Egyre biztosabb kormánytöbbség, stabil hrivnya, megbékélés Moszkvával, atomizált ellenzék – ezek az eredményei a Mikola Azarov vezette, száz napja hivatalba lépett ukrán kormánynak.
Itt volt az ideje, hogy véget érjen az örökös vitatkozás. Amíg korábban Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko miniszterelnök egymást faragta, csak mélyült a válság – így foglalható össze az, amiben párthovatartozás nélkül egyetértenek a HVG Kijevben járt újságírójával szóba elegyedett helyiek. A Kijev belvárosát jellemző nyugalom is a négy éven át tartó válság végére utal. Szinte szokatlan, hogy senki sem vonul fel pártzászlókkal, a múlt hét végén is csak azért gyűltek össze néhány ezren a 2004-es narancsos forradalom központjában, a Majdan téren, hogy részt vegyenek a sportversenyeken.
Az ellenzék most gyenge, a kormányellenes erők vezérének szerepében tetszelgő Timosenko kiváló taktikus, de csapnivaló stratéga – véli Dmitro Vidrin, az ukrán nemzetbiztonsági tanács helyettes titkára. A februári elnökválasztáson győztes Viktor Janukovics szövetségesének számító Mikola Azarov kormányfő első száz napjáról nyilatkozva Vidrin hozzátette, a tandem egyik fő eredménye, hogy stabilizálta Ukrajna nemzetközi helyzetét. Az államfő és a miniszterelnök 13-13 alkalommal találkozott az orosz vezetőkkel, illetve az EU képviselőivel, és így gyorsan helyreállította az 1991-ben függetlenné vált egykori szovjet tagköztársaság utóbbi években igencsak megrendült külföldi megítélését.
Gazdasági területen is előrelépett Ukrajna. Miután a korábbi kormány hónapokig eredménytelenül vitázott a büdzsé számairól, az új kabinet, majd a parlament áprilisban elfogadta az 5,8 százalékos GDP-arányos költségvetési deficitet kilátásba helyező idei költségvetést. Ezzel megnyílt az út ahhoz, hogy az IMF felújítsa a tavaly novemberben befagyasztott 16,4 milliárd dolláros hitelcsomag részleteinek folyósítását. A tavaly 20 százalék körüli termelészuhanás után a kormány az idén 5-6 százalékos ipari növekedésre számít, és tíz százalék alatt akarja tartani az inflációt.
A valódi talpra állás azonban Valerij Hejec, az Ukrán Tudományos Akadémia Gazdasági és Jövőkutató Intézetének igazgatója szerint csak akkor következhet be, ha véget vetnek az utóbbi két évtizedet jellemző pénzszórásnak. „A kormánynak és az ellenzéknek társadalmi szerződést kell kötnie a fájdalmas intézkedések meghozataláról. Kompromisszum esetén valóban stabilizálódhat a helyzet, és az ukránok is hajlandók lesznek befektetni hazájukban a most a szalmazsákban tartott 40-50 milliárd dollárt” – véli Hejec.
A nyugalomnak ára van. A meggyengült ellenzék, illetve a független újságírók szerint Janukovicsék gyorsan visszahozzák a 2004-es forradalom előtti időket, amikor a kormányellenes médiára komoly nyomás nehezedett. Most négy tévéállomás van soron, kettőnek veszélybe került a sugárzási engedélye, a másik kettőnél a vezetőség próbál öncenzúrát kényszeríteni az újságírókra.
A 450 fős törvényhozásban egyre nagyobb többséget tudhatnak maguk mögött Azarovék. A kormányprogram márciusi megszavazásakor 242 képviselő voksolt igennel, ma már 250 fölött jár a kormánypárti honatyák száma. Az üzleti élet nem lehet ellenzékben – magyarázzák az átállásokat a kijeviek, arra utalva, hogy a parlamentben sok olyan dúsgazdag üzletember ül, aki különféle pártok színeiben került be a törvényhozásba, ám elsősorban saját érdekei védelmét tartja szem előtt.
A sajtóra nehezedő nyomás, illetve a kormánypárti többség hatására egyre inkább elhalkulnak azok a hangok, amelyek szerint a Juscsenko-érában Oroszországtól eltávolodott Kijev ismét túl közel került Moszkvához, és ez veszélyezteti az ország függetlenségét. A szuverenitás elvesztésétől tartók nemcsak az orosz hadiflotta krími tartózkodási engedélyének 25 éves meghosszabbítása miatt aggódnak, de azért is, mert a múlt héten Kijev jóváhagyta, hogy egy oroszországi gépgyár tulajdonosai a piaci érték feléért, 50 millió dollárért megvegyék a kelet-ukrajnai Luhanszktyeplovoz mozdonygyár részvényeinek háromnegyedét. A privatizáció bírálói Janukovics Moszkva-pártiságát sejtik a háttérben, a hatalompártiak a racionalitást emlegetik. „Az ukrán mozdonyokat csak az oroszok veszik, ha nem nekik adjuk el a céget, az becsukhatja a kapuit. Én egy dollárért is eladtam volna az oroszoknak az üzemet” – mondta Vidrin.
A viszonylagos nyugalom nem tarthat túl sokáig. A népszerűtlen megszorító intézkedések könnyen alááshatják a közvélemény-kutatások szerint 50 százalékosnál nagyobb támogatottságot élvező kabinet népszerűségét. Az is ronthatja a hangulatot, ha a helyi oligarcháktól igencsak függő Janukovics–Azarov-duó a kis- és középvállalkozóktól akarja beszedni a költségvetésből hiányzó pénzt, miközben békén hagyja az adófizetésben nem jeleskedő milliárdosokat. A viták elmérgesedésére azért is számítani lehet, mert őszre várhatóan kiírják a helyhatósági választásokat, és az ellenzék arra időzítve akarja rendezni sorait, és megtalálni Timosenko, valamint Juscsenko utódját.
NÉMETH ANDRÁS / KIJEV
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
