Csalódniuk kellett azoknak, akik arra számítottak, hogy a július elején hivatalba lépett szlovák jobbközép koalíció a szellemi elődjének mondott, 2002–2006 közti második Dzurinda-kabinet határozottságával és lendületével veti bele magát a kormányzásba. Igaz, Iveta Radicová kormányfő már a beiktatásakor azzal nyugtatgatta a választókat, hogy nem lesz sokkterápia – és ezt az azóta eltelt közel száz nap igazolta is. Szlovákia első női miniszterelnöke azt vállalta, hogy kormánya a tiszta kezek és a gazdasági haladás kabinetje lesz, első feladatául pedig a költségvetési hiány lefaragását és az államadósság növekedésének – az általa korábban görög útként emlegetett folyamatnak – a leállítását jelölte meg.
Túry Gergely
Ivan Miklos, a vezető kormánypárt, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKU) által delegált pénzügyminiszter elsőként az előd Fico-kormány idején a GDP 7,8 százalékára duzzadt államháztartási hiány csökkentését jelentette be. A deficitet jövőre 4,9 százalékra faragják le, majd három éven belül a maastrichti kritériumoknak megfelelő 3 százalékra. A részletek kidolgozásakor kiderült azonban, hogy a parlamentben négyfős többségű négypárti koalíció tagjai csak a hiány mérséklésében értenek egyet, a megvalósításban mindegyik a saját kampányígéreteit erőlteti.
A büdzsé bevételnövelésére legkézenfekvőbb áfaemelést a koalíció második legerősebb pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) kezdetben elutasította, azzal érvelve, hogy kampányának legfőbb eleme az adócsökkentés volt. Többhetes alkudozás után végül engedett, ám elérte, hogy az eredeti elképzelésnél kevésbé, mindössze egy százalékponttal, 20 százalékra emeljék az áfát. Radicová ugyanakkor ragaszkodott a munkavállalói járulékok szinten tartásához, a rekordmértékű munkanélküliség visszaszorítása és a foglalkoztatottság bővítése miatt. A kormánypártok végül arra jutottak, hogy a hiánycél eléréséhez szükséges 700 millió eurós bevételnöveléshez a jövedéki adókat is megemelik.
A népszerűtlen adóemelés ellensúlyozására a kormány visszafogná a politikusok fizetését. A képviselők és kormánytagok bérét az idei költségvetési deficit háromszorosával, 24 százalékkal, az állami alkalmazottakét pedig átlagosan 10 százalékkal faragnák le jövőre. Kevesebbet fordítanának állami beruházásokra, de az autópálya-építés megmaradna kiemelt célként, amire 24 százalékkal többet költenének. Emelnék a családtámogatási keretet is, 7,7 százalékkal. Minderre lehetőséget adhat, hogy az előrejelzések szerint az idén 4, jövőre pedig 3,3 százalékos gazdasági növekedés várható.
A vállalkozók nehezményezik, hogy ígéretével ellentétben a Radicová-kormány nem szüntette meg a Fico-kabinet idején hozott, a munkaerőpiacot rugalmatlanná tevő, a külföldi befektetőket elriasztó foglalkoztatási szigorításokat, és nem nyirbálta meg a szakszervezetek privilégiumait. Ahogy a Fico-éra egyes látványintézkedései is megmaradtak, köztük a sajtótörvény és a hírhedt hazafiassági törvény, amely előírja az iskolákban a nemzeti zászló és az alkotmány preambulumának kifüggesztését. A júniusi kampányhajrában a pozsonyi várudvaron felállított Szvatopluk lovas szobor is a helyén marad egyelőre, csak az „ószlovákok királya” kitételt is tartalmazó feliratán változtatnának, és eltávolítják a fasiszta gárdisták által is használt kettős keresztet.
A korrupció visszaszorítása a legfőbb célja, de az állami kiadásokat is enyhíti, hogy januártól minden állami közbeszerzést kizárólag interneten lehet intézni. Erre eddig is volt lehetőség, de csak néhány önkormányzat élt vele. Ján Figel kereszténydemokrata (KDH) közlekedési és távközlési miniszter már át is tért az új rendszerre, és nyilvánosan demonstrálta annak hatékonyságát, amikor a sajtó előtt értékelte ki a szlovák államvasút szerelvényeinek őrzésére kiírt közbeszerzést. A győztes a korábbinál 40 százalékkal olcsóbban végzi el a munkát, az államvasút könyvvizsgálói díját pedig 80 százalékkal szorították le.
Radicová igyekszik szuverén politikusként viselkedni, ám mozgástere korlátozott. Hiába akarta eltávolítani a SaS egyik, korábban gyanús pályázati ügyekbe keveredett államtitkárát, a párt nyomban kilépéssel fenyegetőzött, és ez eltántorította a kormányfőt. Szinte mindennaposak a koalíciós összetűzések, a Most–Híd épphogy túl van a nyelvtörvény módosítása körüli kínos alkudozáson (HVG, 2010. október 2.), küszöbön áll a magyar kettős állampolgársági törvényre válaszul hozott Fico-féle ellentörvény vitája. Miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a szlovák–magyar Most–Híd párt legfőbb választási ígérete, a csallóközi autópálya építése – még ha sikerül is dönteni róla – aligha indul ebben a ciklusban.
A politikai erőviszonyok az első száz nap alatt nem rendeződtek át. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a júniusi választáson győztes, de kormányalakításra képtelen Fico-párt, a Smer továbbra is magasan a legnépszerűbb. Támogatottsága 40 százalékos, nem tépázták meg a kormányzása idejéből származó korrupciós ügyek, a közpénzek pazarlása körüli botrányok. A vezető kormánypárt, az SDKU tartja korábbi pozícióját, 16 százalékkal a második, és a KDH sem vesztett 11 százalék körüli népszerűségéből. A parlamentben először szereplő két másik koalíciós tag, a SaS, illetve a Most–Híd megítélése ugyanakkor romlott. Utóbbié kevésbé, ám a nagypolitikában igencsak tapasztalatlannak bizonyult SaS támogatottsága a voksoláson elért 12 százalékról nyolcra apadt.
TUBA LAJOS / POZSONY
