A szitáló esőben jóval a 10 órai nyitás előtt több ezren álltak sorban a külföldi munkavállalási lehetőségeket kínáló hétvégi expónak helyet adó dublini kiállítási csarnok bejáratánál. Abban reménykedtek, hogy a tízeurós belépődíj ellenében sikerül álláshoz jutniuk a kanadai, ausztrál és új-zélandi munkaközvetítők segítségével. A két éve receszszióban lévő, az ingatlanpiac összeomlása miatt bedőlt bankrendszer konszolidálása nyomán a görögországihoz hasonló államcsődközeli helyzettel küszködő Írországban ugyanis szinte lehetetlen munkát kapni. Egyre több az állástalan, a munkanélküliség 13,6 százalékos rekordon áll. Szeptemberig 1100 vállalat húzta le a rolót, 48 ezren kerültek az utcára. A kilátástalan helyzetben az idén már 65 ezren kivándoroltak, számuk az év végére akár a 100 ezret is elérheti, jövőre pedig az előrejelzések szerint további 120 ezren hagyhatják el az országot.
Az 1990-es évek kirobbanó gazdasági fellendülése nyomán kelta tigrisként emlegetett Írország lakosságát szinte sokkolta Brian Lenihan pénzügyminiszter múlt heti bejelentése. A tévéműsort megszakító rendkívüli miniszteri beszéd arról tájékoztatott, hogy a bankok intézményes fenyegetést jelentenek a gazdaságra, sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy azt korábban feltételezték, és a bankszektor rendbetétele – a teljes összeomlást elkerülendő – lényegesen nagyobb összegeket emészt fel, mint eddig sejteni lehetett. A sajtó által fekete csütörtöknek nevezett napon kiderült, hogy a pénzügyi válságban leginkább érintett Anglo Irish Bank feltőkésítésére szánt 29 milliárd euró nem elég, további legalább 5 milliárd szükséges. A bankszektor egészének a rendbetétele pedig akár 45–50 milliárdba is kerülhet. A pénzügyminiszter azzal próbálta csillapítani a kedélyeket, hogy elismerte, az írek jogosan dühösek a bankokra, mert azok éveken át eltitkolták hatalmas veszteségeiket.
A hírre az euróövezeti tag Írország államadósság-kockázati biztosításának árfolyama rekordszintre ugrott, ami aligha meglepő: a költségvetési hiány az eurózóna történetében példátlan magasságba, a GDP 32 százalékára kúszik fel, az államadósság pedig a GDP közel 100 százalékát is elérheti. Már az eddigi 11,6 százalékos deficit is a legnagyobb az eurózónában, és a hasonló problémákkal küszködő britek költségvetési hiányán is túltesz.
AP/Niall Carson
Dublin a nemzetközi pénzpiacok nyugtatására nem győzi hangoztatni, hogy tartja magát a korábban vállaltakhoz, és a deficitet 2014-re a maastrichti kritériumoknak megfelelő szintre, a GDP 3 százaléka alá szorítja. A piac méltányolja, hogy a kormány őszintén feltárta a gazdaság helyzetét, és elszánt az egyensúly megteremtésére. Ennek igazolását látja abban, hogy az írek az idén két megszorító csomagot határoztak el, csökkentették a beruházásokat, lefaragták a közalkalmazottak fizetését, a családi pótlékot, és környezetvédelmi adót vezettek be. A jövő évi büdzsében további 3 milliárd eurós költségcsökkentésre készülnek. Lenihan azonban, legalábbis egyelőre, kizárta, hogy a büdzsé egyensúlyi helyzetének javítására emelnék az eurózónában a legalacsonyabb, 12,5 százalékos társasági nyereségadót. Pedig szakértők szerint elkerülhetetlen valamiféle adóemelés, kizárólag költségcsökkentéssel nem lehet megoldani a helyzetet.
„Van menekülési útvonal, de az ösvény keskeny és veszélyes” – állítja Philip Lane, a dublini Trinity College közgazdászprofesszora. Reménykeltő szerinte, hogy Dublinnak – Athénnal ellentétben – van némi vésztartaléka. Ha minden kötél szakad, átmenetileg hozzányúlhat a 24 milliárd eurós nemzeti nyugdíjalaphoz, és a vagyonkezelő 20 milliárd eurós készpénzalapjához.
Mindeközben a politikai helyzet is ingatag. Bár csak két év múlva esedékes a választás, a centrista Fianna Fáil párt vezette koalíció, Brian Cowen pártelnökkel az élén, nem biztos, hogy kihúzza addig. A kormánytöbbség ugyanis egyre fogyatkozik. Érezhetően alkoholos befolyásoltság alatt tett minapi rádióinterjúja miatt Cowent a pártjából többen is lemondásra szólították fel, és miután erre nem volt hajlandó, kiléptek a frakcióból. A megszorítások ellenére Lenihan pénzügyminiszter igen népszerű, ami arra utal, hogy a kormány nem a válságkezelés módja miatt veszítheti el majd a választást, hanem azért, mert nem akadályozta meg időben, hogy a helyzet idáig fajuljon. Válságkezelő politikáját koherensnek tartják, a kérdés csak az: lesz-e ideje végrehajtani.
TÓTH VALI / LONDON
