A dzsihadizmus nem egyenlő Oszama bin Ladennel és az ő követőivel, jóval több annál. Az ideológia nem az al-Kaida csoporton alapul, hanem számos, egymástól különböző hálózatokból áll össze. Jóllehet a "kemény magot" a valaha Oszama bin Laden által vezetett al-Kaida alkotja, a hálózatban több "franchise-szerű" csoportosulást találhatunk. Ilyen például az al-Kaida Arab-félszigeten honos csoportosulása, amit az angolszász szakirodalom AQAP-ként rövidít, de ugyanehhez a hálózathoz sorolják azokat a kisebb dzsihadista csoportokat is, amelyeket ugyanez az ideológia tart össze, de formálisan semmilyen kapcsolatban nincsenek sem a "kemény maggal", sem a regionális "franchise-szerű" csoportokkal.

A "kemény mag" mindig is egy kicsi és elitalakulatot takart, amelynek tagjaira 2001 szeptember 11-e óta addig soha nem látott vadászatot indítottak a nyugati erők, de különösen Washington. Ez a vadászat vezetett végül Bin Laden halálához, ahogy ahhoz is, hogy a kemény mag az elmúlt években képtelen volt növekedni. Ez a csoport üldözötté vált és már nem volt ereje terrortámadásokat végrehajtani. Ehelyett inkább a propaganda tevékenységre, a többi csoport inspirálására helyezte a hangsúlyt. Miközben Bin Ladennel az élen a kemény mag kapta a legnagyobb médiafigyelmet, valójában a szélesebb dzsihadista mozgalmon belül ez volt a legkisebb szerveződés - mutatott rá a Stratfor.

A dzsihadista mozgalom és a világ közötti háború két színtéren zajlott: az ideológiain és a fizikain. 2001 szeptember 11-ét követően a kemény mag a fizikai hadszíntéren már labdába sem rúghatott, Bin Ladenéknek már csak az ideológiai hadviselés maradt. Arra törekedtek, hogy hírnevüket és karizmájukat felhasználva radikalizálják és cselekvésre buzdítsák a muszlimokat. Ugyanakkor a Stratfor szerint ez idő alatt is fennállt a veszélye annak, hogy ha Washington csökkenti a kemény magra gyakorolt nyomást, akkor Bin Ladenék újból megerősödhetnek. Mivel azonban a nyomás állandó volt, erre képtelenek voltak. Így a fizikai hadviselés, azaz a terrorakciók végrehajtása olyan franchise-csoportokra hárult, mint az AQAP.

A Stratfor elemzésében azt is megjegyzi ugyanakkor, hogy az al-Kaida nemcsak a fizikai, de az ideológiai hadszíntéren is háttérbe szorult az utóbbi években, s az ideológiai iránymutatásban is vezető szerepet kapott az AQAP. Ráadásul a dzsihadista mozgalom különféle szereplői között sem teljes az egyetértés például a célpontokat tekintve. Van, aki helyesli, hogy a támadásokban civil muszlimok halnak meg, míg mások szerint a terrorakciókkal csak a helyi biztonsági erők halála igazolható.

A Stratfor szerint jóllehet Bin Laden halott, az ideológia tovább él. A "vezért" ugyan nem lesz könnyű helyettesíteni, de nem szabad elfelejteni, hogy az al-Kaida már eddig is veszített el tekintélyes vezetőket (elég csak például Abu Muszab al-Zarkavira gondolni), az ideológia ettől nem lett gyengébb. Azaz a globális dzsihadista mozgalom szempontjából lényegében nincs jelentősége annak, hogy Bin Laden életben van-e vagy halott.

Márpedig azáltal, hogy az ideológia tovább él, a terrorfenyegetettség is megmarad - mutat rá a Stratfor. Az elemzés szerint azonban a fenyegetettség már messze nem lesz olyan komoly, mint korábban. Nem kell arra számítani, hogy Bin Laden halálát szupertámadással bosszulja meg bárki is. A Stratfor emlékeztet arra, hogy a kemény mag (ahogy más franchise-csoportok, például az AQAP) 2001 szeptembere óta már számos alkalommal kísérelt meg támadásokat az Egyesült Államok ellen, de ezek rendre elbuktak, s legtöbbször csak üres fenyegetéseknek lehettünk szemtanúi. A fenyegetés ahogy eddig, ezentúl is fennáll, de ha lesz támadás, az inkább fegyveres, mintsem robbantásos lesz - jósolja a Stratfor.

A Stratfor szerint egyvalami változhat Oszama bin Laden halálával: Pakisztán és az Egyesült Államok viszonya. Eszerint Pakisztánban a május 2-ai akció miatt felerősödhetnek az amerikaellenes érzések, ami az elkövetkezendő hetekben komoly nehézségek elé állíthatja Washingtont.