Jelentősen lecsökken az Irakban állomásozó amerikai csapatok létszáma, holott a háború még nem ért véget, és a kivonulás következményei beláthatatlanok.
Hónapok óta napi negyven amerikai teherautó-konvoj indul el Irakból Kuvait felé, hogy a megszálló erők időre, augusztus 31-ére több mint félezer támaszpontot ürítsenek ki. A katonákat, tankokat, páncélozott harci járműveket és egyéb – darabra több mint kétmillió – eszközt szállító autóoszlopok főként éjszaka haladnak, mert a sötétet biztonságosabbnak tartják a nappalnál, és a hőség is enyhül napnyugta után. A sietős és rejtőzködő kivonulás is mutatja, hét és fél évvel az invázió után az USA távozása nem diadalmenet.
A háborút szenátorként ellenző Barack Obama amerikai elnök belpolitikai okokból ragaszkodik az ütemtervhez, miszerint e hónap végére a néhány évvel ezelőtti 176 ezres rekordlétszám után csak 50 ezer katona maradjon az arab országban, és jövő év végére ők is távozzanak. De hiába szűnik meg a hátramaradt kontingens harci missziója, és korlátozódik az iraki fegyveres erők kiképzésére, segítésére és tanácsokkal való ellátására, szükség esetén részt vehetnek hadműveletekben – közölte Raymond Odierno, az Irakban állomásozó amerikai csapatok parancsnoka.
Az is kétséges, hogy az amerikaiak 2011 végére az utolsó szálig elhagyják-e Irakot. Babakir Zebari tábornok, az iraki hadsereg parancsnoka a minap azzal keltett megrökönyödést, hogy közölte: katonái 2020 előtt nem lesznek képesek megvédeni az országot, és az USA-nak addig nem kellene kivonulnia. Robert Gates amerikai védelmi miniszter lehetségesnek tartja a szerződésmódosítást a külföldi erők maradásáról, de az új bagdadi vezetéssel kell megegyezni róla – egyelőre azonban fél évvel a választás után nincs kormánya Iraknak. A maradás politikailag kockázatos a 2012-ben újraválasztásáért ringbe szálló Obama számára.
Szakértők szerint az amerikaiaknak fokozatosan kellene távozniuk, követve a békefenntartó erőkre alapozott balkáni modellt. A hátrahagyott amerikai katonai technológia elsajátítása évekbe telik, az iraki fegyveres erőket nemcsak a terrorizmus ellen, de az országhatárok megvédésére is ki kell képezni. Állandósult az alacsony szintű, de makacsnak bizonyuló fegyveres ellenállás, a gyenge iraki állam könnyen a környező országok, elsősorban Irán befolyása alá kerülhet.
A konfliktus lezárását aligha jelenti be Obama, akinek elődje, a háborút elindító George W. Bush a gyors invázió után elhamarkodottan deklarálta, hogy a küldetés elérte célját. Kétségtelen viszont, hogy a Bush által elrendelt 2008-as csapaterősítés hozta meg az eredményt, ami alapján most Washington csökkentheti jelenlétét Irakban. A háború mérlege amerikai szempontból ellentmondásos. Az USA eddig 4419 katonát vesztett, 750 milliárd dollárt költött az eredetileg kalkulált 50 milliárddal szemben, és csorbult a külpolitikai hitele. Hiszen nem találtak tömegpusztító fegyvert, amire Bush a támadás okaként először hivatkozott. Az USA nem vált biztonságosabbá, hiszen Szaddám Huszein rezsimje nem is fenyegette Amerikát. A muszlim világban sokan az iszlám elleni keresztes háborút láttak az invázióban. Az al-Káida sem volt jelen Irakban a háború előtt, most azonban igen. A térség pedig ingatagabbá vált, felborultak a regionális erőviszonyok, hiszen Huszein Irakja ellensúly volt a síita Iránnal szemben.
