Háborús szelek

 A válság ellenére tovább nőttek világszerte a védelmi kiadások, legfeljebb annyi változott, hogy néhány állam a korábban importált hadfelszerelések egy részét inkább hazai gyártásúval helyettesíti. A nemzetközi fegyverkereskedelem korábbi gyors bővülése megtorpant ugyan, de a hagyományos fegyverzetek forgalma a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint 2005–2009 között így is 22 százalékkal meghaladta az előző ötéves ciklusét.

Bár e sajátos üzletág adatai nem mindig vethetők össze, a londoni International Institute for Strategic Studies (IISS) nemrég megjelent Military Balance 2010 című tanulmánya szerint a világ államai 2008-ban 1550 milliárd dollárt költöttek fegyverkezésre (tavaly pedig, bár még végleges adatok nincsenek, ennél is valamivel többet). Azaz egy főre évi 220 dollárnyi fegyvervásárlás jutott, az országok átlagosan GDP-jük 2,6 százalékát fordították védelemre. Az élboly – Kína, az USA, Franciaország és Japán – ezúttal sem fogta vissza magát, a legnagyobb ugrást azonban India hajtotta végre, amely – a 2008. novemberi mumbai terrorakció miatt – 21 százalékkal gyarapította tavaly védelmi költségvetését.

Kína 2009-ben még 15 százalékkal fokozta kiadásait, ám az idén lassít, és 78 milliárd dollárt költ védelemre, ami 1989 óta a legkisebb, 7,5 százalékos bővülés. Peking nemcsak az ellenségként kezelt Tajvan, hanem a regionális vetélytárs India féken tartása miatt is fegyverkezik. Sőt a SIPRI elemzői szerint Kína vezetése már arra is készül, hogy az Arktisz környéke egy-két évtizeden belül jégmentessé válik, hozzásegítve az országot az Európába és Észak-Amerikába vezető kereskedelmi útvonalak rövidüléséhez, illetve könnyebb hozzáféréshez a gazdasági növekedéséhez elengedhetetlen nyersanyagokhoz. Ez pedig nemzetközi feszültséghez vezethet, és megromolhatnak a kapcsolatok többek között az Északi-sark térségében igencsak aktív Oroszországgal.

A védelmi kiadások visszafogása egyes szakértők szerint pusztán taktika, mondván, Peking el akarja altatni a világ legnépesebb országának gyors fegyverkezése miatt aggódó vetélytársak figyelmét. Mások hisznek a számoknak, a The New York Times című amerikai napilap David Shambaugh-t, a washingtoni egyetem Kína Intézetének igazgatóját idézve azzal magyarázza a lassulást, hogy Pekingben több, évek óta tartó katonai program most ér véget. Az is elképzelhető – teszi hozzá a lap –, hogy a vezetés hallgat azoknak a szakértőknek a szavára, akik szerint a túlzott védelmi kiadások eltorzítják a költségvetést.

A legnagyobb, 685 milliárd dolláros védelmi büdzsét fenntartó USA – amely a kínai 1,4 százalékkal szemben a GDP 4 százalékát költi védelemre – 2009-ben csak néhány százalékkal növelte kiadásait, vélhetően azért is, mert a költségvetési hiány tavaly túllépte a 12 százalékot. Az IISS szerint Barack Obama amerikai elnök szakítani akar elődje gyakorlatával. George W. Bush nyolcéves hivatali ideje alatt közel a kétszeresére nőtt az USA katonai büdzséje. A nagyok sorából csak Oroszország lóg ki, amennyiben a GDP tavalyi 7,5 százalékos zsugorodása láttán a Kreml megemelte a szociális kiadásokat, és gyakorlatilag befagyasztotta a haderő modernizálását. Idén viszont már 8 százalékos bővülés várható, az 52 milliárd dollárra tervezett büdzséből jut francia és izraeli felszerelésekre is.

A kisebb európai országok többsége legfeljebb szinten tartja védelmi kiadásait, a NATO európai tagállamai közül például az idénre csupán Norvégia és Dánia jelzett növelést. A magyar védelmi kiadások 2003-ig a GPD 1,7 százaléka körül mozogtak, majd 2004-től – a NATO csendes rosszallása közepette – csökkenni kezdtek, jelenleg alig haladják meg az 1,1 százalékot. Idén további szűkülés várható, tavaly 320 milliárd, 2010-re 308 milliárd forint szerepelt a költségvetés védelmi rubrikájában (a hosszabb távú cél a két százalék).

Ázsiában és Dél-Amerikában, ahol Kínától, illetve az USA-tól, valamint a hadseregét ugyancsak gyorsan fejlesztő Brazíliától is tartanak, a szegényebb államok kényszert éreznek az ütemesebb fegyverkezésre. A SIPRI szerint a nemzetközi fegyverkereskedelem fő felvevőhelye Ázsia és Óceánia. Tíz év alatt Indonézia, Szingapúr és Malajzia 84, 146, illetve 722 százalékkal növelte katonai importját, és tavaly Vietnam is felújította légierejét és tengeralattjáró-flottáját. A SIPRI arra figyelmeztet, hogy az éleződő fegyverkezési verseny miatt Délkelet-Ázsiában veszélybe került a több évtizedes viszonylagos nyugalom.

Az USA őrzi a világ legnagyobb fegyverexportőre címet, súlya 30 százalékos. Ám Kína, amely egyelőre még csupán 2 százalékkal részesedik a világ exportjából, a szakértők szerint nagy ugrás előtt áll. A belföldi termelését gyorsan bővítő ország az utóbbi öt évben 20 százalékkal fogta vissza fegyverimportját, és készen áll piaci részesedésének növelésére. Peking előnye többszörös, hiszen viszonylag olcsón szállít, és olyan államoknak is hajlandó fegyvert eladni, amelyek – például Irán, Szudán, Zimbabwe és Venezuela – legális úton nem szerezhetnek be katonai felszerelést a Nyugattól.

A hagyományos fegyverzetek nemzetközi piacán egyértelműen a repülőgép a sláger, a két vezető exportőr, az USA és Oroszország eladásainak 39, illetve 40 százaléka valamilyen vadászgép. A tőzsdei tanácsadók nemcsak az e területen meghatározó, többek között az F–16-osokról és a lopakodókról ismert amerikai Lockheed Martin hadicég részvényeit tartják jó befektetésnek, de úgy vélik, hogy idén és jövőre is érdemes vásárolni a katonai műholdakat, illetve a pilóta nélküli gépeket gyártó vállalatok papírjaiból. Az afganisztáni és iraki merényletek miatt nyereséget hozhatnak a bombaészlelő berendezéseket készítő cég részvényei is.

NÉMETH ANDRÁS