Súlyos politikai, társadalmi és gazdasági válságba süllyedt Bosznia, ráadásul a muszlimok, szerbek és horvátok lakta volt jugoszláv tagköztársaságban a jövőről sincs egyetértés.
„Egységes Bosznia valójában nem létezik, az országot csak a nemzetközi közösség akarata tartja össze” – hangoztatja egyre gyakrabban Milorad Dodik, a Bosznia területének 49 százalékára kiterjedő Szerb Köztársaság (RSZ) miniszterelnöke. A népesség hetedét számláló horvátok, akik a hároméves polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni egyezmény értelmében a Bosznia-hercegovinai Föderációban együtt élnek a legnagyobb nemzeti csoportnak számító muszlimokkal, ugyancsak morognak, és a kulisszák mögött a szerbekéhez hasonló önálló entitást követelnek maguknak.
Az elégedetlenség hátterében az áll, hogy Bosznia a jelenlegi formájában hosszú távon életképtelen. Miközben 40 százalék körüli a munkanélküliség, tavaly 4 százalékkal esett vissza a gazdaság, a külföldi befektetők többsége pedig túl kockázatosnak tartja az országot. Boszniának 13 parlamentet és kormányt – a szövetségit, két entitásét és tíz kantonét –, valamint közel kétszáz minisztert és a hozzájuk tartozó apparátust kell eltartania, sőt még a polgárháborúban megsérült katonákat, valamint az elesettek családtagjait tömörítő veteránszervezetek feneketlen zsáknak tűnő igényeit is ki kell elégítenie.
Mindenki számára világos, hogy Bosznia a pénzügyi csőd felé halad – az összeomlást csupán késleltetheti az IMF tavaly júliusban jóváhagyott 1,6 milliárd dolláros készenléti hitelcsomagja –, a nemzeti csoportok reformelképzelései pedig összeegyeztethetetlenek. A 4,5 milliós lakosság közel felét alkotó muszlimok a központi hatalom megerősítését akarják, míg a szerbeknek megfelel a tizenöt éve tartó magas fokú autonómia. Dodik kezdeményezésére az RSZ parlamentje februárban elfogadta a függetlenségi népszavazás megrendezését megkönnyítő új törvényt, és bár a politikus egyelőre nem beszél a kiválásról, többször hangsúlyozta, hogy végső esetben elképzelhető az önállósodás. A saját entitás mellett változó aktivitással kiálló horvátok és a muszlimok viszonyát bizalmatlanság jellemzi, a vegyes népességű városokban – például Mostarban – a nemzeti csoportok általában külön negyedekben laknak.
Komoly gondok vannak az oktatással is. Bár a központi kormányzat felszámolná a nemzetiségi alapon szerveződő iskolákat, a föderáció vegyes lakosságú térségeiben még legalább ötven olyan általános iskola működik, ahol a horvátok és a muszlimok eltérő időben – délelőtt, illetve délután – használják a tantermeket. A horvát osztályokban a horvátországi tanrend szerint tanulnak, míg a muszlim diákok könyveit Szarajevóban adják ki. Az RSZ pedig oktatásügyben szinte a szomszédos Szerbia részévé vált, tavaly szeptemberben például Borisz Tadics szerbiai elnök nyitotta meg a Szerbia nevű új iskolát a Szarajevóhoz közeli Pale városában.
A HVG értesülései szerint a következő hónapokban tovább éleződhet a helyzet. Miután elfogyott a helyi távközlési társaság és más cégek privatizációjából befolyt pénz, és a gazdasági válság miatt is megcsappantak a Dodik-kormány forrásai, csökkenni kezdett a miniszterelnök népszerűsége. Elemzők szerint Dodik a „függetlenségi kártya” ismételt kijátszásával akarja gyengíteni az összefogásra készülő ellenzéket. A nacionalista retorika már csak azért is erősödni fog, mert októberben parlamenti és elnökválasztást tartanak, és a nemzeti alapon szerveződő pártok ismét az adott etnikai csoport fenyegetettségi érzésére apellálva igyekeznek majd maguk mögé állítani a szavazókat.
A nemzeti közösségek közötti feszültség miatt sikertelen volt az EU soros elnöki tisztét betöltő Spanyolországot képviselő Miguel Ángel Moratinos külügyminiszter minapi boszniai látogatása. A muszlim, horvát és szerb politikusok az amerikai Jim Steinberg külügyi államtitkárral együtt a térségbe érkezett diplomata kérésére sem voltak hajlandóak ugyanis közös nyilatkozatban megígérni az alkotmányreform támogatását.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a közelmúltban igazat adott a boszniai zsidó és roma közösséget képviselő Jakob Fincinek, illetve Dervo Sejdicnek, akik azt kifogásolták, hogy az alkotmány értelmében a háromfős boszniai elnökségben egy szerb, egy horvát és egy muszlim küldött kap helyet, ez pedig azt jelenti, hogy a más nemzetiségűeket hátrányos megkülönböztetés éri. A nemzeti közösségek közötti viták miatt a bíróság határozatának teljesítésére gyakorlatilag nincs esély, így ha valaki megtámadja majd az októberi választás szabályosságát, az alkotmánybíróság megsemmisítheti az eredményt, az Európa Tanács pedig kizárhatja tagjai közül Boszniát.
„A válságot addig nem lehet megoldani, amíg a rendezési erőfeszítésekben részt vevő hatalmak – az USA, Oroszország, az EU és Törökország – nem jutnak egyezségre. Ha a nyugati államok az előkészítésbe is bevonnák Moszkvát, és nem próbálnák meg kész tények elé állítani a szerbek szövetségesének számító országot, akkor az oroszok több mindenre rá tudnák venni a szerbeket. Az EU-hoz való közeledés felgyorsítása is javíthat a helyzeten, hiszen Bosznia polgárai között szinte csak a csatlakozás támogatásában van egyetértés” – mondta a HVG-nek Pandur József, Miroslav Lajcak volt boszniai nemzetközi főképviselő (ma szlovák külügyminiszter) egykori politikai tanácsadója. Szerinte ha néhány éven belül nem találnak kompromisszumos megoldást, Bosznia menthetetlenül szétesik.
NÉMETH ANDRÁS
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