Igaz, sikerült megbuktatni Szaddám rendkívül brutális rezsimjét, amelynek helyébe demokratikus rendszer került a térségben szokatlanul tiszta választás útján. Csakhogy kérdés, gyökeret ver-e a demokrácia Irakban, és példát mutat-e a régióban – ahogy Bush jósolta, amikor felülírta a háború indítékát. Jelenleg a márciusi választáson győztes síita–szunnita szövetség képtelen kormányt alakítani, a két nagy vallási síita tömörülés pedig nem tud megállapodni a kormányfő személyéről. Márpedig ennél csak komolyabb feladat vár az új kabinetre: az állami berendezkedés kialakítása, az északi kurd autonómia határának kijelölése, az olajvagyon elosztása.
Az iraki nép a szabadságért hatalmas árat fizet. Szerény becslések szerint is százezerre tehető a polgári áldozatok száma, és még mindig másfél milliós az otthonából elmenekült és vissza nem tért tömeg. Az USA bagdadi követsége szerint az újjáépítésre költött 53 milliárd dollárból tervezett beruházások nagy része elkészült, bagdadi kormánytisztviselők azonban állítják, hogy rengeteg a félbemaradt vagy rossz minőségben befejezett építkezés.
Iraki vélemények szerint az amerikaiak azért hagyják ott a beruházásokat, mert csökkent a biztonságot jelentő katonai jelenlét. Már most többen is aggódnak, hogy az újjáépítési feladatokat a hadseregtől átvevő washingtoni külügyminisztérium még ennyire se lesz képes. A világ legdrágább nagykövetsége, a bagdadi amerikai misszió mellett mindenesetre Kirkukban és Moszulban kihelyezett iroda épül, Bászrában és Erbilben pedig konzulátust emelnek – a négy épület összesen egymilliárd dollárba kerül. A rendőrség kiképzését jövő októberben kiszervezik, a rossz tapasztalatok ellenére pedig hétezerre nő a biztonsági magánvállalkozások keretében foglalkoztatottak száma.
A háború okozta környezeti terhelés felbecsülhetetlen. Iraki orvosok arról számolnak be, hogy megnőtt a rákos esetek száma, és a korábbinál több a koraszülés és a rendellenességekkel világra jött csecsemő. A hatóságok szerint az egyik fő ok az urántartalmú lövedékek okozta radioaktivitás, a másik a használt hadieszközökből álló szeméttelepek, ahonnan a mérgező anyagok a talajba és a folyókba jutnak. Az egészségügyi krízis felmérését akadályozza, hogy nincsenek megbízható iraki statisztikai adatok. A brit védelmi minisztérium azt állítja, hogy nincs bizonyított kapcsolat a csökkentett urántartalmú lövedékek és az egészségügyi problémák között.
A Nemzetközi Vöröskereszt szerint a 30 milliós lakosság negyede nem jut tiszta ivóvízhez. A vízgazdálkodás évtizedes elhanyagolása és a szárazság miatt jelentősen csökkentek az iraki vízkészletek, a szennyezés koncentrációja így egyre nő. A két vízforrás, a Tigris és az Eufrátesz folyók hozamát jelentősen megcsapolják a felsőbb szakaszokon, Törökországban, Iránban és Szíriában épített duzzasztók és vízerőművek. Az egykor virágzó iraki mezőgazdaság hanyatlik, nehezítve az élelmiszer-ellátást, és növelve a munkanélküliek táborát.
Az amerikai kivonulás okozta bizonytalanság ellenére nagy sürgés-forgás tapasztalható viszont a világ egyik legnagyobb olajlelőhelyén, Ruméliában. A koncessziót elnyert brit BP és kínai CNPC az olajtörvény hiánya okozta jogi problémákra is fittyet hány, hiszen erre buzdítja őket az iraki kormány. Azt reméli ugyanis, hogy az idén meghirdetett tenderek révén a világ harmadik legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező Irak 2017-re megháromszorozza és napi 10 millió hordóra növeli a felhozatalt, és a világ legnagyobb kőolajtermelői közé emelkedik.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
