Lassan adnak

„A fogantatás és a gyermek második születésnapja közti időszak kulcsfontosságú a gyermek életében: ha nem megfelelő a táplálás, sem a test, sem az agy nem fejlődik kellően. Bármit teszünk is később ezekkel a gyerekekkel, már sohasem jöhetnek rendbe” – jelentette ki John Aylieff, az ENSZ Világélelmezési Programjának (UNWFP) bangladesi vezetője. Aylieff a már „életfogytiglani büntetésüket” töltő gyerekek közelében beszélt a sajtónak, közben a fiúk és lányok a forgalmas vasúti síneken szaladgáltak, vagy a koszos óriástócsákban ugrándoztak.

 Bangladesben nyolcmillió kórosan alultáplált, nyomorban élő gyermek tengeti az életét, világszerte pedig több százmillióan senyvednek hasonló körülmények között. Bár az ENSZ 2000 szeptemberében tizenöt éves programot fogadott el a szegények és gazdagok közötti különbségek csökkentésére (lásd Gyenge bizonyítvány című írásunkat), az Ezredfordulós fejlesztési célok nevű terv végrehajtása lassan halad. Bangladesben különösen tragikus a helyzet, pedig a 160 millió lakosú országban az ezredfordulót követő első években felgyorsult a szegénység és az éhezés visszaszorítása. Az utóbbi három évben azonban megtorpant a javulás: a világgazdasági válság, a lakosság létszámának növekedése, illetve a természeti katasztrófák miatt nem csökken a naponta 1,25 dollárnál kevesebb pénzből élők száma.

A legújabb ENSZ-statisztikák szerint az éhezők száma is kínos lassúsággal apad, a tavalyi egymilliárdról idénre 925 millióra mérséklődött ugyan a számuk, ám még mindig több embernek nem jut most elegendő ennivaló, mint a világgazdasági válságot megelőző egy-két évben. A kilátások sem túl biztatóak. Az utóbbi hónapokban meglódultak az élelmiszerárak, emiatt ismét nőhet az alultápláltak száma. Az éhezés pedig többszörös terhet ró a szegénységgel küszködő országokra. Az Action Aid nevű segélyszervezet szerint az élelmiszerhiány a fejlődő országoknak évente 450 milliárd dolláros veszteséget jelent. Ennek kilencven százaléka a termelékenység alultápláltság okozta visszaesésének, a többi a megnövekedett orvosi kiadásoknak tulajdonítható.

A legsúlyosabb a helyzet továbbra is Fekete-Afrikában, ahol jelenleg is minden harmadik ember kórosan alultáplált, s egy év alatt mindössze 12 millióval sikerül csökkenteni az éhezők számát. „Legfeljebb annyit értünk el, hogy megfékeztük az éhínség terjedését. De még mindig másodpercenként hat gyermek hal éhen világszerte” – közölte Josette Sheeran, a UNWFP ügyvezető igazgatója.

Szemétkupacok tetején tanuló gyerekek Indiában

AP/ mahesh Kumar A.

 Bár a gazdagabb államok jó része már évek óta nem teljesíti az ENSZ-nek tett vállalását, és nem fordítja segélyezésre GDP-je 0,7 százalékát, az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek munkatársai igyekeznek minél több gyereket megmenteni. A kicsiknek például vitaminnal és proteinnel dúsított kekszeket osztogatnak, s azzal, hogy erőltetik az iskolai konyhák működtetését, több legyet is ütnek egy csapásra: életben tartják a nebulókat, csökkentik a családokra nehezedő anyagi terhet, és közben bent tartják a gyerekeket az oktatási rendszerben.

A szegénység és az éhezés elleni harcban elért igencsak szerény eredmények különösen azért elszomorítóak, mert egyértelművé vált, hogy ha megvan a megfelelő akarat, a szegény országokban is csodákat lehetne művelni. Indiában, ahol továbbra is csupán a lakosság harmadának, 380 millió embernek jut többé-kevésbé higiénikus mellékhelyiség, néhány év alatt a nulláról 580 millióra nőtt a mobiltelefonozók száma. Szakértők szerint tíz éven belül egymilliárd mobilozó lesz, ám a betegségmegelőzés szempontjából kulcsfontosságú vécék használatában nem várható áttörés. A fővárosban, Új-delhiben például úgy épül az év végi nemzetközösségi játékok megnyitására átadandó stadion, hogy a munkások mellékhelyiségek hiányában az utcákon vagy az út menti árkokban végzik el dolgukat.

Bár az ENSZ New York-i központjában e héten csúcstalálkozót tartanak a fejlesztési program felgyorsításáról, senki sem számít arra, hogy a világszervezetben összegyűlt állam- és kormányfők elköteleznék magukat a segélyek növelése mellett. Kína meg is üzente, hogy nem szán e célra pluszpénzt. A pekingi illetékesek meggyőződése, hogy a támogatások helyett a piacok megnyitásával és a kereskedelem liberalizálásával lehet segíteni a nehéz helyzetben lévő országokon. „Kína is így lendült fel, országunk azért vált egyre gazdagabbá, mert három évtizeddel ezelőtt végrehajtottuk a szükséges reformokat” – magyarázta pekingi sajtóértekezletén Ji Hszio-csun kereskedelmi miniszterhelyettes.

NÉMETH ANDRÁS