Polgárháborús viszonyokra emlékeztető állapotok uralkodnak az észak-kaukázusi Dagesztánban, ahol az orosz föderáció rendőri és katonai egységei képtelenek megfékezni az erősödő iszlamista terroristákat.
„Olyan, mintha harctéri jelentéseket közölnék. Az idén eddig több mint százötvenen haltak meg terrortámadásokban, kétszer annyian, mint a tavalyi év hasonló időszakában” – panaszkodott a napokban Andrej Nazarov, a soknemzetiségű észak-kaukázusi köztársaság, Dagesztán főügyésze. Az orosz föderációhoz tartozó, 2,5 milliós körzetben elsősorban a rendőrök vannak veszélyben. Az idén nyolcvanan haltak közülük erőszakos halált, az utóbbi időben már a közlekedési rendőrökre is páncélozott harcjárművekben ülő belügyesek vigyáznak.
A főügyész szavait alátámasztja, hogy a múlt hét végén az egyik dagesztáni kisvárosban, Lenin-aulban a település határán lévő erdő felől támadó fegyveresek hat rendőrt megsebesítettek, mielőtt visszamenekültek a fák közé. Az akcióra néhány nappal az után került sor, hogy egy ügyész, három rendőrtiszt, valamint egy keresztény pap vált merénylet áldozatává a fővárosban, Mahacskalában. A merényletek és gyilkosságok sokszor láncreakciót indítanak be. Dagesztánban – csakúgy, mint a többi kaukázusi térségben – még él ugyanis a vérbosszú hagyománya, és ha az áldozat családtagjai kiderítik, kik voltak a támadók, akkor azok családtagjain állnak bosszút. A vérbosszú rendőri erőszak esetén is él. A szélsőségesekkel való együttműködéssel vádolt huszonéves, alkalmi munkákból élő Magomedali Vagabovot például 2007 nyarán ölték meg a Mahacskalától délre lévő Gubden faluban, és néhány héttel később már halott volt a rátámadó rendőr is. Ezután a meggyilkolt rendőr rokonai gránáttal szétlőtték Vagabovék családi házát, és a máig tartó ellenségeskedés nyomán már a rendőr özvegye és lánya sem él, mert akna végzett velük.
Az észak-kaukázusi válság végső kimenetele szempontjából Dagesztán kulcsfontosságú, mert ha végleg megbomlik a negyven nemzeti közösség évtizedek óta fennálló egyensúlya, az ellenségeskedések átterjedhetnek a szomszédos köztársaságokra is. Dagesztánban évek óta tart a feszültség, ám a gerillák az utóbbi időben taktikát váltottak. Az egész Kaukázusra kiterjedő muszlim állam létrehozásáért harcoló szakadárok az év eleje óta a rendőrökön kívül a hadsereg egységeit is megtámadják, és felvették a célpontok listájára az üzemeket és az infrastrukturális létesítményeket is. A sűrűsödő robbantások célja, hogy az utak, vasúti sínek vagy csővezetékek lerombolásával elbizonytalanítsák a térségbe befektetni akaró orosz üzletembereket. Moszkva részben az életszínvonal emelésével igyekezne ugyanis csökkenteni az iszlamisták befolyását. Az orosz vezetés arra számít, ha mérséklődik a 30 százalékosnál is magasabb munkanélküliség, kevesebb fiatal áll be az eszmei háttér mellé fizetést is szavatoló terrorista csoportokba.
A fejlesztést az is gátolja, hogy Dagesztánban elszabadult a korrupció. Számos politikusról és rendőrről feltételezik, hogy részes az illegális fegyver- és kábítószer-csempészetben, akárcsak az emberrablásokban. Helyi beszámolók szerint a rendőrségi vezetők részben azért tűrik el, hogy beosztottjaik „másodállásból” tartsák fenn magukat, mert nem tudnak akkora fizetést adni, amekkoráért bárki hajlandó lenne állandó életveszélyben dolgozni. Mivel a korrupt rendőrség képtelen a polgári lakosság védelmére, egyre könnyebb a gerillák helyzete, mert védelmi pénzekből finanszírozzák véres akcióikat.
A Magomedszalam Magomedov elnök vezette helyi kormányzat közben az iszlám felkarolásával is megpróbálja közömbösíteni a szélsőségesek propagandáját. Igazi muszlim vezetőként igyekszik feltűnni, és a köztársaság képe lassanként változik is. Eltűnőben vannak a kocsmák, az illegális kaszinók és a bordélyházak, és egyre több nő tartja be a muszlim öltözködési előírásokat. Egyelőre nem tudni, hogy a kormányzat által támogatott mérsékelt iszlám visszaszorítja-e a radikálisokat, vagy éppenséggel növeli a világi életet élő dagesztániak körében a fundamentalizmus iránti fogékonyságot. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy két évtized alatt húszról hat százalékra csökkent a magát orosznak valló népesség részaránya. Az elköltözők azzal indokolták távozásukat, hogy Dagesztánban mind kevésbé fogadják el a nem muszlim csoportok jelenlétét.
Új jelenség az is, hogy a szemben álló felek egyre durvábbak. A szélsőségesek válogatás nélkül tüzelnek az egyenruhásokra, míg a rendőrök és a katonák nem ejtenek foglyot, a lakásokba, házakba beszorított terroristák rejtekhelyeit nehézfegyverekkel lövik szét, az esetleg élve elfogott szélsőségeseket helyi források szerint a fogdába szállítás helyett még a helyszínen agyonlövik. Míg a szomszédos Csecsen- és Ingusföldön a helyi amnesztiatörvények révén a hatóságoknak sikerült visszacsalogatniuk a polgári életbe az ottani szakadárok egy részét, Dagesztánban csupán az ultimátum szót ismerik. Rizvan Kurbanov miniszterelnök többször is felszólította a szélsőségeseket, hogy azonnal és feltétel nélkül adják meg magukat. Ám a válasz mindig ugyanaz volt: az ultimátum közzététele után néhány órával a terroristák tűz alá vettek egy-egy rendőrőrsöt.
NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
