nick Clegg, a Liberális Demokraták első embere miniszterelnök-helyettesi poszton szolgál majd az új kormányban, amelyben rajta kívül négy liberális demokrata kap helyet. Bejelentették azt is, hogy a kormány 2015-ig hivatalban marad.

A 43 éves Cameron, aki Oxfordban végezte filozófiai, közgazdaságtudományi és politológiai tanulmányait, 2001-ben lett parlamenti képviselő, 2005-ben pedig megválasztották a konzervatív párt elnökének. Vezetése alatt a toryk népszerűsége megugrott, és a közvéleménykutatásokban beérték és meg is előzték a munkáspártiakat.

David Cameron vezetésével a Konzervatív Párt most 13 évnyi ellenzéki munka után tér vissza a hatalomba. Harmincegy éve ő az első olyan konzervatív miniszterelnök, aki munkáspárti kormány távozása után költözhet be a Downing Street 10. alatti rezidenciára. Ez legutóbb Margaret Thatchernek adatott meg, aki 1979 májusában James Callaghant váltotta. Ezután 18 évi folyamatos konzervatív kormányzás következett.

Brown lemondása

Gordon Brown kedden este nyújotta be lemondását a királynőnek, és közölte, hogy az ellenzék eddigi vezetőjét, vagyis Cameront javasolja utódjául. A kormányfői rezidencia előtt könnyeivel küszködve azt is bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond a Munkáspárt vezetői tisztségéről is. Családjával együtt már ki is költözött a Downing Streetről - ahol pénzügyminiszterként és miniszterelnökként összesen 13 évig lakott -, és repülőgéppel skóciai választókörzeti otthonába utazott. A volt kormányfő, aki 1983 óta parlamenti képviselő, a korábban felröppent hírekkel ellentétben képviselői mandátumáról nem mond le.

A Munkáspárt a konzervatívok mögött a második helyen végzett a múlt csütörtöki parlamenti választáson, ahol egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget. Kedden már ötödik napja folytak a kormányalakítási tárgyalások, amelyeknek az elhúzódása szinte példátlan a brit politikatörténetben, mivel a választások után az elmúlt évtizedekben hagyományosan egypárti, abszolút többséggel bíró kormányok alakultak. Az utóbbi száz évben - a mostanival együtt - mindössze ötször fordult elő olyan helyzet, hogy egyik párt sem tudott a választások másnapján azonnal, biztos alsóházi többséggel kormányt alakítani.

Koalíció a liberálisokkal

A Nick Clegg vezette Liberális Demokrata Párt, amely a május 6-i választáson a harmadik helyet szerezte meg, korábban mind a konzervatívokkal, mind pedig a Munkáspárttal tárgyalásokat folytatott a lehetséges kormánykoalíció megalakításáról. Kedd délután azonban a Munkáspárt közölte, hogy tárgyalásaik eredménytelenül értek véget.

A konzervatív-liberális koalíció megalakulásához Cleggnek meg kell nyernie pártja képviselőinek többségét, illetve a párt vezetésének is jóvá kell hagynia a konzervatívokkal való együttműködést. A párt alsóházi frakciója és legfőbb irányító testülete csak kedden késő este ült össze, hogy megismerkedjen a tárgyalóküldöttség által a konzervatívokkal kidolgozott és elfogadásra ajánlott egyezménytervezettel.

A liberálisok pártalkotmánya szigorú - éppen a koalíciós egyezségek nehezebbé tételére kidolgozott - jóváhagyási előírásokat tartalmaz. Az ilyen megállapodásokat a frakciónak és a párt legfelső irányító testületének egyaránt minősített többséggel el kell fogadnia. Ha ez nincs meg, párkongresszust kell összehívni, ahol a küldötteknek szintén minősített többséggel kell dönteniük a koalícióról; ha ez sem sikerül, a fizető párttagok postai szavazással dönthetnek, de ebben az esetben is minősített többség szükséges.