Az évtizedek óta szinte változatlan formában regnáló arab rezsimek dominószerű bedőléséhez és Izrael térségbeli megítélésének radikális változásához vezethet a tunéziai kormány bukása által elindított folyamat Ghanem Nuseibeh, a londoni székhelyű Cornerstone Global Associates tanácsadó cég alapítója szerint. A szakértő úgy véli, Tunézia, Egyiptom és Jordánia után Jement és akár Szíriát is felforgathatja a változás szele. A rendőrségre és a titkosszolgálatokra támaszkodó, a médiát irányítás alatt tartó kormányok bukását már korábban is sejteni lehetett, ám arra kevesen számítottak, hogy az események ilyen viharos gyorsasággal követik egymást.

Mohammed el-Baradei

MTI/EPA

A tunéziai felkelés által elindított folyamat mindenütt a teokraták térnyeréséhez vezet majd, ám mégsem értelmezhető pusztán a szekuláris és a vallási csoportok küzdelmének - figyelmeztet Nuseibeh. Tunéziában, Egyiptomban és Jordániában is a baloldal és a jobboldal összecsapásának lehetünk tanúi, itt a politikai porondról mindeddig kiszorított erők hatalomátvétele kezdődött meg. A változások, amellett, hogy a nacionalizmus reneszánszának kezdetét jelezhetik a Közel-Keleten, szükségszerűen közelebb hozzák majd egymáshoz az arab országokat, egyúttal még jobban elszigetelik tőlük Izraelt.

Izrael lehet a legnagyobb vesztes

Izrael számára a lehető legrosszabb pillanatban indult el az Amerika-barát arab kormányokat elsöprő lavina. A zsidó állam viszonya Törökországgal és Jordániával is megromlott az elmúlt időszakban, s ha Hoszni Mubaraknak távoznia kell, egyik legbefolyásosabb szövetségesét veszíthet a térségben. Ghanem Nuseibeh szerint az izraeli kormány most még mindent megtesz annak érdekében, hogy Mubarakot hatalmon tartsa, ám ha ebben a törekvésében kudarcot vall, csak abban bízhat, hogy a változások gyorsan és viszonylag békésen zajlanak le Egyiptomban.

Az elhúzódó interregnum a szélsőségesek malmára hajtja a vizet, akik, kihasználva a hosszú távú megoldás híján csak fokozódó általános elégedetlenséget akár fegyveres konfliktust is provokálhatnak. Nuseibeh szerint nyílt katonai összecsapásra vélhetően nem kerül majd sor, ám az könnyen előfordulhat, hogy militáns iszlamista csoportok határvillongásokat provokálnak Izraellel.

Az Izrael-ellenes felhangok már csak azért is erősödhetnek a térségben, mert a most bedőlő kormányokat leváltók mindent megtesznek majd, hogy elődeiktől markánsan megkülönböztethetők legyenek. Az egyiptomi elnöki bársonyszék legesélyesebb várományosa, Omar Szulejmán eddig sem állt nagy Izrael-barát hírében, s megválasztását követően vélhetően nem a zsidó-arab barátság mélyítésén munkálkodik majd minden erejével - jelezte Nuseibeh.

Az arab országokban kibontakozó átalakulás az izraeli külpolitikában is 180 fokos fordulatot hozhat a szakértő szerint. A palesztin Hamász csak profitálhat abból, hogy a vele közös mozgalmi gyökerekből táplálkozó Muszlim Testvériség a következő egyiptomi választásokon pártként megméretteti magát, hiszen ott a jelek szerint a parlamenti helyek 30, de akár 60 százalékát is megszerezheti. A jordán kormány mostani átalakításával az Iszlám Akciófront helyzete is megszilárdult - a párt szintén a Muszlim Testvériség mozgalmának tagja, s mint olyan, az egyiptomi határ mentén elterülő gázai övezetet uraló palesztin Hamászt támogatja. A libanoni kormányválság nyomán csak még jobban megerősödött Hezbollah lefegyverzésére is egyre kevesebb az esély, így Izraelre minden oldalról egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy a palesztin békefolyamatot felgyorsítsa, s a két nép együttélését hosszú távon és az arabok számára is megnyugtató módon rendezze.

AP

Minden megváltozhat a Közel-Keleten

A forradalmi átalakulások nyomán színre lépő új kormányok sikere elsősorban nyugati fogadtatásuk függvénye - hívta fel a figyelmet Ghanem Nuseibeh. Az Egyesült Államok nemrég kilátásba helyzete, hogy megvonja támogatását Egyiptomtól, s bár nem az amerikai segélyek hiánya fogja romba dönteni a Nílus-menti országot, a lépés több mint jelzésértékű. Ha az Egyesült Államok nem működik együtt, sőt nem fogadja el legitimnek a megdöntött rezsimek helyébe lépő újakat, a politikai változásokat nem követi gazdasági átalakulás.

Az arab országok jelenleginél szorosabb gazdasági együttműködésének, illetve az ezeket lehetővé tevő szerkezeti átalakításoknak az alapja, hogy az újonnan alakuló kormányok külföldi szövetségesre leljenek. Nuseibeh szerint az USA térségben betöltött szerepét akár Törökország is átvehetné, de Irán és Kína befolyása is jelentősen nőhet a térségben, ha a nyugati hatalmak vonakodnak majd barátságos arcukat mutatni a népakarat által megválasztott politikai vezetőknek.

Minél gyorsabban tér vissza az élet a normális kerékvágásba a térségben, annál szembetűnőbb gazdasági változásokat eredményezhet a politikai átalakulás - hívta fel a figyelmet a Cornerstone Global Associates elemzője, aki szerint közép-, illetve hosszú távon a Közel-Kelet gazdasági és politikai jelentősége is nőhet a mostani változások eredményeképp, ha ezeket az arab világon kívül is legitimnek ismerik el.