Személyi ügyek

Svédország olyan, mint egy banánköztársaság – fakadt ki a napokban Pia Kjaersgard, a szélsőjobboldali Dán Néppárt vezetője, amikor megtudta, hogy a svéd TV4 kereskedelmi tévécsatorna nem volt hajlandó sugározni ottani „testvérpártjuk”, a Svéd Demokraták (SD) egyik reklámfilmjét. Az SD honlapján látható klipben egy fehér nyugdíjas hölgy, illetve az arcát lepel mögé rejtő négy-öt muszlim nő verseng a költségvetési pénzekért. Akinek nem elég a látvány, annak a film végén el is mondják: a szeptember 19-ei parlamenti választáson arról döntenek, hogy a nyugdíjasok vagy a bevándorlók kapjanak-e pénzt a központi büdzséből. A néppárti vezetőnél mérsékeltebb koppenhágai politikusok is a sajtószabadság megsértésének tartják a párthirdetés elutasítását, Michael Aastrup, a jobbközép dán Liberális Párt szóvivője például azt szorgalmazta, hogy nemzetközi megfigyelők ellenőrizzék a svédországi voksolást.

Az SD körüli vita fellángolásának fő oka, hogy a bevándorlást elutasító, a „svédek Svédországát” helyreállítani akaró pártnak most van először reális esélye a négyszázalékos parlamenti küszöb átlépésére. A legújabb felmérések szerint a jobboldali radikálisok a voksok 3,8–4,5 százalékára számíthatnak. Az 1998-ban létrehozott tömörülés parlamenti megjelenése valószínűleg csak idő kérdése, eddig minden választáson növelte a támogatottságát (2006-ban 2,9 százalékot kapott), és folyamatosan omlanak le a társadalmi védőbástyák is. Több vezető svéd lap – így a Dagens Nyheter és a Svenska Dagbladet – például már 2006-ban véget vetett az SD-hirdetések bojkottjának. A párt elsősorban a bevándorlók integrációjával kapcsolatos gondoknak (HVG, 2009. június 5.) és a globális pénzügyi válságnak köszönheti az előretörését. A skandináv országban tavaly egyebek mellett csökkent a nyugdíjak összege, és megnehezítették a rokkantnyugdíjas státus elnyerését. Az is sokat nyomott a latban, hogy a pártot 2005 óta irányító Jimmie Akersson modernizálta a szervezetet, és a 31 éves vezérből az érzelmekre játszó elődeivel ellentétben a nyugodtság és megfontoltság árad.

 Megnőtt a személyiségek jelentősége a meghatározó szerepet játszó koalíciók esetében is. A hivatalban lévő jobbközép Fredrik Reinfeldt miniszterelnök például jóval népszerűbb, mint a szociáldemokratákból, a szocialistákká átvedlett egykori kommunistákból, illetve a baloldali zöldekből álló ellenzéki koalíciót vezető szociáldemokrata Mona Sahlin. Utóbbinak a jelek szerint még mindig nem bocsátották meg a választók, hogy másfél évtizeddel ezelőtt 50 ezer korona (másfél millió forint) értékben saját célú vásárlásokra használta fel a hivatalos költségek fedezésére pártjától kapott hitelkártyát. Az akkor Toblerone-ügynek nevezett botrány – a vásárolt cikkek között csokoládé is volt – annak ellenére is aláásta Sahlin hírnevét, hogy sikkasztásról szó sem volt, a hitelkártya-tartozásokat ugyanis rendszeresen befizette.

A legnagyobb kormányerő, a Mérsékelt Párt élén álló Reinfeldtnek a legújabb közvélemény-kutatások szerint esélye van arra, hogy szövetségeseivel többséget szerezzen a Riksdagban, legalábbis a stockholmi Demoskop intézet 50,5 százalékot jósol a négypárti jobbközép koalíciónak. A karizmatikusnak aligha nevezhető kormányfő a biztosnak tűnő vereségből kormányozta újabb győzelem felé hajóját. 2008 elején, amikor Svédországot is elérte a válság első szele, a baloldali koalíciót a szavazók 56 százaléka választotta volna, Reinfeldtéknek akkor 38 százalékot jeleztek.

A válságkezelés hónapjaiban elért sikerek sokat lendítettek a kormányfő népszerűségén, és mostanra, úgy tűnik, Svédország túljutott a nehezén. Erre utal, hogy az állami vállalatok – köztük az olyan óriások, mint az energiatermelő Vattenfall, vagy az LKAB bányatársaság – minden korábbinál nagyobb nyereséggel zárták az idei második negyedévet, megdöntve a krízis előtti évek rekordjait. A makrogazdasági adatok is kedvezően alakulnak. A GDP a 2008-as 0,4, majd a tavalyi 4,1 százalékos zsugorodás után az idén 4 százalékkal bővülhet, miközben mérséklődni kezdett a kilencszázalékos munkanélküliség, az infláció pedig két százalék alá süllyedt.

A személyiségek fontosságát növeli, hogy a két tradicionális kormányképes politikai erő között legfeljebb az adópolitikában akadnak jelentős különbségek. Reinfeldt az utóbbi hetekben további adócsökkentéseket ígért, amit az ellenzék igazságtalannak nevezett. „A kormány az adócsökkentést tartja elsőrendűnek, és nem foglalkozik a fiatal álláskeresőkkel, a betegekkel, sem a növekvő társadalmi különbségekkel. A terhek mérséklésének ára van, biztos vagyok abban, hogy ez az ár a jóléti állam gyengítése” – hangsúlyozta Sahlin.

Különbség Reinfeldt és az ellenzék között az is, hogy a baloldal támogatja azt a törvénytervezetet, amely a magánszemélyek esetében is nyilvánosságra hozná, kik támogatják pénzzel a pártokat. A Mérsékelt Párt azonban – arra hivatkozva, hogy a pártpreferenciák közzététele sértené az adott választók jogait – elutasítja a javaslatot.

NÉMETH ANDRÁS