Az arab világot megrázó felkelések nyomán még veszedelmesebbé vált az Izraellel szomszédos térség. Ha Obama új lendületet akar adni közel-keleti kezdeményezésének, akkor meg kell mutatnia, hogy szilárdan kiáll a hazáját Izraellel összekötő történelmi és elvi alapú barátság mellett.

A bécsi Der Standard csalódást keltőnek nevezi az amerikai elnök csütörtöki beszédét, amely szerinte valódi lépés helyett csupán taktikai totyogás volt. Az 1967-es határok helyreállítását szorgalmazó Obama megpróbált egyensúlyozni, amikor megdorgálta a palesztinokat azért a kísérletért, amely Izraelnek az ENSZ-ben való elszigetelését célozta, valamint összehúzta a szemöldökét a Fatah és a Hamász kiegyezése kapcsán. Ez azonban kevés Izrael számára - vélte az osztrák újság.

A lengyel Rzeczpospolita meglátása szerint az elnök beszéde felháborodást keltett Izraelben, ami nehezen érthető. Magától értetődő, hogy Palesztinának mint államnak az 1967-es határok között kell létrejönnie. Világos, hogy 40 év elteltével szükség lesz bizonyos korrekciókra. A mélyen palesztin területbe beékelődött kisebb zsidó telepeket ki kell üríteni. Ez az egyetlen ésszerű megoldása a közel-keleti konfliktusnak, ilyen terv már az előző izraeli kormány idején is megfogalmazódott.

Egy másik lengyel újság viszont megalapozottnak minősíti az izraeli aggodalmakat. A Gazeta Wyborcza szerint a jelenlegi határok csakugyan védhetetlenek, ám nem ez az egyetlen érv Obama elképzelésével szemben. Az amerikai elnök valójában nem állt elő új javaslattal; egyszerűen felfogta, hogy kudarcot vallott Washington eddigi közel-keleti politikája. A térségben ma nehezebb békét teremteni, mint korábban bármikor - amiatt is, hogy a Közel-Keleten egyre gyakrabban hangzik el a "háború" kifejezés.

AP Photo

Obama és Netanjahu pénteki találkozója nyomán a két államférfi nem szerette meg egymást - vélekedik a római La Repubblica. Ellentéteik nem csupán személyes természetűek. Jeruzsálem és Washington két különböző világról álmodik. Izrael a Közel-Kelet egyetlen demokratikus állama, és az is akar maradni. Az Egyesült Államoknak viszont meggyőződése, hogy a térség most végre egyfajta demokratikus átalakulás előtt áll. A múlttal ellentétben azonban Izrael már nem számolhat azzal, hogy minden jövendő mérkőzést ő fog megnyerni. A változatlansághoz ragaszkodva a zsidó állam azt kockáztatja, hogy mindent elveszít.